A nyár végén fordult hozzánk segítségért egy 5 gyerekes édesanya, aki akkor várta hatodik kisbabáját egy csepeli családok átmeneti otthonában (CSÁO). Az újszülött érkezésére a Magyar Vöröskereszt intézménye azzal válaszolt, hogy jelezte az édesanya felé, hogy a hatodik gyereket oda már nem hozhatja haza, ennyien szerintük ott nem férnek el, hiszen mindenkinek külön ágy kell és a kiságy már nem fér be. A kérdésre, miszerint akkor állami gondozásba veszik-e a kicsit, ha addig nem találnak lakhatást, csak vállvonogatás volt a válasz és sajnálkozó hümmögés. Az intézményben dolgozó családgondozó semmilyen érdemi segítséget nem nyújtott Viktóriának abban, hogy új lakhatást találjon a családjának, ehelyett folyamatosan emlékeztették őket arra, hogy közeleg az idő, amikor már nem maradhatnak az intézményben és sürgették az édesanyát, hogy találjon magának más lakhatást.

Másfél héttel ezelőtt a helyi közterület-felügyelet több Csepel erdős részén saját építésű kunyhóban élő embert fenyegetett meg azonnali kilakoltatással. A fenyegetéseket semmilyen hivatalos irat vagy eljárás nem támasztotta alá és az érintetteknek semmilyen elhelyezést nem ajánlottak fel. Miután A Város Mindenkié (AVM) értesült a történtekről, az érintettekkel együtt egyeztetést kezdeményezett az önkormányzatnál. Noha Ábel Attila alpolgármester előzetes ígérete ellenére több kunyhót elbontottak, a megmaradt két kunyhó lakóinak sikerült személyesen tárgyalni az önkormányzat képviselőivel, ahol megegyeztek, hogy a kerületi lakáspályázat elbírálásáig zaklatás nélkül maradhatnak otthonaikban.

2011. december 13-án a csepeli önkormányzat el akarta dózerolni az Észak-Csepelen saját építésű kunyhókban élő emberek otthonait. A bontást szerencsére sikerült megállítani és A Város Mindenkié (AVM) azóta is tárgyalásokat folytat az önkormányzattal az ott élők helyzetének javítása érdekében. Két családnak lehetősége volt arra, hogy induljon a kerületi szociális bérlakás pályázaton. Alább a pályázási folyamat történetét mutatjuk be azoknak a dokumentumoknak a történetén keresztül, amelyeket be kellett szereznünk a pályázatokhoz.

Kezdjük a szociális lakásokra vonatkozó pályázati űrlap kitöltésével, ami már önmagában több órát vett igénye: sok kérdésnél többszöri elolvasásra értettük csak meg, hogy melyik kifejezés mire vonatkozik (pl. együttköltöző és pályázó közötti különbség), mit kell pontosan beírni az egyes helyekre, és szinte az összes kérdésnél felmerült, hogy a kunyhólakók milyen formában tudják helyzetüket igazolni (pl. csepeli illetékesség, élettársi viszony stb.), illetve hogyan tudják az adott kérdést saját helyzetükre vonatkoztatni.

Ezután jöttek a mellékletek, az igazi rémálom. Először is, a pályázathoz csatolni kellett minden jelentkező személyi igazolványának és lakcím kártyájának másolatát (összesen 6 emberről van szó, az egyik család kettő, a másik négy főből áll). Mivel a pályázatban elvárás, hogy a jelentkező minimum 3 éve hivatalosan is Csepelen éljen, erről külön igazolásokat kellett beszerezni. A kunyhólakók lakcímkártyáján ugyanis a Vöröskereszt átmeneti szállójának címe szerepel, ami 2011 végén új helyre költözött, így a lakcímkártyák alapján a kunyhólakók csak néhány hónapja élnek Csepelen (miközben a valóságban mindannyian már hosszú évek óta élnek itt).

Amikor az érintettek először bementek a csepeli okmányirodába, hogy igazolást kérjenek a korábbi csepeli lakcímükről, számunkra ismeretlen okból nem adták ki nekik. Másodszori próbálkozásra, amikor a Börtön Helyett Lakhatást (BHL) csoport egyik aktivistáját kértünk meg, hogy kísérje el őket, sikerült megkapni a szükséges igazolást. Ekkor azonban kiderült, hogy sajnos még a Vöröskereszt régebbi csepeli lakcímével sem volt meg a hivatalosan három év csepeli tartózkodás. Ennek az az oka, hogy a kunyhólakók csak évekkel később jelentkeztek be a szállóra, mint ahogy a kerületbe költöztek. Mivel tudtuk, hogy valójában régi csepeli lakosokról van szó, megkértük a területen évek óta utcai szociális munkát végző Vöröskeresztet, hogy igazolja a lakók csepeli illetékességét, amit meg is tettek. Reméljük, a lakáspályázatról döntő bizottság számára is elfogadható lesz a legnagyobb helyi hajléktalanellátó szervezet igazolása a csepeli illetékességről.

2012. június 9-én szombaton tartottuk a harmadik észak-csepeli lakógyűlést a területen élő kunyhólakókkal arról, hogy mik a további teendők a szociális lakáspályázattal kapcsolatban, amit két család adott be és mi történik, miután kiderül a pályázat eredménye.

2012. április 10-én az észak-Csepelen kunyhóban élő emberek ismét találkoztak a kerületi önkormányzat képviselőivel. A legutóbbi egyeztetésen abban állapodtunk meg, hogy az AVM konkrét megoldási javaslatokkal áll elő a kunyhólakók lakhatásának megoldására. Szakértők segítségével elkészítettük ezt az anyagot, amelyet  bemutattunk az alpolgármesternek és a szociális ágazat vezetőjének. A találkozón abban állapodtunk meg, hogy az önkormányzat alaposan megvizsgálja, mit tudnak megvalósítani a javaslatainkból. Jó hír, hogy ígéretet kaptunk arra, hogy amíg az egyeztetések zajlanak, nem fogják lebontani a kunyhókat.  A kunyhólakók április végéig beadják jelentkezésüket a nemrég a kerületben kiírt szociális bérlakás-pályázatra.

Múlt hét csütörtökön a csepeli kunyhólakók kezükbe vették a sorsukat, és megelégelvén a sikertelen telefonos egyeztetéseket, személyesen kértek időpontot a kerületi polgármestertől, hogy elmondhassák kéréseiket az illetékeseknek. A 2012. február 23-i képviselő testületi ülésen sikerült is időpontot kapni egy személyes egyeztetésre.

A személyes találkozóra 2012. február 28-án került sor, amelyen jelen voltak a kunyhólakók (összesen hatan), az AVM egy szövetséges aktivistája és az önkormányzat képviseletében Ábel Attila alpolgármester, Kanyik Csaba a Szociális és Egészségügyi Ágazat vezetője, valamint Sághi Jenő a Csepeli Közterület-Felügyelet csoportvezetője.

A találkozó elején az alpolgármester hangsúlyozta, hogy az önkormányzat nem áll el attól a tervétől, hogy a csepeli közterületeket megtisztítsa. Ugyanakkor kiemelte, hogy a Csepeli Önkormányzat foglalkozik a hajléktalan emberekkel (például a téli krízis idején 5 millió forintot költöttek az ellátásra). A Város Mindenkié arra kérte az alpolgármestert, hogy minden esetben tartsa be a bontásra vonatkozó hatályos jogszabályokat, még akkor is, ha hajléktalan emberek sajátépítésű kunyhóiról van szó.

A kunyhóban élők elmondták, hogy miért nem jelent számukra alternatívát a hajléktalanszálló és megosztották eddigi negatív tapasztalataikat a tömegszállásokról. Nagyon fontos számukra, hogy a kunyhókban együtt tudnak lenni családjukkal és önálló háztartást vezethetnek, egy hajléktalanszállón erre egyáltalán nem volna lehetőségük.

Az AVM 2011. november vége óta van kapcsolatban az Észak-Csepelen sajátépítésű kunyhókban és sátrakban élő emberekkel. A kunyhókat az önkormányzat 2011. december 13-án tervezte eldózerolni, de amikor A Város Mindenkié és a Börtön Helyett Lakhatást! állampolgári hálózat közösségi takarítást szervezett és felhívta a figyelmet a kunyhóbontások jogszerűtlen és embertelen voltára, az önkormányzat bizonytalan időre elhalasztotta az akciót.

2011. december 18-án megszerveztük az első Észak-Csepeli Lakógyűlést a kunyhólakók többségének részvételével. Itt megbeszéltük az érintettekkel, hogy ki milyen lakhatási alternatívát tudna elfogadni, ha kénytelen lenne kunyhóját elhagyni és ekkor kiderült, hogy a legtöbben csak annyit kérnek, hogy megfizethető lakhatásba kerülhessenek, ahol együtt lehetnek családjukkal, élettársukkal. Az is egyértelművé vált, hogy ha ez nem teljesül, akkor inkább a kunyhókban szeretnének maradni és nem akarnak bekerülni a hajléktalan-ellátásba, ahol nem maradhatnak együtt családjukkal és sokkal kisebb a személyes autonómiájuk.

December 13 óta minden héten telefonáltunk a csepeli polgármesteri hivatalba, hogy Németh Szilárd polgármestertől időpontot kapjunk egy személyes egyeztetésre, ahol a csepeli kunyhólakók, az AVM és az önkormányzat képviselői vennének részt. Több e-mailt és hagyományos levelet is küldtünk a polgármesternek, de sajnos két és fél hónap alatt egyszer sem kaptunk érdemi választ megkeresésünkre, csupán halvány és bizonytalan ígéreteket.

Németh Szilárd
1211 Budapest, Szent Imre tér 10.

Tisztelt Polgármester úr!

Alulírott, Észak-Csepel különböző részein sajátépítésű kunyhókban élő emberek, az alábbi kéréssel fordulunk Önhöz. A Csepeli Önkormányzat 2011. december 13-án el akarta dózerolni a kunyhókat, amikben évek óta lakunk. Ezek a kunyhók nem a legkomfortosabbak, gyakran engedély nélkül épültek és számos elvárásnak nem felelnek meg, de nekünk mégis az otthont jelentik. Egy olyan helyet, ahol melegben vagyunk, ahol minden este fedél van a fejünk fölött, ahol személyes tárgyainkat tároljuk, és ahol együtt lehetünk családtagjainkkal.

Ábel Attila alpolgármester telefonos tájékoztatása alapján az Önkormányzat a kunyhók elbontását bizonytalan időre elhalasztotta, de sajnos azóta sem kaptunk pontos információt arról, meddig maradhatunk otthonainkban és milyen emberhez méltó elhelyezést tudnak nekünk biztosítani abban az esetben, ha valóban lebontják a kunyhókat.

Ezúton szeretnénk kérni Öntől egy személyes találkozót, ahol elképzeléseink szerint mi, azaz az érintett kunyhólakók, A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport képviselői, valamint Ön és az önkormányzat illetékes munkatársai vennének részt. A találkozó célja, hogy megtudjuk, mi lesz otthonaink sorsa, pontosan mik az önkormányzat tervei, és hogyan tudunk olyan megállapodást kötni, amely a helyi lakosoknak, az önkormányzatnak és nekünk is elfogadható.

Kérjük, jelezze, hogy január folyamán mikor tudunk személyesen találkozni. Válaszát előre is köszönjük.

Üdvözlettel,

Budapest, 2012. január 12.