Magyarországon általános probléma, hogy a rendőrség rutinellenőrzés címszó alatt teljesen önkényesen igazoltatnak embereket, anélkül, hogy konkrét okuk lenne rá. Az ilyen ok nélküli, zaklató rendőri intézkedések száma rendkívül magas a hajléktalan emberek körében: sok esettel találkozhatunk az utcán, hajléktalanszállók és szociális intézmények előtt, vagy akár ételosztásoknál.

2016. május 31-én kora reggel Milánóba utaztunk, hogy A Város Mindenkié csoport képviseletében részt vegyünk az Európai Lakhatási Hálózat találkozóján. A négy napos találkozón nagyon sok érdekeset tanultunk arról, hogy más országokban mik a fő lakhatási problémák, és a helyi aktivisták hogyan küzdenek a lakhatási válság ellen. A hálózat csoportjait fogadó milánói csoport aktivistái pedig azt is megmutatták nekünk, hogy ők hogyan szerveződnek és küzdenek azért, hogy a milánói San Siro negyedben élő szegényebb lakosok ne szoruljanak ki lakókörnyezetükből.

2016. áprilisában Lakatosné Jutkával együtt tartottunk órát az ELTE-n, hogy megismerjük a jövő szociális munkásait, és hogy ők is megismerhessenek minket. A célunk az, hogy közelebb kerüljünk a segítő szakma képviselőihez, mert annak ellenére, hogy az eszközkészleteink sok esetben mások, a céljaink közösek: tenni egy igazságosabb társadalomért és elősegíteni az ehhez szükséges változásokat. Csoportunk munkája során folyamatos kapcsolatban vagyunk a szociális szakmával, emellett több szövetséges, hajléktalanságot nem megtapasztalt tagunk szociális munkás képzésben tanult (köztük én is).

Januárban A Város Mindenkié aktivistái képzést tartottak a Járókelő önkénteseinek a közterület hajléktalansággal kapcsolatban. A Járókelő egy webes felületet biztosít a közterületet, várost, nap mint nap használó emberek számára, ahol a felhasználók a tapasztalt problémáikat bejelenthetik (pl. kátyú, kitört jelzőtábla, illegálisan lerakott hulladék), hogy a bejelentéseket az önkéntesek továbbítsák az illetékes szerveknek. A Járókelő a megkeresést követően ellenőrzik az ügy további sorsát is.

Balog Gyulával a Károli Gáspár Református Egyetem első éves szociális munkás hallgatóihoz látogattunk el. A rendhagyó szemináriumon hajléktalanságról, szociális munkáról és aktivizmusról beszélgettünk.

Meghívást kaptunk a Friedrich Ebert Stiftung konferenciájára, amely 2015. szeptember 30-a és október 2-a között zajlott. A Város Mindenkié csoport képviseletében Beck Magdi és Lakatosné Jutka vettek részt a Lengyel Intézetben megrendezésre kerülő eseményen. A téma: városi mozgalmak és „részvétel” a visegrádi országokban és Ukrajnában. A konferencia célja a tapasztalatcsere volt a különböző országokban működő mozgalmak tagjai között. 

A Város Mindenkié női csoportja meghívást kapott a Női Érdekérvényesítő Szövetségtől a 2015. július 31. és augusztus 2. között tartott nyári egyetemére. A szervezők kérése az volt, hogy mutassuk be női csoportunkat, a HANEM-et (Hajléktalan Nők Egymásért munkacsoport), beszéljünk megalakulásának okairól, munkánkról, eredményeinkről és kudarcainkról, valamint céljainkról. Köszönettel vettük a meghívást, amire a női csoport engem jelölt   A Város Mindenkié és egyben a női csoport képviseletére. A nyári egyetemet festői helyen, a felsőörsi Malomvölgy Snétberger Ferenc roma származású, Liszt-díjas gitárművész szakmai irányításával működő Oktatási és Szabadidő Központ területén kiváló  helyszínen rendezték meg.

2015. május 22-én tartott két brazil aktivista beszámolót az "Érdekérvényesítés új útjai - Műhely-beszélgetés Alessandra Orofinoval" címmel, amit a Zöldpók Alapítvány szervezett. Az Aurórában találkoztunk, kb. 15-20 ember jött el, az AVM-ből jött kb. 5 ember. A két brazil vendég 4 éve alapított egy szervezetet, aminek az a neve, hogy a "Mi Riónk" - majd amikor a modell sikeresnek bizonyult, akkor elindították a "Mi Városaink" hálózatot. Nem csak ez a név emlékeztet az A Város Mindenkiére. A modelljük lényege, hogy megtanítják az embereknek, hogyan kell kampányt szervezni. A témákat a hozzájuk forduló emberek adják. A szervezet célja, hogy igazságosabbá és fenntarthatóbbá tegyék a várost.

Dr. Nagy Beáta felkérésére órát tartottunk a Corvinus Egyetem társadalomtudományi alapszakos diákjainak. Az „Esélyegyenlőségi politikák” című kurzus vendégeiként kétszer másfél órában közel 40 hallgatóval beszélgettünk a hajléktalanságról. Az dupla-óra első részében elsősorban a hajléktalanság okairól volt szó: arról, hogy miért nem kielégítőek azok a közkeletű magyarázatok, amelyek a hajléktalan emberek személyes jellemzőivel (illetve a válásokkal, vagy például az alkoholizmussal) magyarázzák a hajléktalanságot, és hogy ezzel szemben melyek voltak azok a társadalom strukturális átalakulások, amelyek miatt a rendszerváltás éveiben kialakult a tömeges hajléktalanság, és hogy az azóta a hajléktalanságra adott kormányzati válaszok miért nem voltak képesek érdemben csökkenteni a problémát. Fekete-Nagy Miklós megosztotta a diákokkal a hajléktalan-ellátórendszerben szerzett személyes tapasztalat, és részben pont ezek alapján érvelt amellett, hogy a valódi megoldáshoz lakáspolitikai intézkedésekre, nem pedig túlzsúfolt, élősködőktől fertőzött tömegszállásokra van szükség.