A minap A Város Mindenkié csoport ellátogatott a Corvinus Egyetemre, hogy egy kicsit megismerjenek minket az ottani hallgatók. Egy kis teremben kaptunk helyet, ahova sokan bejöttek. A csoport tagjai először bemutatkoztak, s elmondták kinek miért fontos a csoport. Utána kértünk egy önkéntest, hogy segítsen nekünk egy szituációs játékban, amiben neki kellett eljátszani egy helyzetet. (Ő még nem tudta mire vállalkozik.)

Miután egy fiatalember jelentkezett, húznia kellett egy lapot, amiről megtudta mi a feladata. Ő azt húzta, hogy árvaházból kikerült s elfogyott a pénze, az iratait ellopták, most mihez kezd? Egy perc tépelődés után visszament az árvaházba, ahol a főnöknek elmondta a panaszát, de az azt mondta neki, hogy mikor kikerült, megbeszélték, hogy oda nem mehet vissza. Így jó szón kívül semmit nem kapott illetve azt, hogy próbáljon, meg oda visszamenni, ahol eddig aludt. Sajnos a haverja nem fogadta vissza, mivel valamin előtte összevesztek. Így maradt az utca.

Mivel se rokona, se barátja már nem volt, ekkor a fiatalembernek eszébe jutott, amit én mondtam az élettörténetemben, hogy láttam a buszon egy matricát s azon volt a Menhely Alapítvány száma. Gondolt egyet, s fölhívta őket a maradék pénzén, amit összekapart innen-onnan. A telefonban mondták neki hova menjen, ha nincs irata. El is ment oda s ott kapott egy hajléktalan kiskönyvet, amin már a neve szerepelt. Nagyon megrázta a dolog, mert nem gondolta, hogy ő hajléktalannak számit.

Kapott pár címet, ahol alhat el is indult villamossal, ahonnan viszont ledobták az ellenőrök, mivel semmije nem volt. Így gyalogolhatott. Nagyon kellet volna egy illemhely, de se nyilvánost, se ingyenest nem talált, ezért maradt a bokor, ahol a közteres elkapta s meg büntette. Na nem azért, mert ott meztelenkedett, hanem mert tönkreteszi a növényt, aminél a dolgát végezte (környezetszennyezésért).

Se baj, gondolta, lassan beér a szállóra s nyugta lesz. A címet megtalálta, de jött a feketeleves, mert a szállón felvétel van (ami minden nap van, de arról már lekésett) s ha be is jut kb. egy hónap a várakozási idő, de sok helyen még több. Kapott viszont fapados címet.

Elcsigázva, fáradtan, éhesen, szomjasan elindult s végre sok bolyongás után megtalálta a fapadot. Fellélegezett végre: ideértem! Bement, de sajnos a szociális munkás azzal fogadta, hogy elmúlt hat óra, nincs hely s különben is van-e tüdőszűrő papírja meg ÁNTSZ papírja, hogy nem fertőzött beteg s nem laknak benne élősködök? Mivel nem is volt ilyenje így akkor se maradhatott volna, ha van hely. (E papírok beszerzése sem egy nap.)

Itt a fiatalember azt mondta, akkor alszik a híd alatt, de előtte koldul s elmegy egy kocsmába inni, mert ő ezt már nem bírja. Na, itt kegyelmeztünk meg s mondtuk, hogy vége a szituációs játéknak.

Nagyon-nagyon megrázta a fiatalembert, hogy ha netán egy ember munkanélküli lesz vagy otthontalan pl. válás miatt, mennyi tortúrát kell elviselni, hogy valahol aludhasson. A közönség is megdöbbent, mert ők se gondolták, hogy mennyi mindennek van kitéve egy ember, ha netán utcára kerül. Azt hiszem, e kis bemutató után azok az emberek másképp néznek egy kicsit a hajléktalanokra, főleg azokra, akik az utcán alszanak. Tanulságos volt látni közben, hogyan döbbenek meg, akik ott voltak.

Jó lenne több suliba eljutni s ezt bemutatni az ottani tanulóknak is. A Város Mindenkié csoport szívesen meg is tenné, ha hívnák őket. E csoport hajléktalan emberekből áll nagyrészt, kik meg akarják mutatni, hogy ők tesznek magukért.

2009. december 12.                                                                        Csurika                                              

A Város Mindenkié a Társadalomelméleti Kollégium által szervezett "Egy hét a kirekesztés ellen" című rendezvénysorozaton vett részt.