Jó hír!

Az összegyűjtött pénz és a Nyugodt Szív Alapítvány támogatása együttesen elegendő arra, hogy a Danyi családnak legyen villanyórája és villanya.
Nagyon örülünk, hogy segíthettünk.

Köszönjük!

Jolán és Mihály négy közös gyermekükkel egy családok átmeneti otthonában él jelenleg. Az elmúlt két évben hosszú utat jártak be. Albérletük elvesztése után szinte nincstelenül kerültek vidékről az intézménybe, azóta azonban sikerült talpra állniuk, mindkét szülő bejelentetten dolgozik, és sikerült előtakarékosságot is képezniük. Céljuk, hogy olyan albérletet találjanak, ahol a másik fél is megbízható, és nem kell attól tartaniuk, hogy egyik napról a másikra ismét utcára kerülnek. Megtakarításuk van, így a kaució kifizetése nem jelentene problémát, de roma származásuk és a négy gyermek jelentősen megnehezíti az albérlet keresést.

Rostás Magdolna, élettársa és öt gyermeke egy 25 négyzetméteres lakásban laknak Budapest XX. kerületében, amiért havonta 140 ezer forintot fizetnek. A lakás tiszta és rendezett, minden bútor a tulajdonosé, ezekre Magdolna és családja nagyon vigyáznak. Az áram és a gáz előre fizetős órával megy, elmaradásuk a bérleti díjjal nincs. A család öt évvel ezelőtt költözött ide, szerződésük nincs, de eddig jó volt az együttműködés a tulajdonos és közöttük.

A napokban keresett meg minket Noémi, aki egyedül neveli kisfiát és sürgősen albérletet keres. Kérjük, olvassátok el a történetét és ha tudtok neki segíteni, jelentkezzetek nálunk az avarosmindenkie@gmail.com címen, hogy összeköthessünk titeket és megbeszéljétek a részleteket.

Máriát és családját, szeptember 19-én lakoltatta ki a ferencvárosi otthonukból az Önkormányzat. Akkor is a segítségeteket kértük, amikor élőlánccal próbáltuk megakadályozni, hogy hajléktalanná váljanak. Mária nagykorú lánya és unokája a kilakoltatás előtti napokban már találtak albérletet, kiskorú fia jelenleg az édesapjánál alszik. Mária és párja lakhatása azonban még mindig nem rendeződött. Rokonoknál húzzák meg magukat immár harmadik hete, mert nem találtak olyan albérletet, amit kiadtak volna nekik.  Ez a lakás nagyon szűkös számukra, hosszútávon sajnos nem maradhatnak ott. Az elmúlt hetekben mi is próbáltunk segíteni, hogy megfizethető lakhatást találjanak, de sajnos a mai albérletpiacon – gyerekkel, cigány magyarként – nem ők a legkeresettebb bérlők. Mária, hogy elkerülje a személyes megaláztatást, a hirdetőknek már a telefonban elmondta, hogy roma származásúak, így mindössze egy tulajdonos volt, aki ennek ellenére is megmutatta a lakását nekik. Sajnos hétfőn kiderült: végül ő is egy másik családot választott.

Mónikát, fiával és 10 éves unokájával egy éve lakoltatták ki egy Népszínház utcai önkormányzati bérlakásból, mert az önkormányzat nem egyezett meg velük a részletfizetés lehetőségéről. Akkor egyik szomszédja befogadta, majd az Utcajogász, az AVM és a Nyugodt Szív a Lakhatásért segítségével egy évre biztos albérletet találtak. Már beköltözéskor tudták, hogy el fogják adni a lakást, most július végével el kell költözniük. Mónika és fia is dolgoznak, megélhetésük így biztos, de albérletet nagyon nehezen találnak.

Szeretnének egy kis, másfél szobás lakást a VII. vagy VIII. kerületben, amire havonta 110 ezer forintot tudnának kifizetni rezsivel együtt.

Blogunkon keresztül kérik a segítséget, hogy találjanak egy hosszú távú megoldást lakáshatásukra. Ha valaki tud segíteni, kérjük, írjon emailt ide: avarosmindenkie@gmail.com

Orbán Aranka és Orbán Gyula egy fiatal budapesti pár, akiknek hamarosan kisbabája születik, de egyelőre nincs hová hazavinniük – akkor pedig a gyereküket kiemelik a családból. Gyula dolgozik, de a pénzt, amit keres, hetente kapja, ezért egyik hétről a másikra élnek, és nincs annyi bevételük, hogy albérletbe vagy más szálláshelyre költözzenek. Ahhoz kérnek pénzügyi támogatást A Város Mindenkié blogjának olvasóitól, hogy kifizethessék egy bérlakás vagy szoba első havi költségét.

Aranka és Gyula februárban vették fel a kapcsolatot az AVM Együtt a Lakhatásunkért Csoportjával. Márciusban kellett elhagyniuk az albérletüket, mert azt a tulajdonos eladta, miközben Aranka már benne járt a várandósságában. Az albérletből nem volt hová menniük, azóta az Aszódi utcai hajléktalanszállón élnek. Folyamatosan keresik a lehetőségeket, hogy hová költözhetnének. Aranka várandóssága végéig jártak-keltek a városban, hátha valahová sikerül bejutniuk, de egyelőre hiába. A Családok Átmeneti Otthonai és az anyaotthonok mind tele vannak, és a várólistánál tovább sehol sem jutottak, pedig rengeteg helyet végigjártak. A munkásszállókon egy összegben, a beköltözéskor kellene kifizetni az első havi bért (ami általában 110 000 Ft körül van), nekik pedig sosincs egyszerre annyi pénzük. Albérletből sem találtak még olyat, amit ki tudnának fizetni.

Mónika 2017 januárjában kérte A Város Mindenkié és a nyilvánosság segítségét, hogy ne kerüljön az utcára a gyermekével. Ez a probléma akkor szerencsére a sok segítségnek köszönhetően megoldódott, de most ismét nehézségek merültek fel a család életében. Kérjük, aki tud, segítsen neki, mert most még nagyon kis segítséggel érhetjük el közösen, hogy ne legyen nagyobb baj!

Bari Zsanett vagyok és a három fiammal Üllőn élünk a Hunyadi utcában. Amikor 2016-ban ideköltöztünk, nagyon örültünk, hogy végre van egy saját otthonunk. De sajnos nem vettük figyelembe, hogy van egy repedés a szobai falon kívül, belül és a plafonon is. Nyáron hívtam statikust, aki közölte, hogy a fal közel van az életveszélyes állapothoz. Azt mondta, hogy körülbelül másfél millió forintba kerülne a megcsináltatása a munkadíjjal együtt.

A feleségemmel nyolc éve ismerkedtünk meg egy hajléktalanszállón, a Dankó utcában. Mindketten válás miatt lettünk hajléktalanok. Aztán a párom a Déli pályaudvaron hordta ki az ikerterhességét. A kórházból sikerült albérletbe mennünk, ahol be is jelentettek minket állandó lakcímre.

Onnan mentünk ki később Kanadába, ahol három évig éltünk, de aztán hazaküldött minket a bíróság. Ott is ugyanabban a szakmában dolgoztam mint burkoló-kőműves. A szakmai angolt is megtanultam és a lányunk is ott született, ő kettős állampolgár.

Amikor hazajöttünk, munkásszállókra mentünk lakni. A legkisebb gyermekünk is egy munkásszállón született. Ezen a helyen nagyon sok poloska és csótány volt, a gyerekek fertőzést kaptak.

Három év után, ez év júniusában költöztünk le Hejőkeresztúrra, a szüleim házába, miután édesanyám meghalt. Sajnos ott az ikreket nem tudtuk sajátos nevelési igényű óvodába járatni és nem is tudtunk állandó lakcímet létesíteni, mert a hagyatéki eljárás még mindig nem történt meg. Amiatt, hogy nem jártak a gyerekek óvodába, vidéken el akarták venni a gyerekeket.

Mivel az állandó lakcímünk még mindig Csepelen van és itt tudnak is megfelelő óvodába járni, visszajöttünk ide és kibéreltünk egy garázs épületet lakhatásként. Se víz, se semmi nincs itt bent, összesen 12 négyzetméteren vagyunk négy gyermekkel.

A gyermekjóléti szolgálattal együttműködünk, de a családok átmeneti otthonai tele vannak, hatalmasak a várólisták. Folyamatosan albérletet keresünk, de négy gyermekkel nem akarnak nekünk kiadni semmit. Pedig ki tudnánk fizetni 80-90 ezer forint + rezsit. Nekem burkoló kőműves a szakmám, több mint 20 éve dolgozom benne, így tudok rendszeresen bevételt biztosítani a családomnak. A Nyugodt Szív Alapítvány is támogatna minket, ha találnánk megfelelő lakást. Kérem, segítsenek nekünk hogy ne vegyék el a gyerekeket!

Tisztelettel,

Rácz Zoltán és családja

Telefon: 0620-350-5947