2010. július 24-én szombaton 15 órakor került sor a „Mélyszegénységben élők önszerveződései” című panelbeszélgetésre a Védegylet nyári táborában Horányban, melyet Misetics Bálint moderált.

Szigeti Adriennen (AVM) és Kovács Gáboron (AVM) kívül meghívást kaptak még a sajókazai asszonyközösség tagjai, valamint Pásztor Eszter, a bódvalenkei „freskófalu” és szociális szövetkezet létrehozója, mentora.

A Város Mindenkié képviselői először szépen felépítve bemutatták a csoportot, a megalakulást, az eddig végzett munkát és a terveinket.

A nemrég elkészült köztéri jogi kisokosunk egy példányát körbeadtuk, ami nagyon nagy sikert aratott! Ugyancsak nagyra értékelte a közönség a jogklinikáról szóló híreket is. Rákérdeztek a tagtoborzási módszereinkre is.

2010. július 17-án szombaton „Szomszédok Napját” szerveztünk a Koppány utcában, hogy tovább erősítsük a kapcsolatot a ház lakói és A Város Mindenkié között és segítsük a közösségi összefogás és érdekvédelem kiépülését a házban. Mint azzal szembesülnünk kellett, nagyon nehéz feladat előtt állunk…

Amikor megérkeztünk, bár előzetesen egyeztettünk minden lakóval több alkalommal is, a lakók nagy része nem nagyon akart lejönni az udvarra, csak tisztes távolból figyelték az ételkészítést. A fiatal fiúk a későbbiekben is bele-bele-röhögcséltek a „beszélgetésbe”, de a végére azért több emberrel tudtunk érdemben beszélgetni.

A Világ Társadalmi Fórum a baloldali társadalmi mozgalmak képviselőinek kétévente megrendezett találkozója. Jelszavuk szerint „Lehet más a világ!” és a globális kapitalizmusra igyekeznek alternatívát felmutatni, illetve az ebből fakadó társadalmi problémákra megoldásokat javasolni.

Ugyanez a mozgalom kétévente megrendezi az Európai Társadalmi Fórumot is, mely ebben az évben Isztambulban volt, ahova egy egész busznyi magyar aktivista utazott ki, köztük én is, a Város Mindenkié csoport képviseletében.

 Sajnos a többség számára csalódás volt a Fórum – úgy éreztük, egyáltalán nincs kihasználva a potenciál, mely egy ilyen találkozóban rejlik. A szervezés meglehetősen szétesett (mint utólag megtudtuk, a török szervezői gárdából néhány hónappal a Fórum előtt nézeteltérések miatt távozott több nagyobb szervezet), a mozgósítás nem volt megfelelő (talán a nagyobb távolság miatt is, de a résztvevőknek kb fele török volt, aránylag kevés külföldi volt jelen), összesen kb. kétezren regisztráltak, ami az eddig európai fórumokhoz képest egyértelmű visszaesés. Szerintem nem volt szerencsés egy 15 milliós nagyvárosban tartani a Fórumot – az esemény gyakorlatilag észrevétlen maradt a város hétköznapi dinamikájához és az Európai Kulturális Fővároshoz kapcsolódó eseményekhez képest.

2010. július 6-án a FEANTSA felkérésére konzultációt tartottunk budapesti hajléktalan emberekkel az európai ernyőszervezet által feltett következő öt kérdésről.

- Kit tekintünk hajléktalannak?

- Rövid távon mit tehetnének a hatóságok, hogy csökkenjen a hajléktalanok száma?

- Milyen hosszú távú stratégiát kell kidolgozni annak érdekében, hogy senki ne veszítse el a lakhatását?

- Milyen szociális juttatások/szolgáltatások álljanak az EU-ba érkező és ott élő migránsok részére?

- Mi az Európai Unió szerepe a lakhatáshoz való jog érvényesítésében?

A július 6-i találkozón kb. 40 ember jelent meg.

A találkozón elhangzott válaszok kivonata itt letölthető.
 

2010. június 23-án A Város Mindenkié az LMP Dél-Pesti szervezetének vendége volt. A csoportot Csepregi László Iván képviselte.

Szeretettel és érdeklődéssel fogadtak, csak azon lepődtek meg, hogy egyetlen bringás huszár képviseli az AVM csoportját. A kedves moderátor a bemutatkozások után nekem adta meg a szót, én pedig elkezdtem a mondókámat, összefoglalva a csoport történetét és eddigi munkásságát. Bemutattam a céljainkat, kik is vagyunk és mit is akarunk.

Nyitottságuk és érdeklődő hozzáállásuk kezdettől szimpatikussá tette őket szememben.

Negyven percet beszéltem, azután jöttek a kérdések, melyekre válaszoltam lényegre törően, némelyiket kérésük és a beszélgetés folyama szerint jobban is kibontottam. Este 22.00 óra volt már, mikor a moderátor kérte, hogy lassan fejezzük be a rendezvényt.

Úgy gondolom, sikerült bemutatni a csoportot és kedves emberekkel is megismerkedhettem ezen az estén

Kifejezték abbéli szándékukat, hogy szeretnék, ha a jövőben is részt vennék a szerda esti rendezvényeiken és az AVM céljait magukénak érezve látnak lehetőséget a további együttműködésre is.

Csepi

A ljubljanai egyetem és az Kralji Ulice (Utca Királyai) nevű hajléktalan embereket segítő civil szervezet elhatározta, hogy lépéseket tesz a szlovén nemzeti hajléktalanügyi stratégia elkészítése érdekében, ezért konferenciát szerveztek, hogy egyrészt tapasztalatokat gyűjtsenek a nemzetközi porondról, másrészt társadalmi párbeszédet kezdjenek a hazai stratégiáról.

A Város Mindenkié képviseletében Mariann és Csurika vett részt a konferencián, akikhez később Géza és Gabi is csatlakozott.

2010. 06. 16.

Az első napon az Európai Unió vonatkozó szakpolitikái, illetve nemzetközi jó példák – Finnország, Skócia és Dánia hajléktalansággal kapcsolatos politikái – kerültek terítékre.

2010. 06. 17.

A második napon a szlovén stratégia volt a téma, ezért nem is biztosítottak tolmácsolást, úgyhogy aznap várost néztünk. Nagyon szép hely Ljubljana, bár nagyon elüzletiesedett – nagyon sok szép dolog szinte nem is látszik a méregdrága üzletektől, kávézóktól, és éttermektől.

A Város mindenkié csoport tagjai 2010. június 11 és 13 között Kéthelyen megszervezték a második "Elvonulás" névvel illetett csapat- és stratégiaépítő tréninget.

Összességében jónak ítélem az idei elvonulás tanulságait. Életem szép emlékei közé kerül annak ellenére hogy voltak összezördülések, meg nem értett, ki mondott dolgok feszültségek. Azonban minden jó, ha jó a vége – tartja a mondás –, és ez ránk is igaz, mert mindezek ellenére nagyon jó volt együtt lenni, terveket szőni, megbeszélni az eddig megtett utat. Élményekben is gazdagodtunk és tanulságokban is. Voltunk egy farmon lovakat nézni, simogatni. Egy tó partján beszélgettünk, fotókat készítettünk és én mesét szőttem – a tavi rém és a sellő meséjét.

 Volt egy bográcsos esténk, ahol együtt ettünk, beszélgettünk, vörösbort meg ásványvizet ittunk – ki mit szeretett. Azután voltak dalok is /Me suno dikháv pe tuke, Io amero/ meg volt tervezgetés, álmodozás - minden, ami egy ilyen bográcsos este lenni szokott. És eljött a vasárnap, hogy hazainduljunk, vissza Budapestre.

 Végszóként talán annyit, rájöttem hogy ahhoz hogy közelebb kerülhessek az emberekhez figyelnem kell rájuk: meglátni a másik szemében a fényt, és engedni hogy az én szememben is meglássák.

 Köszönöm nektek ezt a három napot és remélem nem ez volt az utolsó. Örülök, hogy Együtt Maradtunk!

Csepi

Képek az elvonulásról

Szerda reggel komoly erőkkel kivonultunk Sherwoodba, hogy tiltakozzunk a romépületben lakók kilakoltatása ellen. A komoly erőt Gyula és én képviseltük kezdetben, majd csatlakozott hozzánk Szigetvári Zsolt, az MTI fotósa, Bak Anita, a Kossuth Rádió munkatársa és szimpatizánsunk, valamint a Vöröskereszt két szocmunkása.

Utóbbiak egy idő után elindultak a kerületi rendőrkapitányságra, hogy érdemi információt szerezzenek. Így megtudtuk, hogy a rendőrség nem kapott ilyen irányú felkérést mára, így nem is tervez semmilyen akciót. (Ez a reggeli eligazítás alapján derült ki.) Közben Anita rengeteg felvételt készített, Zsolt gyártotta a képeket. Telefonálóban sem volt hiány: BMSZKI, Index, RTL Fókusz.

A 2010-es választások előtt az AVM fontosnak találta, hogy minél több hajléktalan ember vegyen részt a választásokon. A BMSZKI szakmai vezetőjétől felkérést is kaptunk arra, hogy tartsunk tájékoztatókat hajléktalan embereknek, melynek nagyon örültünk és el is fogadtuk. Hivatalosan megkaptuk az intézmények listáját, valamint az ún. Tizek Tanácsán még szélesebb körben propagáltuk a lehetőséget.

Március elejére készen álltak a segédanyagok, és egy főpróbát is tartottunk, melyen kiderült, hogy sem lelkileg, sem a gyakorlati tudást tekintve nem voltunk egészen készen a feladatra. A felkészülés hiányát végül is az adatok betanulásával tudtuk pótolni, ami sikeres volt.

A tizenhét intézményből hét intézményben voltunk, igaz a Dózsa szállón négy intézmény is működik. Ezek szerint az intézményekn több mint a felét értük el. Az idő rövidségét tekintve ez nem is rossz arány.

Jogunk a városhoz  - találkozás városi aktivistákkal Közép-Kelet-Európából

Az Artemisszió Alapitvány által szervezett tapasztalatcsere részeként A Város Mindenkié vendégül látta az eseményen résztvevő külföldi aktivistákat, akik érdeklődést mutattak érdekvédelmi csoportunk tevékenysége(i) iránt.

A beszélgetésen résztvevő vendégek: Kari, Norvégiából jött és színház- és drámapedagógus, Michael Pozsonyból, akik építőmérnök, Lukas, Varsó, aki európai tanulmányokat folytat, Radka Brnoból, aki társadalomtudományokkal foglalkozik, Roman, geográfus Prágából, Kamila Pozsonyból, akinek a színház és média a fő szakterülete. Elkísérte őket Edina is, az Artemisszió munkatársa.