A világjárvány a társadalmi élet majd minden területére hatást gyakorolt és új, ismeretlen helyzet elé állította a döntéshozókat. A következőkben röviden és a teljesség igénye nélkül bemutatunk egy nemzetközi lakáspolitikai gyakorlatot, amely betekintést nyújt a világ más nagyvárosainak a vírushelyzetben való viselkedésére. A nemzetközi paletta részleges feltérképezése bővítheti a budapesti helyzet értelmezését és adott esetben támpontul is szolgálhat a külföldön működő intézkedések meghonosításához.

2018. október 15 óta a sajtó és a közbeszéd sokat foglalkozik a hajléktalanság kérdésével. Felmerül, hogy vajon miért nem mennek be a szállókra az emberek? Sok indok van erre: egyfelől, a férőhelyek száma sem elegendő, de másrészt, a szállók sok probléma megoldására nem alkalmasak: a legtöbb intézménybe az érintettek nem, vagy csak alig tudnak holmikat vinni magukkal, mert még a fizetős férőhelyeken is jellemzően csak egy ágyat és egy szekrényt kapnak a lakók. Kevés a páros elhelyezés, és a fővároson kívül összességében is alig, mindössze háromezer férőhely érhető el. Sok szálló élősködőktől fertőzött, és sok ember nem bír tömegszálláson aludni: a szállókon 4 és 40 közti számban kell egy helyiségben aludniuk az embereknek.

Sokan kérdezik tőlünk, mi is a baj az új törvénnyel, ami akár elzárással is büntetheti a hajléktalan embereket, de minimum bekényszeríti őket a hajléktalanellátó rendszerbe. Összeszedtük azokat a kérdéseket, amikkel a leggyakrabban fordulnak hozzánk és megírtuk rá a válaszokat is. Reméljük, így már mindenkinek tisztább képe lesz arról, miért is teljesen értelmetlen az új szabályozás és miért lenne szükség büntetés helyett lakhatásra és megfelelő jövedelemre ahhoz, hogy senkinek se kelljen se az utcán, se hajléktalanszállón élnie.

Bajkai István országgyűlési képviselő javaslata alapján az eddiginél általánosabb  módon tiltották be ismételten a köztéri hajléktalanságot, ezzel szabad utat engedve annak, hogy rendészeti eszközökkel üldözzék a legelesettebb embereket.

A Város Mindenkiét az elmúlt években többen keresték már fel az Üdvhadsereg Bajnok utcai női szállójának lakói közül, hogy elpanaszolják az ott uralkodó megalázó bánásmódot, de eddig még senki nem mert ez ellen nyilvánosan fellépni. Az egyik volt lakó összeszedte a bátorságát és a nyilvánosság elé tárta ezeket a panaszokat. Írásunkra az Üdvhadsereg vezetője is válaszolt, melyet itt lehet elolvasni.  Viszont válaszunkat itt lehet olvasni, amely után pedig személyes egyeztetésen is részt vettünk 2017 szeptemberében. Erről az érintett, Csilla beszámolóját alább olvashatjátok!

Szarka Alexandrával (AVM) és Kispál Sándorral (Utcajogász) elmentünk az Üdvhadsereghez. Udvariasan fogadott minket az Üdvhadsereg svájci vezetője, és a magyarországi igazgató. Szarka elmondta bevezetésképpen, hogy az ott lakókat és a már elmenteket ért sérelmek miatt jöttünk, mert többen jelentkeztek és keresték meg A Város Mindenkiét az ott történt igazságtalanságok miatt.

A svájci követ tolmácsot hozott magával és magyarázatképpen közölte, azért van szüksége fordítóra, mert bár mindent megért, hátha nem tudná beszédben jól kifejezni. Én válaszképpen elmondtam, hogy jól értek németül. (Egy kicsit stratégiai szándékkal, hogy a tolmács jól fordítson, mi értjük.) Ezután elmondtam a konkrét sérelmeket, amitől mindannyian szenvedtünk. Például lakógyűléstől való távolmaradás kirúgással jár, a kötelező foglalkozások, és az állandó fenyegetések és megfélemlítések – nekem pl. az egészségügyi állapotom miatt kellett sürgősen új helyet keresni).

A médiából tudtuk meg, hogy az állam átcsoportosította a Tour de biciklire a szociális munkások 90 millió forintját, ami az ő munkabérük lett volna. Az állam viselkedése, hozzáállása felháborító! A Város Mindenkié kiáll a szociális szakma mellett azért, hogy pl. a hajléktalanellátásban dolgozók jobban tudjanak segíteni a hajléktalanságban szenvedő ügyfeleiknek. Jómagam 3 évig laktam fizetős átmeneti hajléktalanszállóban amelyiknek egy alapítvány a fenntartója és tapasztaltam, hogy nehéz munkát végeznek alacsony fizetéssel. Vannak önfeláldozó szakemberek is köztük. Éjt nappallá téve dolgoznak, hogy a munkájuk rendben legyen, ezért még sokkal többet érdemelnének, mint az átcsoportosított pénz.

Sok anya jelezte már nekünk, hogy a CSÁO-kban és anyaotthonokban gyakran visszaélnek a bentlakók kiszolgáltatott helyzetével. Ezt a segítő csomagot azoknak állítottuk össze, akik úgy érzik, igazságtalanul bánnak velük egy CSÁO-ban vagy anyaotthonban, és tudni szeretnék, tehetnek-e az ügyben panaszt – és ha igen, hogyan.

A Város Mindenkié csoport egyik tagját, a négy gyerekét egyedül nevelő Andreát néhány héttel ezelőtt kilakoltattak a Menedék Alapítvány által fenntartott családok átmeneti otthonából. Az indoklás: egy másik bent lakó anya belépett a szobájukba. Ezt pedig az intézmény házirendje szigorúan tiltja, és az eset tanúsága szerint még szigorúbban bünteti. (Szívesen linkelnénk a házirendet, de sajnos a törvényi előírások ellenére ez nem elérhető az intézmény honlapján és azt az Alapítvány a közérdekű adatigénylésünkre válaszul sem küldte el nekünk.) Andreának ez nem az első súlyos kihágása volt (a megbocsátó intézmény két hibát még elnéz, csak a harmadik után penderíti ki a családokat - akkor viszont gyerekeket, felnőtteket egyaránt). Már olyan bűnök száradtak a lelkén mint hogy 5 perccel tovább maradt kint az udvaron „lámpaoltás” után (ami este 8.15-kor van és Andrea 45 éves) és az, hogy a fia bántott egy másik ott lakó gyereket – a fiú szerint viszont épp ennek ellenkezője történt.

A Város Mindenkiét az elmúlt években többen keresték már fel az Üdvhadsereg Bajnok utcai női szállójának lakói közül, hogy elpanaszolják az ott uralkodó megalázó bánásmódot, de eddig még senki nem mert ez ellen nyilvánosan fellépni. Az egyik volt lakó összeszedte a bátorságát és a nyilvánosság elé tárta ezeket a panaszokat. Írásunkra az Üdvhadsereg vezetője is válaszolt, melyet itt lehet elolvasni.  Viszont válaszunkat itt lehet olvasni, amelyre az alábbi levelet kaptuk kézhez. A folytatásról ugyanúgy be fogunk számolni a blogunkon.

A Város Mindenkiét az elmúlt években többen keresték már fel az Üdvhadsereg Bajnok utcai női szállójának lakói közül, hogy elpanaszolják az ott uralkodó megalázó bánásmódot, de eddig még senki nem mert ez ellen nyilvánosan fellépni. Az egyik volt lakó összeszedte a bátorságát és a nyilvánosság elé tárta ezeket a panaszokat. Írásunkra az Üdvhadsereg vezetője is válaszolt, melyet itt lehet elolvasni.  Viszont válaszunkat pedig alább.