Budapesten születtem 1966-ban. Értelmiségi családból származom. Az általános iskolai tanulmányaimat Rákospalotán végeztem 1972 és 1980 között. Jobb lehetőség híján mezőgazdasági szakon lettem hallgató, ahol dísznövénykertész szakképzettséget szereztem 1983-ban.

Dolgoztam traktor és kisgép-kezelőként a Főkertnél, a MÁV-kertészetben termesztőként és az Új Köztemetőnél mint virágkötő.

Meghalt édesanyám 1995-ben, és ezután az alkohol miatt bekerültem egy rehabilitációs intézetbe. Édesapám kapott egy agyvérzést és egy olyan otthonba került, ahol fizetni kellett, így az örökségből szinte semmi nem maradt. 1998-ban lettem hajléktalan és többek között az utcán éltem a 12. kerületben, ahol állandó mozgásban voltam. A 11. kerületben a hegyekben is laktam elhagyott víkend-házakban, aztán laktam az Őrs vezér terén is egy sátorban.

Amire büszke vagyok, az az, hogy 45 évesen megházasodtam hajléktalan létemre. Jelenleg a párom a legfontosabb az életemben és az, hogy legyen hol laknunk. Most egy kórházban vagyunk az addiktológián és még nem tudjuk, hogy utána hol fogunk lakni, de szeretnénk átmeneti szállóra menni.

Csökkent munkaképességű vagyok és kapom a havi segélyt, ez a fő bevételi forrásom. Ha szállón lakom, akkor alkalmi munkákat végzek.

Az AVM-ben most az Utca és Jog kutatócsapat tagjaként tanulok és remélem, hogy tudok majd segíteni a rászoruló embereken. Egy hosszú folyamat kezdete ez, kitartónak kell lenni a siker érdekében.