A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport 2012. november 6-án nyílt levélben fordult Balog Zoltán miniszterhez és Soltész Miklós államtitkárhoz, hogy kifejezze felháborodását amiatt, hogy noha november elsejével elkezdődött a téli krízisidőszak a hajléktalan-ellátásban, a kormányzat még ki sem írta az ezt finanszírozó pályázatokat.

Tisztelt Miniszter úr! Tisztelt Államtitkár úr!

A Város Mindenkié csoport felháborodva értesült arról, hogy noha november elsejével elkezdődött a téli krízisidőszak a hajléktalan-ellátásban, a kormányzat még ki sem írta az ezt finanszírozó pályázatokat. Emlékeztetjük Önöket arra, hogy a Hajléktalan Embereket Segítők Budapesti Társasága már több mint egy hónapja, október 1-jei közleményében felhívta a minisztérium figyelmét arra, hogy „az otthontalan emberek életét, testi épségét veszélyezteti a téli programok finanszírozásának bizonytalansága”. Eközben a Magyar Szociális Fórum tájékoztatása szerint már 5 ember halt meg kihűlés következtében a hideg idő beállta óta.

A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport szerette volna megtudni miért osztanak olyan kevés ellátó intézményben ételt a hajléktalan emberek számára hétvégén és az ünnepnapokon. Ezért 2012 .október 4-én meghívtuk az ellátórendszer képviselőit és az érintetteket, vagyis a hajléktalan embereket, a XIII. kerületi Dózsa Györgyi út 152 alatt található BMSZKI nagytermébe, hogy több információt megtudjunk erről a témáról.

Néhány hónapja egy előadáson hallottam, hogy az állam úgyis gyakorolhat felügyeletet városi területek felett, hogy bizonyos csoportoktól megtagadja az ellátást, a törődést, magára hagyja őket, miközben tisztában van azzal, hogy ennek végzetes következményei lehetnek. Azt mondhatnánk, a végzetes szó mégis csak túlzás, ha történetesen hajléktalan emberekről beszélünk Budapesten, hiszen ellátás van (nappali melegedők, szállók stb.), így az alapvető szükségleteit mindenki ki tudja elégíteni, még ha ez nem is mindig egyszerű. Ezek közül az egyik legalapvetőbb szükséglet az étel.

2012. augusztus 30-31-én Körmendy Tünde és Balog Gyula vettek részt az évente megrendezett balatonföldvári hajléktalanellátási konferencián. Az első napon, a megérkezést követően a konferencia házigazdája, Vecsei Miklós tartott köszöntő előadást, majd Lőrinc Norbert, a Hajléktalanokért Közalapítvány kuratóriumi elnöke. Őt követte Ghyczy Gellért, az Emberi Erőforrások Minisztériumának képviselője. Még az ebéd előtt meghallgathattuk Dr. Győri Péter: Hogyan tovább-2013. január 1. után? című előadását.

Az előzményeket talán sokan ismerik: 2012. tavaszán a kőbányai önkormányzat el akarta bontani a Terebesi erdőben sok-sok éve álló saját építésű kunyhókat, melyek közel 50 embernek adtak otthont. Az ott élők nagy része átmeneti szállóra került, néhányan a Vöröskereszt albérleti programjába, míg négy ember a ferencvárosi Lélek programba. Az erdőben még mindig öt háztartás él, akik A Város Mindenkié segítségével tárgyalásokat folytatnak az önkormányzattal a megfelelő lakhatásuk biztosításáról. Alább a Lélek házba beköltöző két volt kunyhólakó beszámolója.

Tisztelt képviselők!

A „Javaslat KMB irodák létesítésére a „Fűtött utca” program keretében a Bp. IX. ker. Aszódi u. 18. és IV. ker. Váci út 102. sz. alatti ingatlanokon létrehozott hajléktalanszállókba” című előterjesztéssel kapcsolatban írünk Önöknek, mely a 2012. szeptember 13-i közgyűlésen kerül megvitatásra. Az előterjesztés első ránézésre talán jó szándékú javaslatnak tűnhet, amennyiben azt a látszatot kelti, hogy célja az éjjeli menedékhelyek, átmeneti szállók és azok környékének biztonságosabbá tétele.

Maga az előterjesztés így fogalmaz:

"[a két éjjeli menedékhely] kialakítása során a tervezési fázis Belügyminisztériummal egyeztetett folyamatában felmerült annak az igénye, hogy az intézmények működési rendjének biztosítása, illetve az intézmények körüli lakó- és ipari övezet közbiztonságának megerősítése érdekében a fenti hajléktalanszálló épületekben önálló megközelítéssel rendelkező előállító és regisztrációs helyiségcsoport kerüljön kialakításra".

Noha ez önmagában helyénvaló célkitűzés lehet, A Város Mindenkié csoport ebben az esetben is vitatkozna az előterjesztéssel. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy a hajléktalanszállók környékének közbiztonságával kapcsolatos aggodalmak a hajléktalan emberekkel szembeni előítéleteken és nem tényeken alapulnak. Egyrészt, az előterjesztés nem állítja, hogy a közbiztonság ténylegesen romlott volna a szóban forgó területeken. Másrészt, miközben a hajléktalanszállók egy jelentős részé valóban nem biztonságos, nem gondoljuk, hogy erre az állandó rendőri jelenlét jelentené a megoldást.

Félő azonban, hogy nem csak arról van szó, hogy az előterjesztés egy egyébként helyénvaló célhoz rossz eszközt választott. Az előterjesztés előzményei, sajnos, nem engedik meg ezt a jóhiszemű értelmezést.

Magyarország belügyminisztériuma két éve az utcai hajléktalanság kriminalizálásán és a fedél nélkül élő emberek hatósági üldözésén munkálkodik. A kormány szociális ügyekért felelős államtitkára olyan intézmények létrehozását helyezte kilátásba, amelyek „szabálysértési előállításra is alkalmasak, vagyis [amelyekben] olyan hajléktalan emberek elhelyezése is megoldható, akik önszántukból nem kívánják igénybe venni a szolgáltatásokat”. Budapest főpolgármestere azt nyilatkozta, hogy a hajléktalan emberek, ha nem mennek be a túlzsúfolt, élősködőktől fertőzött tömegszállásokra, „magukat helyezik törvényen kívül”, és ebben az esetben bűnözőkként kell őket kezelni. Egy tavalyi kerületi kampány során a rendőrök csupán azért bírságoltak meg hajléktalan embereket, mert közterületen tartózkodtak, és mert hajléktalannak tűntek. Akkor is, ha nem ittak alkoholt, nem gyújtottak rá ott ahol nem szabad, nem követtek el semmilyen szabálysértést, hanem csak – a józsefvárosi szabálysértési iroda egyik határozatát idézve – a „kövön üldögéltek”. Végül, a hatályos szabálysértési törvény alapján súlyos pénzbírságokkal, illetve elzárással lehet bünteti a közterületen élő embereket.

A Központi Elektornikus Nyilvántartórendszer a Szolgáltatást Igénybevevőkről (KENYSZI) rengeteg problémát okoz a nappali ellátást igénybevevő emberek számára. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk az új nyilvántartó rendszerrel kapcsolatos főbb aggályokat.

- A KENYSZI-vel nem lenne gond, ha valóban a szociális szolgáltatásokat adminisztrálná, ha az azok iránti igényt mérné fel. A probléma az, hogy a rendszer célja az NRSZH alkalmazottainak szóbeli közlése alapján az, hogy egy ember egy nap csak egyetlen nappali ellátást vegyen igénybe. Ez a hajléktalanellátás területén azt jelenti, hogy egy ember egy nap egyetlen nappali melegedőbe mehet be.

- Annak, hogy egy ember egy nap egyetlen nappali ellátást vehet igénybe, nincsen jogszabályi alapja.

- A nappali melegedők olyan kicsi intézmények, amelyekben nem érhető el minden szolgáltatás, és nem elég nagyok ahhoz, hogy az összes melegedőbe járó minden szolgáltatást igénybe vegyen.

- A nappali melegedőkben más-más szolgáltatások érhetőek el: van, ahol mosni, fürödni, ügyet intézni, meleg vagy hideg ételhez lehet jutni. Ésszerű lenne tehát, ha a rendszer valóban a szolgáltatásokat regisztrálná - a fürdést, a mosást, az étkezést -, mert jelenlegi formájában a rendszer nem szolgáltatásokat, hanem a nappali melegedőbe való belépést regisztrálja.

- A rendszer emiatt jelenleg nem a valós igényeket méri fel.

- A KENYSZI-t arra használja az állam, hogy az ellátókat rákényszerítse, hogy egy nap csak egy embert regisztráljanak a nappali melegedőbe, hiszen azt is kilátásba helyezték, hogy a jövőben a támogatást is a KENYSZI alapján állapítsa meg az állam.