Szigeti Adrienn a hajléktalan emberek érdek -és jogvédő csoportjának, A Város Mindenkié csoportnak szinte a kezdetektől fogva a tagja volt. Érintettként megtapasztalta a legnehezebb élethelyzetet, a kitaszítás, kizárás, gyűlöletbeszéd/gyűlöletkeltés minden formáját. Bár élete vakvágányra futott, de lelkiismerete nem engedte, hogy belenyugodjon abba, hogy a legelesettebb réteghez tartozó emberek méltóságát, jogait sértsék. Rendszeresen kiállt, hangoztatta rászoruló társai érdekvédelmét, mindig ott volt, ahol szükség volt rá.

Drága Tibi barátom!

Ezúton szeretnek Tőled, mint az AVM tagja végső búcsút venni a könnyeimmel küszködve. Ezúton szeretnem Neked mint egyik legjobb Barátomnak is az AVM-ben végzett munkádat megköszönni, amit már sajnos személyesen nem tudok megtenni, mert a Jóisten magához szólított.

Szentiványi Csilla alig több, mint egy évvel ezelőtt kapcsolódott be A Város Mindenkié csoport munkájába. Bemutatkozásában így írt arról, hogy miért foglalkoztatta a szegény és hajléktalan emberek helyzete: „Már egészen fiatal koromban, 16-17 évesen haragot és gyűlöletet éreztem az igazságtalanság, a korrupció és a rasszizmus vagy az anyagi helyzeten (esetleg iskolai végzettségen) lemért emberi értékelés ellen. Úgy 16 éves lehettem, amikor a Thököly út egyik boltja előtt hatalmas tömeget láttam a sorban állni, nagyon szegényes ruhákban, és már akkor tudtam, hogy valamit ingyen osztanak (ruha, élelem stb.). Hideg volt és a sor nem akart fogyni, mert az ajtót nem nyitották ki. Nagyon megalázó helyzetnek láttam, hogy külsejük és anyagi helyzetük megítélése miatt így megvárakoztatták őket.” 

Fotó: Vörös Anna

Meghalt egy szomszédunk, a csöndes, kék szemű, nagy szakállú, mosolygós Zátrok László. Kétszobás lakása volt a Bástya utcán, a hosszú padkán: a hálója az óvodakert melletti, a nappalija a parkoló felőli végen. Megszerettük, közénk tartozott. Értette a humort. Tudott gálánsan bókolni a hölgyeknek, és imádta a zenét. Soha nem kért semmit, ha valamit kapott, csak annyit mondott rá: hát elfogadom. Ha megkérdezték, hogy van, mínusz 10 fokban is csak azt mondta: hajaj, sose legyen rosszabb.  Számon tartotta, hogy ki volt jó hozzá, azoknak előre integetett. Sokan segítették, mert segítségre szorult, és sokan voltak hozzá gonoszak, mert csak a gonosz szerepét ismerték egy hajléktalannal szemben.

Zátrok László és társa egy falmélyedésben lakott a Budapest V. kerület Bástya utcában. Az V. kerületi önkormányzat 2015-ben berácsozta a mélyedést, hogy Lászlóék ne tudjanak ott élni. A rács egymillió forintba került. A helyi lakosok nyílt levélben, A Város Mindenkié akcióval tiltakozott. Az önkormányzatot ez nem hatotta meg. Ezért László és társa a szabad ég alatt maradtak. Még két évig élt az utcán, a ráccsal szemben. László 2017. július 31-én elhunyt. Álmában érhette a halál, az „otthonában”, azon a padkán, ahol lakott. 

2017. szeptember 9-én szombaton 14 órától csendes megemlékezést tartunk a Bástya utcában, ahol A Város Mindenkié tagjai és barátai és a környékbeli lakosok fognak beszélni László életéről és arról az erőszakról, amit a hajléktalan embereknek nap mint nap el kell szenvedniük.

Csatlakozz hozzánk! Hozz egy gyertyát és virágot László emlékére!

Vannak olyan életek, amelyek túlmutatnak önmagukon. Nehéz megragadni a titkukat. Manishé ilyen volt. Örömet, reményt és szeretetet sugárzott maga körül, anélkül, hogy erre különösebben törekedett volna. Éppen ellenkezőleg, különös tehetsége volt hozzá, hogy a már-már elért boldogság és siker pillanataiban fellázadjon, és farkas szemet nézzen a sötétséggel, amely gyermekkorától kísérte és kísértette. Egy láng volt, amely ezt a sötétséget világította be, miközben önmagát felemésztette.

Csorba János, a servúdi erdő kapitánya 47 évesen elment közülünk. Jani a kispesti kúttói erdő Robin Hoodja és A Város Mindenkié csoport alapítója is volt. Nagyon nagy űrt hagy maga után az AVM közösségében és családjában is.

Ebben az évben április 9-én tartottuk az immár hagyományos megemlékezésünket József Attilára, a költő sírjánál, a Fiumei úti sírkertben. Ilyenkor összejövünk – A Város Mindenkié aktivistái és szimpatizánsai, barátaink és rokonaink – és verseket olvasunk egymásnak, elsősorban József Attilától, de azért mindig előkerül más költőknek is egy-egy műve (idén például Kemény István versei), és egy-egy saját költemény is. József Attilán kívül azokra a barátainkra is emlékezünk, akik korábban velünk voltak a sírnál: Leé Józsefre, Rózsa Milánra és Udvarhelyi Lászlóra. Énekeltünk is, a Tiszta szívvelt (a Hej tulipán című népdal dallamára), barátai pedig Leé Józsi egyik megzenésített versének az eléneklésével emlékeztek rá.

Kis József és Fekete László, A Város Mindenkié  Pécs érintett aktivistái éltek a 2016. március 15-i pécsi demonstráción hirdetett szabad felszólalás lehetőségével. Íme Fekete László beszéde:

"László vagyok, több éve hajléktalan.

Pécsett 250 társammal van lehetőségem szállón élnem, aludnom és onnan munkába járnom. Ami utcáról nehéz lenne. Rajtunk kívül még körülbelül 1500-an húzzák meg magukat utcán, kunyhókban, elhagyott épületekben, vagy ki tudja még hol…

Mi vagyunk azok, akik miatt alkotmányt módosítottak, hogy az önkormányzatok szabadon vezethessék be az állampolgárokkal szembeni kirekesztő intézkedéseket!

Mi vagyunk azok, akik azóta nem ülhetünk le nyugodtan egy padra, mert könnyen lehet, hogy rendőr fog igazoltatni minket!

Mi vagyunk azok, akik már csak regisztráció után szavazhatnak, mint a határon túli magyarok!

Miattunk nyilvánították az utcára elhelyezett lomokat a BIOKOM tulajdonának és pénzbírság jár érte, a megközelítjük azokat!

Mi vagyunk azok, akikre ujjal mutogatnak, ha utcán végezzük a dolgunkat, miközben nincsenek nyilvános vécék, vagy ha vannak is, napi élelmünk árát kérik el érte!

Miattunk nem építenek, hanem bontanak házakat, hogy eltüntessék a nyomort a szemetek elől!

Hiányoljuk az együttérzést! A szándékot a megoldásra!

Úgy érezzük, hogy ma, Magyarországon, magyar állampolgárként, nem vagyunk egyenjogú tagjai a társadalomnak.

Mert bűnünk a szegénység, az otthonunk elvesztése, a kilátástalanság!

Ebben a városban is több ezren vannak az utcán és lehet, hogy ugyanennyit fenyeget az utcára kerülés veszélye! 

Hol vannak a munkásszállók? Hol vannak az albérlők házai? Hol vannak a szociális bérlakások ezrei? (A CSOK-ot nem hozom fel példának, hiszen pontosan minket nem érint…)

Nézzetek körül, hogy mennyi üres lakás van, hány befalazott ablak?! Hajléktalan vagyok, de nem szeretném hazátlannak érezni magam!

Köszönöm.

Emlékezzünk közösen méltatlanul elhunyt hajléktalan társainkra! A hajléktalan emberek emlékére emelt kopjafánál verseket olvasunk, mécsest gyújtunk és virágot helyezünk el. Kérjük, ha teheted, te is hozz magaddal mécsest/gyertyát, virágot vagy verset!

Mikor? 2015. november 1. (vasárnap) 14 óra

Találkozó: Új Köztemető főbejárat (Kozma utca 8-10.) 

További információ: Udvarhelyi Tessza (06 20 381 8996)

avarosmindenkie@gmail.com, www.avarosmindenkie.blog.hu

Facebook- esemény

Az esemény szórólapja és plakátja innen letölthető.