A Város Mindenkié tagját, aki nehéz lakáskörülmények között él, múlt héten kizavarták a Fővám téri Vásárcsarnokból, mert a biztonsági őr szerint a cipője szakad és piszkos volt. Pedig csak gyümölcsöt akart magának vásárolni. Az AVM 2017. október 10-én szolidaritási akciót szervezett, hogy felhívjuk a figyelmet: ez a város mindenkié, nemcsak a szépeké és a gazdagoké, nem csak a turistáké, nemcsak a szép cipősöké. Mindenkinek joga van a tisztelethez és ahhoz , hogy a nagycsarnokban vásároljon.

Három évvel ezelőtt, 2014. szeptember 25-én szavazta meg a pécsi közgyűlés az “életvitelszerű közterületen tartózkodást” a belvárosban tiltó és büntető helyi rendeletet, amelyet a köznyelvben csak hajléktalanokat üldöző rendeletként emlegetnek. Az őszi önkormányzati választások előtt kampánytémaként futtatott és nagy vitákat kavart rendelet nem csak támogatókat, de ellenzőket is szép számban talált a városban. Nem utolsó sorban hozzájárult a többségében hajléktalanságban érintett tagokból álló A Város Mindenkié Pécs csoport létrejöttéhez is, akik azóta is a hajlék nélkül és lakásszegénységben élő emberek érdekvédelmével foglalkoznak. A kritikákra reagálva tett ígéretet Páva Zsolt polgármester a hajléktalanellátó rendszer fejlesztésére. Meghozta-e a rendelet a várt eredményt? Történt-e fejlesztés az ellátórendszerben?

A Város Mindenki (AVM) és az Utcajogász aktivistái 2016 tavaszán több nappali melegedőben is fórumot tartottak a rendőrségi igazoltatásról. A Budapesti- Rendőr-főkapitányság (BRFK) és a Magyar Helsinki Bizottság 2016. február 18-án egyezséget kötött, hogy a hajléktalan és más, rossz szociális helyzetű emberek egyenlő bánásmódhoz való joga valóban érvényesüljön a rendőri intézkedések, így az igazoltatások során.

2016. június 21-én 20 óra körül bicikliztem hazafelé a Moszkva téren, amikor arra lettem figyelmes, hogy két rendőr egy némán kolduló idősebb bácsit igazoltat, akit felállítanak, és arrébb küldenek. Odamentem a bácsihoz és kérdeztem, hogy megbüntették-e, de mondta, hogy nem, csak igazoltatták. Azt is mondta, hogy az ilyen fajta „arrébb küldés” gyakran előfordul. Mesélt az életéről, sírt is… majd tényleg arrébb sétált. Miközben vele beszélgettem, a rendőrök két másik szegénynek/hajléktalannak kinéző férfit igazoltattak kb. 10 méteren belül. Az egyikük a villamosmegállóban állt, a másik a Mammut felé sétált. Egyiküknél sem találtak semmit, csak igazoltatták őket és tovább mentek.

Up until 1989 there was state socialism in Hungary. After this ended, the number of apartments owned by the local authorities dropped because of capitalist privatization. Today we have mass housing poverty. A lot of people became homeless when they were made redundant either due to the change in their family status or because of the credit crunch. This is a problem of the social welfare system, but in Hungary it is addressed using law enforcement methods.

A Magyar Helsinki Bizottság - amely az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt - A Város Mindenkié csoportot képviselte és a Budapesti Rendőr-főkapitányság 2016. január 15-én egyezséget kötött, amelyben a BRFK vállalta, hogy körlevélben tájékoztatja a közterületen szolgálatot végző rendőröket arról, hogy a rendőröknek igazoltatáskor nem alkalmazhatnak hátrányos megkülönböztetést, nem igazoltathatnak valakit csak azért, mert hajléktalannak vagy szegénynek néz ki, és nem hajthatnak végre ún. "általános igazoltatás" olyan emberekkel szemben, akik szociális-, illetve egészségügyi szolgáltatásokat vesznek igénybe. A BRFK az egyezségben foglalt kötelezettségének két szakaszban: 2016. március 30-án, majd 2016. május 10-én tett eleget azzal, hogy Dr. Kuczik Zoltán r. ezredes főkapitány-helyettes az alábbi körlevelet adta ki, amelyben arra utasította az illetéseket, hogy a levél tartalmáról minden közterületen dolgozó rendőrt kioktassanak.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) és a Magyar Helsinki Bizottság egyezséget kötött, hogy a hajléktalan és más, rossz szociális helyzetű emberek egyenlő bánásmódhoz fűződő joga valóban érvényesüljön a rendőri intézkedések, így az igazoltatások során. Az egyezségről a Magyar Helsinki Bizottság és A Város Mindenkié hajléktalan csoport sajtótájékoztatón számolt be 2016. február 18-án.

Rendszeresen hallani úgy a kormány, mint a főváros vezetése, illetve a többségi társadalom egyes kritikus csoportjának szájából, hogy a hajléktalan emberek nem szeretnek, nem is akarnak dolgozni, azt várják, hogy az adófizető állampolgárok és az állam tartsa el őket, hivatkozva szerencsétlen élethelyzetükre. És természetesen a mai napig él az emberekben egy nagyon szerencsétlen kép, - öreg, szakállas, boros flakont tartó, koszos férfi - ami megalázó sztereotípia, mint egy bizalmatlanságot keltve akár ismeretlenül is. S hogy ne legyen könnyebb a fedél nélkül élő emberek helyzete, akár a hajléktalanellátó-rendszer szállóira bejelentett, akár csak település szintű lakcímmel rendelkező hajléktalan emberek hátrányt szenvednek élethelyzetük miatt.

Munkám kapcsán sokat járom a várost. A várost, ahol születtem, felnőttem, ahol élek. Budapest a városom, mely mindig más és más megújulást mutat. Fejlődik, szépül Budapest. De… egyben kizáró, kirekesztő és diszkriminatív is – érzéseim szerint – a hatalmon lévő kormány és a Fideszhez tartozó polgármesterek urak miatt.