Lakatos Bertalanné vagyok, 1955-ben születtem Budapesten. Életem nagyobb felét itt is éltem le, hisz a Budapest II. ker. Rózsadombon nőttem fel a Cseppkő u-i intézetben. Szüleim is itt éltek, egymástól külön, a III. és a XII. kerületben, de igazán szülő-gyermek kapcsolat nem volt köztünk. Néha-néha láttuk egymást, beszéltünk rövid mondatokat, ennyit kaptam én belőlük.
17 évesen - házasságkötés útján - kerültem ki az intézetből. Első házasságom Miskolchoz kötött, s talán boldog is lehettem volna, ha a szeretetemet viszonozta volna volt férjem. Rengeteg megalázás, verés jutott osztályrészül, mégis 17 évnek kellett eltelnie, hogy kilépjek ebből a brutális házasságból.
Második férjemmel Miskolchoz közel kerültem össze, de olyan sok gond szakadt a nyakunkba, hogy képtelenek voltunk megbirkózni velük. Így lettünk 1993-tól hajléktalanok. A Város Mindenkié csoportot személyes problémám útján, más közvetítésével ismertem meg. Első perctől szimpatikus volt számomra, hogy ez a csoport - hajléktalan emberek és szimpatizánsaik - végtelen hittel, hatalmas erővel, közösen akarnak tenni és tesznek a megbélyegzés és megaláztatás ellen, valamint együtt harcolnak az igazságosságon alapuló jogokért. Megvédik a mély szegénységben, hajléktalanként élő emberek méltóságát, harcolnak a diszkrimináció ellen!
Jó érzés köztük lenni, együtt dolgozni, ezért lettem AVM-tag.
Az AVM további tagjainak bemutatkozása itt.