A Város Mindenkié csoport női munkacsoportja, a HANEM (Hajléktalan Nők Egymásért Munkacsoport) ebben az évben kampányt indított a családok átmeneti otthonaival kapcsolatban. A HANEM tagjainak személyes tapasztalatai és a sok-sok hozzánk forduló nő panaszai alapján nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy nagy gondok vannak ezekkel az intézményekkel. Az alábbiakban összefoglaljuk azokat a fő problémákat és hiányosságokat, amiket eddig jeleztek felénk a lakhatási gondokkal küzdő anyák. Kampányunkkal ezeken szeretnénk hosszú távon változtatni. 

Huszonhat éves vagyok, egy éve született meg a kislányom. Az édesapja utólag (értsd: a szülést követően) úgy döntött, hogy semmilyen formában nem vesz részt a gyermeke életében, egyszer sem látta őt, és a költségekhez nem járul hozzá egyáltalán. Úgy viselkedik, mintha nem léteznénk, nem vesz tudomást róla, és nem is ismerte/ismeri el a gyereket. Kénytelen voltam végül apasági pert indíttatni, de ez a folyamat csak nemrég kezdődött el, és nem lehet tudni, hogy ha lesz is, mikor lesz érdemi változás az apai felelősség-, illetve kötelességvállalást illetően. Megjegyzem, amikor állapotos lettem, biztatott rá, hogy vállaljam a babát.

5 gyermekes édesanya vagyok, tavaszra várom a hatodik kisbabám. Jelenleg Csepelen élünk a családok átmeneti otthonában. Hónapok óta keresek eredménytelenül kiutat. Eddig kitűnő tanuló gyermekeim tanulmányi eredménye látványosan romlani kezdett.

A Város Mindenkié csoport női munkacsoportja, a HaNEM (Hajléktalan Nők Egymásért Munkacsoport) 2015. június 23-án szakmai napot tartott a Wesley János Főiskolán. A rendezvény célja a csoport által kiadott, a hajléktalan, illetve lakásszegénységben élő nők élethelyzetével kapcsolatos információs Kisokos bemutatása volt. A nap során az információs füzetben megjelenő 4 nagyobb téma mindegyikével kapcsolatban szakmai beszélgetést tartottunk az egyes témák szakértőinek részvételével. Ebben a sorozatban a tematikus beszélgetések összefoglalóit közöljük.

A történet 2012-ben indult, mikor a család uzsorakamat miatt elvesztette lakhatását vidéken, ezért úgy döntöttek, feljönnek Budapestre a rokonokhoz. Összepakolták a négy gyermek ruháit, maguknak alig valamit s útnak indultak és beköltöztek a Pest egy erdős területén, kunyhókban élő rokonaikhoz. Budapesten sajnos nehezen indult az életük, hiszen az anyuka mindig a gyerekekkel volt otthon, de az apuka kapott munkát és a rokonoknál maradhattak addig, míg a családok átmeneti otthonába (CSÁO) be nem jutnak (sajnos nagyon sokat kell várni a családoknak, hogy bejussanak egy ilyen intézménybe, van, hogy 8-10 hónapot is). Korábban már éltek ilyen intézményben, de az egy éves tartózkodási idő letelte után nem tudtak megfelelő lakhatást találni, akkor visszaköltöztek vidékre.

Erzsébet hónapok óta küzd azért, hogy hazavihesse gyermekét a kórházból. Hónapokig hiába keresett anyaotthont, kislánya születésekor úgy tűnt, már néhány naposan nevelőszülőkhöz kerül a baba, hiszen Erzsébet nem talált magának lakhatási lehetőséget. Mindez annak ellenére történt, hogy a gyermekvédelmi törvény és az ENSZ Gyermekjogi egyezménye is kifejezetten tiltja a gyermek anyagi okok miatti kiemelését a családjából. A Város Mindenkié segítségével újra felkereste az anyaotthonokat, de így sem járt sikerrel. Végül a médianyilvánosság hatására fél évre lakást ajánlottak neki, és rengeteg adomány is érkezett.

A gyermek érdeke, hogy pár naposan elválasszák az édesanyjától, mert nincs hova menniük? Így sérti meg a magyar állam a saját törvényeit. Erzsébet napjai olyanok, mint minden anyukának, aki a napokban szülte meg gyermekét: két óránként szoptat, és fent van a gyerek mellett hajnalig. De Erzsébet mindezt abban a tudatban teszi, hogy amint el kell hagynia a kórházat, el kell hagynia a gyermekét is. A várandóssága alatt hajléktalanszállón élt, és hiába jelentkezett rengeteg anyaotthonba, és ment el felvételizni még a kórházból is egy otthonba, nem vették fel egyik intézménybe sem. „Visszahívtak, hogy sajnos nem engem választottak” – mondta a legutolsó próbálkozásról.

MI AKARJUK FELNEVELNI A GYEREKEINKET! 

* Ma sok lakásszegénységben élő gyermek kizárólag a szülők anyagi, illetve lakás gondjai miatt kerül állami gondozásba.

* Ma egy önkormányzat bármikor elhelyezés nélkül kilakoltathat családokat anélkül, hogy elhelyezésükről olcsóbb bérlakásban, családok átmeneti otthonában vagy anyaotthonban kellene gondoskodnia.

* Ma az állam annak ellenére választja el a gyerekeket a szüleiktől lakásszegénységük miatt, hogy ezt a gyermekvédelmi törvény és az ENSZ gyermekjogi egyezménye is kifejezetten tiltja.

* Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének 27/3. cikke szerint a tagállamoknak támogatniuk kell a családokat abban, hogy a gyermekek jogai érvényesülhessenek. Anyagi segítséget kell nekik nyújtani és támogató programokat kell biztosítani, különösen az étkezés, ruházkodás és lakhatás terén.

2014 november végén Simon Mihály, a Társaság a Szabadságjogokért roma programjának jogásza és terepmunkása tartott nálunk képzést a gyámügyi rendszer jogi vonatkozásairól és az ezzel kapcsolatos állampolgári jogokról, illetve jogorvoslati lehetőségekről. A Hajléktalan Nők Egymásért (HANEM) hosszú távú kampányt folytat az ellen a törvénytelen gyakorlat ellen, hogy gyerekeket választanak el a családjuktól pusztán a szegénységük, illetve lakhatási problémáik miatt. Ennek a kampánynak a részét képezte ez a képzés is, amin részt vettek az AVM utcajogászai, a HANEM tagjai és az AVM más aktivistái is.