Március 4.-én a Sirályban került sor a Marom Egyesület kerekasztal-beszélgetésére, melynek meghívott vendégeit mi választottuk ki és kerestük meg. Az esemény címe „Aktivizmus a hajléktalanságban” volt. Elég szép nézősereg gyűlt össze az emeleten, mire 19 óra után pár perccel elkezdtük.

A beszélgetésen felülreprezentált volt a Város Mindenkié, hiszen bár 5, hajléktalan emberek részvételével működő csoport képviseltette magát a kerekasztalnál (név szerint: AHA Színpad, A Város Mindenkié, Fedél Nélkül, Squat Csoport, Vagyunk Otthontalan Művészek Önsegítő Egyesülete), mégis csak az amatőr színjátszó-kör tagja nem vesz részt a munkánkban. Ez már alapvetően befolyásolta a beszélgetés menetét…

Péntek reggel 8 óra 30 perckor találkoztam másodmagammal pár fiatal diákkal, akik a Marom Egyesületnél vesznek részt egy képzésen és az AVM csoporttól kértek segítséget, hogy megismerhessék azt, hova tud fordulni az az ember, aki egyiknapról a másikra lesz hajléktalan.

A kis csoport először a Dózsa György úti SZIK irodában kezdte az intézmények látogatását. Az irodavezető (Ildikó) nagyon kedves és figyelmes volt, megengedte, hogy a fiatalok kamerázzanak, ha az ott lévő ügyfelek bele egyeznek. Ildikótól és segítőtársától, Dórától megtudtuk, hogy a SZIK irodába gyakorlatilag bárki bemehet, aki az utcára került. Az irodának nagyon sok tevékenységi köre van pl.: hajléktalanoknak segít a munka keresésében, van kimondottan állás-keresési klubjuk. Lakhatási kiutaló csoportjuk is van, ahova hetente négy alkalommal mehetnek ügyfelek, ahol elbírálják, hogy ki, mikor, milyen szállóra jut be. Foglalkoznak még többek közt ötvenöt év feletti emberek nyugdíjaztatásával is. Van hetente jogsegély szolgálatuk és van olyan intézményük is, ahol idősebb, illetve beteg emberek lábadozhatnak. Minden ügyfél először az információs pulthoz jut, ahol megfelelő tájékoztatást kap, hogy hova tud fordulni az épp aktuális panaszával.

A DocuArt nevű kávézóban 2010. január 16-án kedden egy érdekes mozinak ígérkező, Otthonom, Tarnabod című film vetítésére került sor.

A várakozásom ellenére miszerint leszünk vagy húszan, csalódottnak kellene lennem. Azonban mégsem vagyok az. Én mint A Város Mindenkié csoportot képviselő meghívott vendég vettem részt ezen a filmvetítésen. Több vendég is meg volt híva, azonban rajtam kívül egyik sem tolta oda a biciklijét. A szervező egy kedves, mosolygós, csinos hölgy hellyel és teával kínált. Beszélgettünk és vártuk az érkezőket, akik sajnos nem nagyon akartak jönni.

A Város Mindenkié civil jogvédő csoport január végén csapat- és stratégiaépítő találkozót tartott. Magunk között csak elvonulásnak neveztük azt a három napot, amikor kiértékeltük eddigi tevékenységünket és megbeszéltük a jövőre vonatkozó céljainkat. Egy kedves baráti hétvégét töltöttünk együtt Kéthelyen, Marcali mellett.

Hogy nekem mit jelentett az elvonulás?

Egy picit talán jobban megismerhettem a többieket és gondolataink, céljaink mozgatórugóit. Szerintem nagyon jó és tanulságos volt a három majdnem egész nap együttlét. Sokat stratégiáztunk, beszélgettünk, közös dolgainkat néztük át és beszéltük meg. Együtt ettünk, játszottunk, egy házban aludtunk, mint valami nagy család, ahol bárhonnan jöttél is testvér vagy. Én így éltem meg ezt a három napot.

Még valamit kiemelnék: nevezetesen azt, hogy ez volt az első elvonulásunk, mégis úgy tudtunk együtt lenni mintha már sok ideje ismernénk egymást. Valahogy titokzatos módon nem volt köztünk összezördülés, harag, veszekedés, sértődés, hanem sokat tárgyaltunk a céljainkról, együtt mertünk tervezni, „álmodni” valami jót.

Igen, ez is összeköt minket.

„S rendezni végre közös dolgainkat, ez ami munkánk és nem is kevés”

Nekem ezt jelentette az elvonulás.

2010. január 26.                                                                                                    Csepregi László

 

Találkozó Sass Lajossal,

a kürt utcai nappali melegedő vezetőjével

2010. január 22. 15.00

Menhely Alapítvány nappali melegedője: 1073 Budapest, Kürt u. 4.

Előzmény: Decemberben érkezett hozzánk egy megkeresés, amelyben arról szereztünk tudomást, hogy a Menhely Alapítvány Kürt utcai melegedőjének nyitása kedden és csütörtökön a meghirdetett reggel 8 óra helyett sokszor negyed vagy fél 9-kor történik. Az odajáró, ott mosni, fürdeni kívánó hajléktalan emberek sokszor kénytelenek a hidegben állni és fagyoskodni, már aki aznap egyáltalán sorra kerül. Tudomásunk szerint a nyitással ellentétben a szolgáltatás zárásának időpontját mindig nagyon komolyan veszik: 10 óráig lehet mosni és fürdeni, még késői nyitásnál sincs meghosszabbított nyitva tartás.

Ez számunkra nemcsak azért vet fel aggályokat, mert a Kürt utcai melegedő szolgáltatásait igénybe vevő emberek alapvető emberi és állampolgári jogai az élet számos más területén is gyakran sérülnek, hanem azért is, mert egy ilyen híres és nagy múltú alapítvány, amely rengeteget tett és tesz ma is a hajléktalan emberekért, éppen egy ilyen aprónak tűnő, ám a hajléktalan emberek számára nagyon fontos dologban követ el mulasztást.

Levelet írtunk Sass Lajosnak, az intézmény vezetőjének, amelyben arra kértük, vizsgálja ki ezt a mulasztást, és tegyen lépéseket a probléma orvoslására.

A személyes találkozásra januárban került sor.

Csoportunk 2010. január 19-én politikai pártok/döntéshozók közül elsőként a Lehet Más a Politika klubestjén mutatkozott be. Az LMP szóvivője, Schiffer András bevezetője után négy tagunk – akik a panel résztvevőiként nemcsak csoportunkat képviselték adekvát módon, de maga a hajléktalan „társadalom,” sokszínűségét is – egyenként röviden bemutatkozott, majd az LMP-s moderátor hölgy levezetésében Csilla ismertette az AVM megalakulásának történetét.

Az első rendezvény, melyre több mint egy hónap felkészülési idő állt rendelkezésünkre. Pár napon belül készen állt egy komplett terv, mely az addigi jól bevált hajléktalansági totón kívül tartalmazta az eddig még egyáltalán nem kihasznált élőkönyvtárat. A fesztivál keretében új dolgokat is beterveztünk a hajléktalanság és A Város Mindenkié csoport bemutatása érdekében.

Kiállítást terveztünk be a VAGYUNK Otthontalan Művészek Önsegítő Egyesülete segítségével. Szintén a művészeti egyesület és az Új Színház közreműködésével szerveztük meg a két irodalmi estet, melyen be kívántuk mutatni az6 otthontalan művészek második antológiáját, az Alkonyattól pirkadatig kiadványt. Egy másik helyiségben terveztünk két politikai beszélgetést. A tornateremben pedig folyamatos filmvetítést az eddigi tevékenységünkről. A legizgatottabban viszont egy szerepjátékot vártuk, melyet az élőkönyvtárral egy helyszínen kívántunk kipróbálni.

A Város Mindenkié karácsonya

Egy nagy színes forgatag volt az egész, ahogy lassan megjött mindenki es elkezdődött az első közös AVM karácsony.

Először saját magunkat, belső körben ajándékoztuk meg. Sokan készültek verssel, ki mesével, dallal, ami a szívében volt éppen. Volt, aki többször is szerepelt.

Azután folytatódott a színek-hangulatok kavalkádja. Hol nevettem, mint egy tréfan, de az asztal mellett úgy zokogtam, mint egy kisgyerek.

Indult a tánc is, táncoltam én is.

Jöttek a meghívott vendégek, akik kíváncsiak voltak ránk. Beszélgettünk, nevetgéltünk, ahogy egy karácsonyi bulin szokás, de nem volt mesterkélt egyáltalán, se póz-szeretet, hanem szívből jött.

Én alaposan megkóstoltam a különböző italok sokaságát és hazafelé repült a szívem és néha vétett a lábam, de szerintem így volt kerek minden, ahogy volt.

Akinek nem tetszett, majd máskor jobban csináljuk.

Csepregi László Iván

A minap A Város Mindenkié csoport ellátogatott a Corvinus Egyetemre, hogy egy kicsit megismerjenek minket az ottani hallgatók. Egy kis teremben kaptunk helyet, ahova sokan bejöttek. A csoport tagjai először bemutatkoztak, s elmondták kinek miért fontos a csoport. Utána kértünk egy önkéntest, hogy segítsen nekünk egy szituációs játékban, amiben neki kellett eljátszani egy helyzetet. (Ő még nem tudta mire vállalkozik.)

Miután egy fiatalember jelentkezett, húznia kellett egy lapot, amiről megtudta mi a feladata. Ő azt húzta, hogy árvaházból kikerült s elfogyott a pénze, az iratait ellopták, most mihez kezd? Egy perc tépelődés után visszament az árvaházba, ahol a főnöknek elmondta a panaszát, de az azt mondta neki, hogy mikor kikerült, megbeszélték, hogy oda nem mehet vissza. Így jó szón kívül semmit nem kapott illetve azt, hogy próbáljon, meg oda visszamenni, ahol eddig aludt. Sajnos a haverja nem fogadta vissza, mivel valamin előtte összevesztek. Így maradt az utca.

Meglepően jó idő fogadott minket 2009. november 15.-én, vasárnap a VIII. kerületi Kálvária téren, ahol második alkalommal éreztük jól magunkat, civilek és helyiek közösen.

Voltak szépen festett plakátok, zene (gitár és dobolás), ingyenbolt, közös festés, különböző játékok (pl. petanque), nagyon finom húsmentes ételek… és hát mi, a Város Mindenkié Csoport.

Hosszú idő után először „pultoztam” ismét, és nagyon-nagyon tanulságos és élvezetes dolog volt beszélgetni az emberekkel és a totónkat kitöltetni a (részben a megnyerhető ajándékok miatt) jelentős számú érdeklődővel, mert amikor kielemeztük a kérdésekre adott válaszaikat, nagyon sok „nahát” - élmény volt. Jelzésképpen csak annyit mondok, hogy a legjobb játékos sem ért el tíz találatot a 13+1 kérdésből… Sokat lehetett tanulni az asztal mindkét oldalán.

Érdemes volt lenézni a térre ezen a délutánon. Ha tehetitek, gyertek el legközelebb (is)!

2009. november 25.                                                                                                  Vojtonovszi Bálint