A gyermek érdeke, hogy pár naposan elválasszák az édesanyjától, mert nincs hova menniük? Így sérti meg a magyar állam a saját törvényeit. Erzsébet napjai olyanok, mint minden anyukának, aki a napokban szülte meg gyermekét: két óránként szoptat, és fent van a gyerek mellett hajnalig. De Erzsébet mindezt abban a tudatban teszi, hogy amint el kell hagynia a kórházat, el kell hagynia a gyermekét is. A várandóssága alatt hajléktalanszállón élt, és hiába jelentkezett rengeteg anyaotthonba, és ment el felvételizni még a kórházból is egy otthonba, nem vették fel egyik intézménybe sem. „Visszahívtak, hogy sajnos nem engem választottak” – mondta a legutolsó próbálkozásról.
A gyermekvédelmi törvény (1997. évi XXXI. törvény) és az ENSZ gyermekjogi egyezménye is kifejezetten tiltja, hogy azért emeljenek ki a családból gyermeket, mert a szülők szegénységben élnek, mindennapos gyakorlat, hogy az otthontalan anyák már a kórházból sem vihetik ki gyermeküket, ha nem gondoskodnak lakhatásukról. Amiben senkinek sincs kötelezettsége segíteni őket, annak ellenére, hogy a gyermekvédelmi törvényből az következne, hogy az államnak meg kell akadályoznia a szegénység miatti gyermekelvételt.
Erzsébet hónapokig hívta az anyaotthonokat. Mivel semmilyen központi jelentkezési folyamat nincs, egyenként kellett felhívnia az összes intézményt. Mindenhol csak várólistára került a helyhiány miatt. A családgondozója azt mondta, a felvételi folyamatban annyiban tudja segíteni, hogy ad ajánlást, ha valamelyik intézmény ilyet kérne, de másban nem.
Három napja A Város Mindenkié segítségével újra felhívtuk az összes intézményt, amelybe Erzsébet jelentkezett, de mindenhonnan elutasították helyhiány miatt. Megpróbáltunk krízis-elhelyezési lehetőséget találni, hiszen egy hónap alatt talán lehetne esély arra, hogy egy vidéki anyaotthonba bekerül, mert ott általában több a szabad férőhely. Nem akartuk elhinni, hogy Magyarországon abszolút nincs ilyen krízislehetőség azoknak az anyáknak, akiktől elveszik a gyermeküket, ha nem találnak lakhatási lehetőséget a szülés előtt.
Az anyaotthon-keresésről video is készült, amely bemutatja a megrázó helyzetet:
Erzsébetet tegnap hívta a gyámhivatali ügyintéző, hogy hétfőn el kell hagynia a kórházat, és már készül a határozat a gyermek ideiglenes elhelyezéséről. Szerinte van arra esély, hogy ha Erzsébet lakáshelyzete 30 nap alatt megoldódik, akkor visszakapja a gyermeket, de azt mondta, ez a lehetőség egész biztosan nem fog szerepelni a határozatban. És azt is, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az anyaotthont elfogadják megoldásként. Erzsébet attól fél, hogy ha kiemelik a gyermeket, akkor már semmi esélye nem lesz anyaotthonba se bekerülni. Piaci árú albérletet nem tud megfizetni, főleg hogy a gyermek kiemelése után sem a GYES-re, sem a családi pótlékra nem lesz jogosult. Munkát eddig a terhesség miatt nem tudott keresni, most pedig, ha dolgozni kezdene, akkor úgyis le kellene mondani a munkahelyéről, ha visszakapná a gyermekét.
Hétfőn egy újszülöttet, akit egy hete gondoz az édesanyja, el fognak tőle választani, vidékre kerül nevelőszülőkhöz. Mindezt azért teszi meg vele az állam, mert az anyjának nincs hova mennie. Bár a gyermekvédelmi rendszer erre hivatkozik, senki nem gondolhatja, hogy ez a gyermek érdekét szolgálja – a magyar törvényhozók és az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága sem gondolta így. De a magyar állam inkább megszegi a saját törvényeit, mint hogy a rászorulókon segítsen.
