Szentiványi Csilla vagyok. Ősi történelmi családból származom (Dózsa György). Őseim valószínűleg zsidók voltak anyai ágon is, de szüleim az újabb üldöztetések miatt titokban megkereszteltettek, és ők is a református vallásba születtek bele. Előttem ezt a származásbeli tényt titkolták. Majd házasságkötésemkor nagybátyámtól megkaptam családfánkat és egy-két történeti dokumentumot a régi időkből. Elsősorban arról szeretnék írni, miért kerestem meg és csatlakoztam A Város Mindenkié aktivistáihoz, amiért nagyon hálás vagyok, hogy minden elvárás nélkül, ismeretlenül elfogadtak
Már egészen fiatal koromban 16-17 évesen haragot és gyűlöletet éreztem az igazságtalanság, a korrupció és a rasszizmus vagy az anyagi helyzeten (esetleg iskolai végzettségen) lemért emberi értékelés ellen. Úgy 16 éves lehettem, amikor a Thököly út egyik boltja előtt hatalmas tömeget láttam a sorban állni nagyon szegényes ruhákban és már akkor tudtam, hogy valamit ingyen osztanak (ruha, élelem stb.). Hideg volt és a sor nem akart fogyni, mert az ajtót nem nyitották ki. Nagyon megalázó helyzetnek láttam, hogy külsejük és anyagi helyzetük megítélése miatt így megvárakoztatta őket. Titokban hálát adtam, hogy nem vagyok gazdag és nincs semmilyen hatalmam, sem fegyverviselési engedélyem, mert az akkor érzett haragom miatt csúnya dolgok is történhettek volna a boltvezetővel – bár gyilkolni nem akartam, de utánagondolva népfelkelő ősöm életének, bármi másra képes lettem volna. Például olyan szervezetet „toborozni”, akik felszámolják ezt a kegyetlen, embereket megalázó diszkriminációt. De sem gazdag, sem rangos nem voltam, mint ős Dózsa György, aki olyan sereget tudott összegyűjteni, akik képesek voltak győzni. Ő az élete árán is vállalta vezetésüket.
Meggyőződésem, hogy valamennyi ebből a „vérből” bennem is csörgedezik. Közben elvégeztem a képző és iparművészeti gimnáziumot, majd a képzőművészeti egyetemet mint sokszorosító grafikus. Az egyetem utolsó előtti évében férjhez menten. Később elváltam. Két gyermekem van és négy unokám.
Éppen kórházban feküdtem, ahonnan kiengedtek vásárolni és egy ház falán érdekes plakátot láttam. Nem hagyott nyugodni. Megnéztem elérhetőségüket és amikor alkalom adódott, lányommal megkerestük az interneten az AVM-et és felhívtam a megadott telefonszámot. Megismertem Udvarhelyi Tesszát és személyes találkozáskor vele és a többi munkatárssal felismertem: igen, mindig is ilyen embereket kerestem, akik tesznek is lépéseket hazánk megújulásáért és önmagukat sem kímélve harcolnak az igazságtalanság ellen és hiszen abban, hogy Magyarország még megújulhat. Három alkalommal ún. nagycsoport látogatása urán elfogadtak mint tagot, aminek nagyon örültem és hálás vagyok. Bár én egy kicsit másként hiszek, mert 1985 júliusában egy konferencián megtalált az élő Isten Jézus Krisztus az ott elhangzottak által. Én a szelídebb módszerek híve lettem, mert az „Isten szeretet” és ellenségeit is szereti, de látom, hogy az AVM munkamódszere működik, mert jól átgondolt, józan és ők is először szelíd stratégiával kezdenek és aztán eredményes lehet az olyan keményebb módszer is, mint pl. a „nyomasztás”, ahogy hívjuk (mert most már én is) vagy az „élőlánc”.
Meg vagyok győződve, hogy itt a helyem és bár ezelőtt 5 évvel fel kellett vennem a harcot a daganatos betegséggel, ami még nem 100%-ban gyógyult, der erőm a hitem és a nekem adott értelem szerint szeretném kihozni a munkámból a maximumot. Ezt sok szeretettel az AVM minden tagjának írtam és azt gondolom, hogy „csak együtt vagyunk erősek”.
