The City is for All organized the 8th March for Housing, a march for the right to housing on Saturday, September 29, 2018. About 1,500 people attended the event to draw attention to the housing crisis in Hungary, the massive eviction of families, and the laws that criminalize homeless people.

Szerettük volna, hogy az idei lakásmeneten is felszólaljon valaki, akit kilakoltattak vagy akit kilakoltatás fenyeget. Sajnos azonban sokan, akik ilyen helyzetben vannak, félnek a nyilvánosságtól. Félnek az önkormányzattól, vagy a gyámügytől; félnek attól, hogy hátrány érné őket a mukahelyükön, ha kiderülne, hogy nincs hol lakniuk vagy a hajléktalanná válás fenyegeti őket;  esetleg szégyellik mások előtt, hogy ilyen helyzetbe kerültek, még akkor is, ha tudják: nem ők tehetnek róla. 

Ezért most mi, az AVM aktivistái mondjuk el nektek nyolc olyan család történetét, akikkel a munkánk során találkoztunk. Mindannyian a lakhatási válság és az állam felelőtlenségének az áldozatai - a mai Lakásmeneten mindannyiukért vonulunk. És vonulunk még egy aktivista társunkért, Tiborért is, akit szintén sokáig a kilakoltatás fenyegetett, de most már szerencsére biztonságban van, viszont közben nagyon megbetegedett és kórházban van. Nagyon sok erőt küldünk neki. Tibor, veled vagyunk!

A Város Mindenkié idén 8. alkalommal szervezte meg a Lakásmenetet, egy felvonulást a lakhatáshoz való jogért szeptember 29-én szombaton. Az eseményen körülbelül 1500 fő vonult együtt azért, hogy felhívja a figyelmet a magyarországi lakhatási válságra, a családok tömeges kilakoltatására, a hajléktalan embereket diszkrimináló törvényekre.

Fotó: Kaszics Bálint

Én 3 éve kerültem a Város Mindenkié csoportba, azóta 3 hajléktalanságban élő aktivista társam halt meg, egyikük sem élt 60 évet, van aki 48-at sem. Egy jó barátom a csoportból most is éppen kórházban van. Ezt így az elejére gondoltam beszúrni, hogy biztos hogy egyre gondoljunk, amikor azt mondjuk: Az otthonunk az életünk. Az én aktivista társaimnak nem volt otthona.

Sziasztok! Lakatosné Jutka vagyok, A Város Mindenkié hajléktalan aktivistája. Üdvözöllek Benneteket 8. Lakásmeneten, ahol én a hajléktalan emberek érdekében szólok. 2010-ben kezdődött el a hajléktalan emberek szabálysértéssel fenyegetett üldözése és annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a hajléktalan emberek büntetése sérti az emberi méltóságot, a kormány 2013-ban mégis szabálysértéssé minősítette az életvitelszerű közterületen tartózkodást. Vagyis azt, ha valaki olyan szegény, hogy az utcán kényszerül élni. Bár ez a törvény most is életben van, 2016 novembere óta senkit nem büntettek meg életvitelszerű közterületen tartózkodásért.  

Aradi Fanni vagyok, a Város Mindenkié pécsi csoportjának aktivistája. 1996-ban születtem, 2010-ben voltam előszőr tüntetésen, 2012-ben, a diáktüntetéseken beszéltem először nagy tömeg előtt, 2014-ban utoljára. Most 2018 van, szüneteltetem az egyetemet, dolgozom - és lakásszegénységben élek. 2018 van és itt vagyok újra, egy tüntetésen és beszédet mondok. Most egy olyan ügyben, ami miatt nem foglalnak egyetemeket, hidakat. Egy olyan ügyben, ami mégis több százezer családot érint, nem csak a felnőtt életük küszöbén álló fiatalokat, hanem édesanyákat, apákat, időseket, gyerekeket.

Szociális szakember vagyok. Ez ma már lassan lázadásnak számít. Lázadó vagyok, ha tiltakozom a hajléktalanság kriminalizációja, és az elhelyezések nélküli kilakoltatások ellen. És tiltakozom, mert az emberi érzéseim mellett a szakmám etikája, és az ország érdeke is ezt követeli meg tőlem. Amikor az egyetemen tanultam, nem gondoltam, hogy törvények fognak kötelezni rá, hogy a tanult szakmám minden alapvetését megszegő környezetben dolgozzam. Sosem hittem volna, hogy lázadás lesz abban hinni, hogy az otthontalanságra a megoldást otthonok, és az otthonokat biztosító, megfelelő lakáspolitika jelentik, de ma már ez a helyzet. Magyarországon a rendszerváltás óta nincsen érdemi lakáspolitika, és ez nincs rendben így!