Miután részt vettem A Város Mindenkié zaklató igazolásokról szóló képzésén, nagyon belelkesültem, hogy na, most már igazán minden helyzetben képben leszek, és ott teszem magam hasznossá, ahol csak tudom! El is határoztam, hogy mostantól mindig a táskámban lesz a gigantikus, piros AVM-es mappám, benne pedig a szórólapok, az űrlap a panasztételhez, és egy tartalék kitűző. Kicsit izgultam, de tudtam, hogy most már nincs mentségem – ki vagyok képezve, és ha becsülettel nyitva tartom a szemem, bőven találok alkalmat, ahol bevethetem a tudásomat. Így is lett.

Biztos senkit nem lep meg, milyen gyakran előfordul, hogy rendőrök fenyegetően vagy megalázóan viselkednek az utcán a hajléktalannak vagy szegénynek tűnő emberekkel. Ennek az egyik formája a zaklató igazoltatás, amikor valakitől csakis emiatt kérik el az okmányait, és nyilvánvalóan nincs semmi más oka. A Város Mindenkié régóta küzd azért, hogy ne legyen több ilyen eset – például felvette a kapcsolatot és egyezséget kötött a BRFK-val, most pedig egy állampolgári megfigyelőrendszer kiépítésén dolgozik. (A kampányról és a képzésről bővebben itt tudsz olvasni.)

2016 nyarán az Utcajogász segítségével a Független Rendészeti Panasztestülethez  fordultam két rendőr zaklató és megtorló igazoltatásai miatt. A döntésre közel egy évet kellett várni, de végre megérkezett. A testület lényegében mindenben nekem adott igazat és súlyos alapjogsértést állapított meg. A főbb tanulságok: a rendőrök csak konkrét okokra hivatkozva igazoltathatnak, a megtorló igazoltatás súlyosan sérti az alapjogokat, és a rendőr nem küldheti el a k* anyjába az állampolgárt.

A Corvin negyedi aluljárón mentem át, amikor arra lettem figyelmes, hogy a Pál utcai feljáróban egy hajléktalan férfi a fekvőhelyéhez közel a falnál áll. Láthatóan valami nehézsége, kellemetlensége volt, egyik lábáról a másikra állt. Két rendőr állt vele szemben, úgy tűnt, mintha éppen az adait kérnék le az információs rendszerükben. A férfi rá akart gyújtani az aluljáróban. A rendőr "Könyörgöm, ezt ne!" kéréssel előzte meg, hogy a férfi rágyújtson, szabálysértést kövessen el. Ugyanakkor nem engedte fel a lépcsőn, hogy az utcán gyújthasson rá, "Attól nem lesz jobb!" megjegyzéssel. A rendőrnő kedves volt, ugyanakkor érthetetlen, hogy egy segítségre várót miért tartóztat fel, korlátoz mozgásszabadságában.

A Város Mindenkié (AVM) csoport több kutatása kimutatta, hogy a rendőrség igazoltatási gyakorlata aránytalan mértékben sújtja a hajléktalan és rossz szociális helyzetű embereket. Ennek kezelésére 2016-ban – A Város Mindenkié csoport megbízásából eljárva – a Magyar Helsinki Bizottság és a Budapesti Rendőr-főkapitányság az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt egyezséget kötött, amiben a BFRK hat különböző lépés megtételét vállalta a helyzet megváltoztatása érdekében. Ezek közül az egyik éppen volt, hogy az egyezség megkötésétől számított egy év múlva a felek szakmai kerekasztal-beszélgetésen vitatják meg az egyezségben foglaltak érvényesülését és a rendőri gyakorlat alakulását. Ez a beszélgetés 2017. március 30-án történt meg, amelyen a BRFK részéről három fő, A Város Mindenkié részéről hat hajléktalan és egy szövetséges aktivista, az Utcajogász részéről egy önkéntes és a Magyar Helsinki Bizottság részéről három fő vett részt.

Magyarországon általános probléma, hogy a rendőrség rutinellenőrzés címszó alatt teljesen önkényesen igazoltatnak embereket, anélkül, hogy konkrét okuk lenne rá. Az ilyen ok nélküli, zaklató rendőri intézkedések száma rendkívül magas a hajléktalan emberek körében: sok esettel találkozhatunk az utcán, hajléktalanszállók és szociális intézmények előtt, vagy akár ételosztásoknál.

Az utóbbi pár hónapban A Város Mindenkié csoport hat hajléktalan aktivistájának ügyében nyolc panaszt nyújtott be az Utcajogász a Független Rendészeti Panasztestületnek. Az aktivisták igazoltatásának körülményeiből álláspontunk szerint megállapítható, hogy csak azért igazoltatták őket, mert hajléktalan emberek. A bemutatott esetekből jól látható, hogy noha egy évvel ezelőtt a Magyar Helsinki Bizottság és a BRFK között az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt eljárásban létrejött egyezségben a rendőrség az Alaptörvényben és a rendőrségi törvényben foglaltaknak megfelelően megerősítette, hogy nincs olyan, hogy általános vagy rutinigazoltatás a rendőrök a mai napig alkalmazzák ezt a gyakorlatot hajléktalan és rossz szociális helyzetű emberekkel szemben. Pedig a statisztikák szerint az parttalan igazoltatás nem is hatékony: az igazoltatások 80%-át nem követi semmilyen eljárás. Az aktivisták igazoltatásaiban az is közös, hogy egyik esetben sem tájékoztatták őket a panasztétel lehetőségéről.

A Magyar Helsinki Bizottság két munkatársa 2017. január 25-én huzamosabb ideig a Blaha Lujza téri aluljáróban tartózkodott. A reggeli órákban -4 fok körül lehetett a hőmérséklet az aluljáróban hajléktalan emberek feküdtek a fal mellett. 11 óra körül három rendőr jelent meg az aluljáróban és a hajléktalan emberek közül sokat igazoltatott. A nem hajléktalannak látszó embereket nem igazoltatták.

Magyarországon általános probléma, hogy a rendőrség rutinellenőrzés címszó alatt teljesen önkényesen igazoltat embereket, anélkül, hogy konkrét oka lenne rá. Az ilyen ok nélküli, zaklató rendőri intézkedések száma különösen súlyosan érinti a hajléktalan embereket, akik utcán, hajléktalanszállók és szociális intézmények előtt, vagy akár ételosztásoknál is igazoltatnak.