2010. október 19-én az Országgyűlés plenáris ülése tárgyalta azt a törvényjavaslatot, amelynek egyik kimondott célja, hogy felhatalmazást adjon a települési önkormányzatok számára az utcai hajléktalanság kriminalizálására, és „a hajléktalanok kitiltására a közterületekről.”

Az egyik kormánypárti képviselő felszólalása során A Város Mindenkié csoport négy hajléktalan tagja egy nagyméretű „Lakhatást, ne zaklatást!” feliratú táblával tiltakozott a törvényjavaslat kirekesztő szándéka ellen.

Később egy sajtótájékoztató keretében Bene Géza, A Város Mindenkié csoport aktivistája egyebek mellett elmondta, hogy „A hajléktalanság elsősorban lakhatási probléma, melyet érdemi lakáspolitikával és kiterjedt szociális lakáshálózattal, nem pedig zsúfolt tömegszállásokkal, rendőri zaklatással és börtönökkel kell kezelni”.

A Város Mindenkié csoport – minden hajléktalan ember, de minden jó szándékú lakhatással rendelkező állampolgár nevében is – arra kéri a kormányt, hogy vonja vissza a szóban forgó törvényjavaslatot, és a hajléktalan emberek kirekesztésének lehetővé tételét célzó paragrafus nélkül terjessze azt újra az Országgyűlés elé. Az országgyűlési képviselőket pedig arra kérjük, hogy ha ez nem történik meg, akkor jelenlegi formájában szavazzanak nemmel a törvényjavaslatra.

A lakhatás alapvető emberi jog!

Idén ötödször rendezték meg a hajléktalan-ellátórendszer éves konferenciáját Balatonföldváron, 2010. szeptember 9-10-én. Tavaly már több hajléktalan ember jelentkezett A Város Mindenkié csoportból, de akkor elutasítást kaptunk. Engem a Fedél Nélkül című utcalap delegált mint újságírót, de azt a hírt kaptam, hogy nem mehetek, mert nem vagyok szociális munkás. A Menhely Alapítvány vezetősége azonban megszervezte, hogy mégis ott lehessek. Ezáltal 2009-ben, a negyedik konferencián ugyan újságíróként, de egy érintett is részt vehetett, felszólalhatott a konferencián.

Az előzményekhez képest idén A Város Mindenkié csoport meghívást kapott a konferenciára. Nagy megdöbbenésünkre négy főt kértek, hogy tartson egy workshopot és egy embert, hogy részt vegyen egy kerekasztal beszélgetésen. Később kiderült, hogy engem a Fedél Nélkül újra delegál, ezért még egy tagunk mehet. Ezután még egy tagunkat kérte meg a Tízek Tanácsa, hogy vegyen részt  workshopján. Végül is hatan utaztunk Balatonföldvárra, akik közül csupán egy társunk nem volt érintett.

A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport a nyár után több rendezvényt és képzést kezdett el szervezni. Éppen a hajléktalanellátó rendszer dolgozóinak éves találkozójára készültünk, mikor felreppent a hír, hogy a Belügyminisztérium egy építési törvénytervezettel kívánja kiűzni a városból a hajléktalan embereket. A megoldást nélkülöző törvénytervezett nemcsak minket, de a szimpatizánsainkat is feldühítette. Ráadásul a média is elkezdett érdeklődni irányunkba, hogy mi a véleményünk a BM tervezetről.

A Város Mindenkié csoport képviseletében részt vettem a Szociális munka etikai dilemmái című akkreditált szakmai tanácskozáson, melyet 2010. szeptember 23-án rendeztek meg Kaposváron.

 A konferenciára érkezők többnyire bentlakásos intézményekből jöttek, sokan véleményem szerint kizárólag az 5 db kreditpontért. Csak a szervezők hoztak magukkal témát: azt az etikai kérdést vetették föl, hogy szabad-e ajándékot elfogadni az ellátást igénybe vevő személytől. A konferencia megállapította, hogy nem, mert ez etikátlan. Eddig is így szerepelt az etikai kódexben, tehát ez így is marad.

 Egyedül én vetettem fel három problémát. Először is, a kliens szó irritálja a hajléktalan embereket, helyette azt javasoljuk, hogy a szociális munkás legyen szolgáltató, az ügyfele pedig legyen szolgáltatást igénylő, vagy szolgáltatást igénybe vevő. A „kiszolgáltatott” verziót elvetettük. Másodszor, egyhangúan elfogadtuk, hogy törölni kell az etikai kódexből azt a 16. pontban szereplő tételt, hogy etikátlan, ha a szociális munkás (szolgáltató) közvetlen munkatársi kapcsolatban van az ellátást igénylő személlyel. Sikerült meggyőznöm őket arról, hogy ez nem etikátlan. Sőt, inkább az eddigi gyakorlat etikátlan, mely kizárta, hogy szociális munkás közvetlen munkatársa lehessen ügyfelének. A harmadik felvetésemet, miszerint a kliens szó meghatározását a kódex végén ki kellene egészíteni azzal, hogy a szociális munkás és a kliens egyenlő felekként működnek, azzal söpörték le, hogy a kliens szót úgyis kivesszük a kódexből, tehát a meghatározás fölösleges. Nem baj, majd üt év múlva, a szolgáltatást igénylő kifejezés meghatározásánál újból próbálkozunk.

 2010. szeptember 28.                                                                                      HoCsi

Múlt vasárnap, 2010. szeptember 19-én tartottuk A Város Mindenkié csoport egyéves születésnapi buliját a Dózsa György úti szálló nagytermében.

Nagyon vártuk már ezt az évfordulót, mert bár még csak egyévesek vagyunk nagyon sok minden történt már velünk, és jó amúgy is együtt lenni. Ezt a bulit azzal a nem titkolt céllal is összekötöttük, hogy minél több hajléktalan ember figyelmét fel tudjuk hívni tevékenységünkre, eddig megtett utunkra, és a jövőbe előre nézve azzal a reménnyel, hogy minél többen ismernek meg minket, és csatlakoznak hozzánk. Mert a közösség hordozza az igazi erőt!

Meglepődve és örömmel nyugtáztuk, hogy sokan eljöttek, tele kérdésekkel és érdeklődő szívvel. Nagy öröm számomra, hogy láthattam újra: van értelme annak, amit csinálunk, és hatással vagyunk az emberekre, jó értelemben véve. Sok minden történt a bulin: volt jogklinika az érdeklődők számára, bemutattuk a csoportot, és végre elkezdtünk valóban megnyílni az emberek felé úgy is, hogy személyesen mentünk oda elmondani nekik, kik vagyunk, mit akarunk és ők is odajöttek hozzánk. Jó és emberileg fontos lépést tettünk feléjük, és egymás felé is, mert valóban KÖZÖSSÉG vagyunk.

Azután volt finom süti is, meg táncoltunk is, de a lényeg, hogy együtt voltunk nyitott szívvel és vidáman, és örömünkben mások is osztoztak velünk. Mert együtt minden könnyebb és jobb ezen az úton is, amit mi járunk. Úgy érzem, jó az irány…!

2010. szeptember 24.                                                                                      Csepi

2010. szeptember 5-én lezajlott a köztéri jogi kisokosunkat bemutató piknik a Kálvária téren.

Az időjárás kegyes volt hozzánk, szép napsütésben készülődtünk lebbencsleves főzéshez. A főzés végül – rajtunk kívülálló okok miatt – meghiúsult, és végül hagymás zsíros kenyér volt a menü. Ez okozott némi feszültséget, de később a csoporttagok helytállásának köszönhetően kellemes hangulatban zajlott a piknik. Előkerült egy gitár, a vendégek közül néhányan még táncra is perdültek.

Szép számmal érkeztek az érdeklődők, ismerkedtek a csoportunkkal és a kiadvánnyal. Összesen több, mint száz példányt osztottunk szét a megjelent hajléktalan emberek között. Tagjaink minden érdeklődőnek elmondták, miért készítettük el a jogi kisokost, és hogyan tudják használni. Hangsúlyoztuk, mennyire fontos tisztában lenni a jogainkkal, és kiállni értük.

A kiadványnak ez volt az első nyilvános bemutatkozója, a sajtóközleményünknek köszönhetően több rádió és tévé felkérést is kapott a csoport. A kisokos terjesztése ezután kezdődik: célunk, hogy eljusson minden közterületen élő és tartózkodó hajléktalan emberhez Budapesten.

 2010. szeptember 12.                                                                                     Bende Anna

Idén is megrendezésre került a Sziget fesztivál és augusztus 12-én a Budapest Esély jóvoltából az első születésnapját ünneplő csoportunk is lehetőséget kapott a bemutatkozásra.

A Gödörben tartott előzetes megbeszélésen résztvevő szervezők és csoportok képviselői a kötelező formaságok után nagy sikerrel kipróbálták az erre az alkalomra készített társadalmi társasjátékot. Itt derült ki – a játék folyamán feltett kérdések alapján – hogy az egyes résztvevők néha milyen kevés információval rendelkeznek a más – noha bizonyos értelemben ugyanazért dolgozó – szervezetek által képviselt rétegekről. Felmerül az együttmúködés szükségessége, ha komolyan gondoljuk az emberekért kitűzött célokat, eredményeket akarunk elérni a közvélemény formálásában, és fel akarjuk hívni a politikusok figyelmét a háttérbeszoruló rétegek létére, szükségleteire. A civil csoportok, szerveződések ma már szinte nélkülözhetetlen részei a mindennapoknak.

2010. augusztus 5-én találkozót szervezett a budapesti Jogunk a városhoz! hálózat, melynek A Város Mindenkié is tagja.

A városhoz való jog nemzetközi használatáról és azokról a csoportokról és mozgalmakról volt szó, melyek más városokban eköré szerveződnek. Hárman beszéltünk nemzetközi tapasztalatainkról: Justin Hyatt az Autómentes Hálózat éves konferenciájáról (Autómentes Városok Felé) számolt be, Jelinek Csaba és én pedig az isztambuli Európai Társadalmi Fórumon és máshol megismert „Right to the City” (városhoz való jog) csoportokról.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy a külföldön városhoz való jog köré szerveződő csoportok általában a lakhatási kérdéseket helyezik középpontba, és a városból való kirekesztés, illetve a város felett rendelkezés ellentétét gyakran a kilakoltatásokban és a dzsentrifikációs folyamatokban ragadják meg. Általában az volt a benyomásom, hogy egyre több városi mozgalom határozza meg magát a „városhoz való jog” keretein belül.

A Város Mindenkié csoport 2010. július 15-én indította el az Utcajogász - hajléktalan emberek jogklinikája programját. A Város Mindenkié tagjai és önkéntes jogászok eddig három alkalommal fogadták a Batthyány téren azokat a hajléktalan vagy a hajléktalansággal veszélyeztetett embereket, akiknek jogi segítségre volt szükségük.

Az Utcajogász célja, hogy:

 ·        tájékoztassa a hajléktalan embereket jogaikról, érdekérvényesítési lehetőségeiről, az igénybe vehető támogatásokról;

·        olyan eseteket gyűjtsön össze, amelyek sérelmesek, jogellenesek, majd ezeket a hatóság és a nyilvánosság elé tárva korrekt, méltányos, igazságos bánásmódot és eljárást harcoljon ki valamennyi állampolgár számára;

·        a közterületen élő emberek egyre inkább kiálljanak jogaikért, érdekeik miatt maguk lépjenek fel, önszerveződésük erősödjön.

A Város Mindenkié két tagja 2010. július 19-én meghívott székértőként részt vett az Országgyűlés Ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságának Lakhatási albizottsága alakuló ülésén.

Az albizottság ülésén A Város Mindenkiét Balog Gyula és Misetics Bálint képviselték. A kormányt Herpai Balázs és Farkas Judit képviselték, akik elsősorban a már meglévő lakáspolitikai programokról beszéltek, valamint az új kormány elképzeléseiről, de sajnos az utóbbiakról a hozzászólásuk után sem tudtunk meg sokkal többet.

A meghívott szakértők közül elsőként Hegedűs József lakásszociológus szólt hozzá az elhangzottakhoz. Hegedűs a problémás devizahitelek problémájának nagyságrendjét hangsúlyozta, majd arról beszélt, hogy a hitelek kezelését össze kellene kapcsolni a bérlakások kérdésével, hogy a mai bérlakás-rendszer átgondolatlan, a lakásfenntartási támogatás alacsony, az adósságkezelési szolgáltatás pedig sokakat nem ér el.