Gondolatok a dániai konferencia kapcsán
A Város Mindenkié csoport két tagja, Misetics Bálint és én részt vettünk egy nemzetközi konferencián Dániában. Angol nyelven hallottunk előadásokat, workshopokon vettünk részt és látogatásokat tettünk különböző intézményekben.
Sok kapcsolatot teremtettünk más országokból érkező emberekkel, a szünetekben bemutatva a Város Mindenkié csoport programját, felvázolva a céljait, eddigi tevékenységét. Szeretettel álltak szándékaink mellé, hiszen ők is hasonló célokért küzdenek saját hazájukban. Hiszen a hajléktalanság, a szegénység minden országban hasonló problémákat vet fel és hasonló megoldási stratégiákat kíván a megoldáshoz vezető hosszú úton.
Tapasztalatainkat megosztottuk egymással, kiemeltem pedig egy dolgot, hogy a hajléktalanság kérdésében nem csak meg kell kérdezni a hajléktalanokat, hanem őket szorosan be kell vonni a munkába.
Sikeresnek ítélem részvételünket, de úgy gondolom, valamit el kell mondjak őszintén egy példával később. Bár én is rendesen odaettem magam, figyeltem, jegyzeteltem, hozzászóltam, kommunikáltam, azért szerintem a munka eredményeinek nagy részét Bálintnak köszönhetem.
Tehát az elefánt és a kisegér együtt mennek át a fahídon. Elkiáltja magát a kisegér: Hallod, elefánt, milyen jól dübörgünk! Hát valóban úgy érzem, hogy dübörögtünk.
És jó volt látni egy másik Európát, jó volt ott lenni, élvezni előnyeit, lazacot és kaviárt enni, látni, hogy a város él, lüktet, az emberek nyugodtak, rengetegen járnak kerékpárral. Koppenhága csodálatos.
Egy mondattal zárnám rövid beszámolómat. Drága lény, köszönök mindent!
2009. október 27. Csepregi László Iván
