Néhány hónapja egy előadáson hallottam, hogy az állam úgyis gyakorolhat felügyeletet városi területek felett, hogy bizonyos csoportoktól megtagadja az ellátást, a törődést, magára hagyja őket, miközben tisztában van azzal, hogy ennek végzetes következményei lehetnek. Azt mondhatnánk, a végzetes szó mégis csak túlzás, ha történetesen hajléktalan emberekről beszélünk Budapesten, hiszen ellátás van (nappali melegedők, szállók stb.), így az alapvető szükségleteit mindenki ki tudja elégíteni, még ha ez nem is mindig egyszerű. Ezek közül az egyik legalapvetőbb szükséglet az étel.
Egy tavaszi hét péntekjén több hajléktalan ember jött oda az AVM utcajogászaihoz a Blaha Lujza téren és azt kérdezték, hogy hol tudnak a hosszú hétvégén ételhez jutni, amikor a nappali melegedők többsége zárva van. Azt várnánk, hogy egy ilyen alapvető kérdésre azonnal választ tudunk adni, de maximum öt-tíz perc alatt megszerezhető a szükséges információ, valójában azonban nagyon sok türelem, gyaloglás és idő kell ahhoz, hogy kiderítsük: hétvégente és ünnepnapokon hol jutnak ételhez a rászorulók.
Mint kiderült, vagy itt van étel, vagy ott. Vagy osztanak a „Krisnások” (Ételt az Életért Alapítvány), az „apácák” (Szeretet Misszionáriusai Rend), vagy nem. Vagy jön az adomány a hipermarketektől, vagy nem. Vagy vállalják a szociális munkások és az ellátó intézmények vezetői az ételosztást annak ellenére, hogy a melegedőknek egy héten csak öt nap nyitvatartásért jár állami támogatás, vagy nem. Végül is az ünnepnap mindenkinek ünnep, kivéve annak, aki úgy ünnepel, hogy hetente vagy havonta párszor nem konzervért és egy-két szelet kenyérért, hanem meleg ételért áll órákig sorban.
Az AVM elhatározta, hogy augusztus 20-án (az „új kenyér ünnepén”) felméri, hol van a városban ingyen étkeztetés rászoruló embereknek. A Blaha Lujza téren találkoztunk, ahol rengeteg hajléktalan ember állt sorban, hogy ételhez jusson. Noha tudomásunk szerint nem volt előre meghirdetett ételosztás, úgy tűnt, hogy az emberek reflexből elkezdtek sorban állni, és amikor megkérdeztük, hogy ki fog ételt osztani, akkor egyesek azt mondták, hogy a Krisnások, mások az apácákat és a Menhely Alapítványt emlegették, de voltak olyanok is, akik az AVM nevét mondták be. Egy hajléktalan tagunk felhívta a Menhely Alapítvány diszpécserszolgálatát, hogy megkérdezze, hol tudna aznap ételhez jutni. A válasz az volt: „Sehol.” A budai oldal diszpécserénél fel sem vették a telefont, pedig kétszer is próbálkoztunk. Azt gondoltuk (reméltük), hogy az Ételt az Életért Alapítvány biztosan szervez valamit, mert idén minden ünnepnapon osztottak ételt. Amikor megkerestük őket telefonon, elmondták, hogy úgy döntöttek, többet nem osztanak ételt ünnepnapokon. Az indok: mivel ilyenkor sehol máshol nem lehet ételhez jutni a városban, így tömegek állnak sorba ennivalóért, és van, hogy az emberek erőszakosak – a múltkor például ki kellett hívniuk a készenléti rendőrséget. A Blaha Lujza téri helyzetet felmérve mi is igazoltnak tartottuk a félelmüket.
Nem maradt más hátra, mi is arra támaszkodtunk, amire a hajléktalan emberek – telefon és internet elérhetőség híján – szoktak: megkérdeztük a téren álló többi embert, hogy ők mit tudnak, hol lehet most enni. „Az apácák csak hétvégente osztanak a Tömő utcában, és most hétfő van. Egyébként is csak akkor adnak, ha végigülöd a több, mint egy órás misét.” „A koreaiak talán osztanak ételt, de csak 5 körül a Keletinél. Először énekel az egyik férfi, azt meg kell várni, utána adják oda a levest. Mindig ugyanazt a káposztalevest.” „A Dankó utcában mindig van meleg ebéd, de csak jegyre, már reggel 7-kor sorban kell állni sorszámért, és csak az kap délben ebédet, aki belefért a keretbe.” „A Doboziban volt konzerv reggel, de egy nappal előre fel kellett iratkozni.” „A Vörösmarty-ban volt reggeli, mert kaptak adományt a Teszkótól, de azóta biztos elfogyott.” Az emberek többsége ezek után azt a stratégiát választotta (már ha ez választás kérdése), hogy a Blaha Lujza téren várakozott, mert ha valami lesz, az előbb-utóbb biztosan ott fog történni (mint a nap végére kiderült, aznap nem osztottak ételt a Blaha Lujza téren).
Korábban, egy másik ünnepnapon a 24 órás diszpécserszolgálat egyik munkatársa azt mondta az egyik tagunknak, hogy „ha valaki éhes, majd összekoldul magának egy-két zsemlére valót”. Ennél többet, úgy tűnik, az állam nem mindig tud felajánlani. Annak pedig nehéz nem szimbolikus jelentőséget tulajdonítani, hogy épp államalapításunk és az új kenyér ünnepe az, amikor ennyi ember kóvályog éhesen Budapest utcáin.
2012. szeptember 20. Ámon Kata
