Az Országgyűlés megadta az önkormányzatoknak a lehetőséget, hogy rendelet formájában korlátozzák a lakások magánszálláshelyként való üzemeltetését. Az önkormányzatok kezében tehát a döntés, hogy korlátozzák-e az Airbnb-típusú lakás-felhasználási formát, ezzel is elősegítve a hosszútávra kiadható lakásállomány bővítését. Az Európai Unió Bírósága fontos döntést hozott a turisztikai célú lakáskiadás korlátozások kérdésében 2020. szeptember 22-én, kedden. Az EUB döntése hatással lehet a kérdést elutasító magyar közbeszédre, és a kormány, önkormányzatok ítéletére a magánszálláshelyek szabályozását illetően.

Tisztelt Polgármester Asszony/Úr!

Augusztus 1-én hatályba lépett az a törvény, amely felhatalmazta Budapest kerületi önkormányzatait, hogy rendeletben korlátozzák a lakások turisztikai célú hasznosítását. Az önkormányzatoknak mostantól lehetősége van szabályozni, hogy egy lakást évente hány napra lehet magánszálláshelyként kiadni.

“Én csak lakni szeretnék, emberhez méltó körülmények között, nem tulajdonjogot szerezni. Szeretném, ha az unokáim továbbra is jöhetnének hozzám több napra, hogy a mentett kiskutyáimat ne veszítsem el. És ez most veszni látszik.”

Újra a segítségeteket kell kérjük egy nagyon nehéz és igazságtalan helyzetbe került család ügyében, akiket kilakoltatás fenyeget.

Tisztelt Polgármester Asszony/Úr!

Az elmúlt hónapokban A Város Mindenkié és társszervezete, az Utcáról Lakásba! Egyesület többször, több módon, utóbbi a Fővárosban működő önkormányzatoknak egyenként küldött levélben is felhívta a figyelmet arra, hogy a világjárvány és az azt követő válság különösen veszélyes azok számára, akiknek nincs biztos lakhatása, mivel nem tudnak otthon maradva védekezni a fertőzés ellen. Az intézményi ellátásban részesülő hajléktalan emberek fokozottan ki vannak téve a fertőzés veszélyének, a túlzsúfolt tömegszállókon, ráadásul, ha jön a második hullám, ami várhatóan ősszel-télen lesz,  akkor az intézmények is zsúfoltabbak lesznek, és a fedél nélkül maradás még kevésbé lesz elfogadható. A hajléktalan emberek ráadásul magas átlagos életkoruk, és a gyakori krónikus megbetegedés miatt több szempontból is rizikócsoportba tartoznak.

A koronavírus járvány következtében számos család megélhetése vált bizonytalanná egyik napról a másikra. Tízezrek veszítették el munkájukat és vált nehézzé számukra számláik, albérletük, hiteleik kifizetése. A kormány legújabb akciótervében azonban egyáltalán nem törődik ezen súlyos problémákkal. Az AVM is sok megkeresést kapott az utóbbi hetekben olyan családoktól, akik a járvány okozta gazdasági leállás miatt nem tudják kifizetni a közüzemi számláikat vagy lakásuk bérleti díját, így lakhatásuk veszélybe került. Sokan az élelmet sem tudják megfizetni. Blogunkon részletesen is beszámoltunk ezekről a történetekről.

A Város Mindenkié birtokába került újabb bizonyíték szerint nem csak akkor követett el jogsértést a budafok-tétényi önkormányzat, amikor a törvény által előírt bírósági és végrehajtási eljárás lefolytatása nélkül tett hajléktalanná egy 79 éves idős férfit. Valójában már a bérleti szerződésének a felmondása is törvénysértő volt: a felmondáskor ugyanis nem az idős úr tartozott az önkormányzatnak, hanem az önkormányzat tartozott neki. 

2019. április 6-án A Város Mindenkié (AVM) csoport és több tucat szimpatizánsa egy köztéri kórust szervezett a kilakoltatások ellen a Várkert Bazár elé. A köztéri éneklés és az elhangzott beszédek célja az volt, hogy felhívja a város figyelmét a lakhatási válságra az április 6-ai nemzetközi akciónap alkalmából. Valamint, hogy ismét kérjék Rétvári Bence államtitkárt, hogy válaszoljon törvénymódosító kezdeményezésükre, hogy egy gyermekes családot se lehessen közös elhelyezés nélkül kilakoltatni.

Laura Colini, az URBACT program szakértője foglalja össze a Policy LAB, az URBACT Tudásközpont, a FEANTSA és a párizsi városháza által közösen szervezett egyeztetésük eredményeit. A 2018. decemberi találkozó célja a hajléktalansági elleni küzdelem érdekében az információk megosztása, a helyi jó gyakorlatok cseréje és a kis-, közép- és nagyvállalatok közötti együttműködés beindítása volt. Az elérhetetlen, nem megfelelő, megfizethetetlen, méltatlan, bizonytalan vagy hiányzó lakhatás olyan körülmények, amelyek az egyéni és társadalmi nélkülözés lefelé irányuló spirálját táplálják. Európában az ilyen feltételek különböző módon egyre több embert érintenek. A hatóságok felelősséggel tartoznak a probléma kezeléséért, hiszen a hajléktalanság okai elsősorban a lakhatás és a jóléti állam hiányosságai, valamint a ragadozó piacorientált gyakorlatok.

2018. október 15 óta a sajtó és a közbeszéd sokat foglalkozik a hajléktalanság kérdésével. Felmerül, hogy vajon miért nem mennek be a szállókra az emberek? Sok indok van erre: egyfelől, a férőhelyek száma sem elegendő, de másrészt, a szállók sok probléma megoldására nem alkalmasak: a legtöbb intézménybe az érintettek nem, vagy csak alig tudnak holmikat vinni magukkal, mert még a fizetős férőhelyeken is jellemzően csak egy ágyat és egy szekrényt kapnak a lakók. Kevés a páros elhelyezés, és a fővároson kívül összességében is alig, mindössze háromezer férőhely érhető el. Sok szálló élősködőktől fertőzött, és sok ember nem bír tömegszálláson aludni: a szállókon 4 és 40 közti számban kell egy helyiségben aludniuk az embereknek.

A Város Mindenkié idén 8. alkalommal szervezte meg a Lakásmenetet, egy felvonulást a lakhatáshoz való jogért szeptember 29-én szombaton. Az eseményen körülbelül 1500 fő vonult együtt azért, hogy felhívja a figyelmet a magyarországi lakhatási válságra, a családok tömeges kilakoltatására, a hajléktalan embereket diszkrimináló törvényekre.

Fotó: Kaszics Bálint