A Város Mindenkié női csoportja meghívást kapott a Női Érdekérvényesítő Szövetségtől a 2015. július 31. és augusztus 2. között tartott nyári egyetemére. A szervezők kérése az volt, hogy mutassuk be női csoportunkat, a HANEM-et (Hajléktalan Nők Egymásért munkacsoport), beszéljünk megalakulásának okairól, munkánkról, eredményeinkről és kudarcainkról, valamint céljainkról. Köszönettel vettük a meghívást, amire a női csoport engem jelölt A Város Mindenkié és egyben a női csoport képviseletére. A nyári egyetemet festői helyen, a felsőörsi Malomvölgy Snétberger Ferenc roma származású, Liszt-díjas gitárművész szakmai irányításával működő Oktatási és Szabadidő Központ területén kiváló helyszínen rendezték meg.
A Női szolidaritás – társadalmi mozgósítás címet viselő gender-érzékenyítő társadalomismereti és médiakurzus már a második alkalom volt, amikor is nők és női csoportok találkoztak itt egymással.
A tavaly megrendezett „Egységes női hang – egyenlően hallható ?” címmel a magyar médiával közösen dolgozva ismerkedtünk az újságírás, a média, valamint sok más témát képviselő és bemutató csoportok munkásságával.
Idén az volt a célja a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetségnek, hogy a civil csoportok megismerjék a bemutatásra kerülő projektet, mint pl. a magyar nők gondjai, olyan szakmai anyagok és leírások, mint a prostitúció, feminizmus, nőtörténelem és genderkutatás, vagy akár a nők a politikában, illetve a nőjogi egyezmények.
A 2015. évi projekt legfontosabb üzenete volt a diszkriminálás, kirekesztés, megkülönböztetés. Ezért szervezték meg idén a családbarát egyetemet női civil szervezetek részére, ahol a különböző társadalmi csoportok iránti szolidaritást állították középpontba. Az első napon – július 31.-én, pénteken- 12.00 órától várták a meghívott vendégeket, előadókat. Recepciós eligazítás, regisztrálást és a szobák elfoglalását követően 13.00-14.30 között szendvicsebéddel vendégeltek meg minket. Aztán elkezdődött a fél nap programja.
Juhász Borbála, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség Elnöknője nyitotta meg a nyári egyetemet, köszöntve a tavalyi – már ismert – és az új civil csoportok képviselőit. A programban elsőként Bollobás Enikő irodalomtörténész mutatta be a Feminize magazint, melynek első számában az MTA -feminista nagy doktorai mutatkoznak be és vallanak a feminista voltukról, a gender szemléletről. És ajándékként, minden jelen lévő kapott egy pl. Feminize magazint, melyben nők vallanak nagyon színesen nézeteikről itthon, egyházi, illetve feminista közegekben.
Pihentetőként „Találd meg a párod” játékkal töltöttünk egy kis időt, majd bemutatkoztak a résztvevők. Az Új társadalmi szolidaritási mozgalmak Magyarországon cím alatt kezdtük meg mi - civil szervezetek - bemutatni annak a csoportnak a megalakulását, munkáját, eredményeit és kudarcát, akiket képviselünk.
Elsőnek Csáky Erzsébet, az Artemisszió Alapítványtól beszélt a menekült nőkről. Beszédében hangoztatta, hogy fő céljuk az volt, hogy a migráns nők új kulturális környezetben boldogabbnak érezzék magukat. Támogató programjukat azért szervezték a migráns nőknek, hogy tapasztalatuk alapján vallják meg, hogyan látják a világot, az itteni életet, és beilleszkedésükhöz segítséget nyújtsanak a Budapesten élő migráns nők számára.
A következő bemutatkozás, beszámoló az én feladatom volt. Elmondtam, hogy a női csoport azért alakult, mert megtapasztaltuk munkánk és élethelyzetünk során, hogy a nők sokkal nehezebben élik meg a hajléktalanságot. A hajléktalan nők többsége családi erőszakból menekült, félelmüktől vezérelve, a nyugalomért feladva az otthon biztonságát. És miközben az utcát választották, rá kellett jönniük, hogy ott is ki vannak téve atrocitásoknak, fenyegetőzéseknek, akár megveretésüknek is, de akár – szerencsétlen helyzetét kihasználva – prostitúcióra, vagy megszerzett kis pénzecskéjük átadására is kényszeríthetik. Így kezdtünk el beszélgetni, gondjaikon segíteni a lehetőségeink szerint. Amikor pedig kialakult egy szoros bizalmi kapcsolat a velünk beszélgető hajléktalan nők és a csoport női tagjai között, egyre gyakrabban került szóba, hogy gyermekeiket elvesztették, vagy azért, mert kapcsolatukban szegények voltak, vagy azért, mert hajléktalanokká váltak.
És új feladatot, új célt adott nekünk az a szomorú tény, hogy bár a gyermekvédelmi törvény kimondottan tiltja a gyermekek családból való kiemelését a szülők szegénysége és lakhatási gondjai miatt, ma azonban ez mindennapos dolog. Éppen ezért nagyszabású munkába kezdtünk a jogtalanul kiemelt és akár otthonba, akár nevelő szülőhöz adott gyermekek jogaiért. A törvény azt is kimondja, hogy minden gyermeknek joga van családban nevelkedni, abból, vagy hozzátartozói köréből csak saját érdekében emelhető ki.
Sajnos lakhatással rendelkező, szegény családok is egyre többen fordulnak hozzánk, hogy a hivatalok részéről fenyegetik őket, vagy már ki is emelték a gyermeket a családból.
Célunk, mindent megtenni azért, hogy a törvényhozók hívják fel a hivatalok figyelmét a törvényben meghatározottak maradéktalan betartására, valamint szeretnénk azt is elérni, hogy gyermeket csak bírói úton lehessen elvenni. Addig viszont követeljük, hogy a gyermekelvételi ügyeket tegyék átláthatóvá, és törekedjenek arra, hogy inkább segítsék a családokat, a családok egyben tartása legyen a céljuk!
Apró, de számunkra sokat jelentő eseményeinkről is betudtam már számolni, ahol hajléktalan édesanyának találtunk befogadó családot, hogy gyermekét kihozhassa a kórházból. És elmeséltem azt is, amit a kunyhóbontások során elért az AVM, kifejtve Kriszta esetét.
Kudarcnak könyveljük el, hogy nem mindenki hajlandó leülni velünk, szomorúan tapasztaljuk, hogy az önkormányzati függőségű hivatalok elzárkóznak a beszélgetéstől, nem tekintenek minket partnernek ebben az ügyben(sem). De elmondtam, hogy csoportunk erős, és továbbra is azon dolgozunk, hogy kikényszerítve tartassuk be a törvényeket!
Utánam Törökországból érkezett Ezel Sahynkaja női érdekvédő aktivista számolt be a mindössze két éve működő, nőket védő csoportjukról. Elmondta, hogy pár évvel ezelőtt, 20 éves korában -az akkori politikai vezetés akaratából – megöltek egy női aktivistát, aki merészen állt szembe a nők elnyomása miatt úgy a vallással, mint a politikával. Ekkor sokáig meg voltak félemlítve a nők, de egyre rosszabb helyzetük kezelésére alakították meg a jelenlegi nőmozgalmi csoportot, és megvédik a nők jogait és érdekeit.
Vacsora és kávézás után jóleső érzéssel utaztam vissza Budapestre, számomra bizonyos volt, hogy szükségesek ezek a programok.
Lakatosné Jutka
Fotó: Németh Évi
