További információ a kormánypárti politikusok által hangoztatott hamis adatokról és a tényekről.

A hazai közbeszédben rendszeresen félrevezető állítások jelennek meg nemcsak a fagyhalál áldozatainak számáról, de a hajléktalan-ellátórendszer befogadó kapacitásával és leterheltségével kapcsolatban is. Az elmúlt hetekben – a hajléktalanságot büntető rendeletek megjelenése és a szabálysértési törvény módosítása kapcsán – a kormánypárti politikusok és a kormányközeli sajtó a hajléktalanság újbóli kriminalizálását többek között ezekkel a hamis állításokkal támasztotta alá.

Sajnos 2013. szeptember 11-én hiába próbáltuk megfogalmazni A Város Mindenkié álláspontját a szabálysértési törvény módosításával kapcsolatban a Parlament Honvédelmi és rendészeti bizottságában, a képviselők nem adtak nekünk szót. Ennek ellenére - vagy inkább éppen ezért - a tervezett beszédet a blogunkon leközöltük, amiből talán érezhető, hogy mi, hajléktalan emberek milyen rendészeti eljárásoknak leszünk kitéve, ha a Parlament elfogadja a szabálysértési törvény módosítását. Maga az a tény is megfélemlítő, hogy ismét rendészeti eszközöket vetnek be ellenünk, csupán azért, mert nincs tető a fejünk felett. Ez egész Európában CSAK MAGYARORSZÁGON van így!

1. Hajléktalanság és lakhatási szegénység Magyarországon

Ma Magyarországon lakhatási válság van. Több ezer ember él az utcán és hajléktalanszállón, több százezren rettegnek a kilakoltatástól vagy húzzák meg magukat zsúfolt, egészségtelen lakásokban, mert a piaci árú albérletre és a jelzáloghitelre gyakorlatilag nincsen alternatívájuk. A szociális bérlakások aránya európai szinten hazánkban az egyik legalacsonyabb (2-3%), és a KSH szerint kb. félmillió lakás áll üresen, kihasználatlanul.

Azért írok a hajléktalanságról, mert nem mindenki lehet tisztában azzal, hogy hogyan, miért és milyen élethelyzetekből alakulhat úgy emberek sorsa, hogy fedél nélkülivé válnak. Tény, hogy a rendszerváltás előtt is volt „rejtett hajléktalanság”, csak akkor még voltak munkásszállók, munkahelyek és ezáltal fizetőképesség, tehát albérleti lehetőség is. Ezzel szemben, a rendszerváltás óta eltelt 23 alatt a kormányok kénytelenek voltak elismerni a hajléktalanságot. Ennek ellenére mégsem alakított ki egyetlen kormány sem egyetlen érdemi programot sem, hogy ezt az élethelyzetet megelőzzék.

Május közepén egy 4 napos walesi kirándulás alkalmával épp egy templomnak látszó épületet akartunk megnézni belülről egyik önkéntes társammal. Már a csengetés utáni várakozás alatt észrevettem a bejárati üvegajtón egy feliratot: "Homeless people first." Nem értettem... Miért van egy templom ajtajára ez felírva?

Mennyi esélye van egy hajléktalan embernek Magyarországon arra, hogy megfelelő lakhatáshoz jusson?

Ha ma valaki Magyarországon elveszíti a lakhatását, akkor a családjánál vagy ismerősöknél húzza meg magát. Ha erre nincs lehetősége, akkor egy idő után bekerül az ún. hajléktalanellátó-rendszerbe (éjjeli menedékhelyre vagy átmeneti szállóra), vagy esetleg egy családok átmeneti otthonába. Ha egyáltalán befér! Ugyanis ma Magyarországon min. 30 ezer ember él hajléktalanként, miközben az ellátórendszer kb. 10 ezer embernek tud szállást nyújtani. Azok, akik számára nincs hely a rendszerben, az utcán kénytelenek élni, kunyhót vagy sátrat építenek vagy valamilyen nem lakáscélú helyen húzzák meg magukat (pl. pince, barlang, elhagyott épület). Gondolhatnánk tehát, hogy azok a szerencsések, akik bekerülnek egy szállóra. Ez azonban sajnos nem feltétlen van így: az ellátórendszerből nagyon sok ember számára nincsen kivezető út. Megfelelő jövedelem híján nem tudnak fenntartani egy piaci albérletet és annyira kevés a szociális bérlakás, hogy szinte semmi esélyük sincs arra, hogy kapjanak egyet. A rendelkezésre álló lakhatási támogatások nagyon alacsonyak, ezekből lehetetlen egy lakást fenntartani. Vagyis a mai magyar hajléktalanellátó-rendszer elsősorban életet ment – a hajléktalanságból való kijutásra sajnos nem tud megoldást nyújtani.

Sándor Ferenc vagyok, ez volt a hetedik karácsonyom hajléktalanszállón. A Város Mindenkié csoport érintett tagjaként sokat foglalkozunk a hajléktalan embereket érintő számokkal, melyek remélhetőleg alapos kutatás eredményeként kerülnek nyilvánosságra.

Ezek ellenében szeretném elmondani saját, hajléktalan társaim, valamint szociális munkások véleményét, mely szerint az idei télen lényegesen több ember él fedél nélkül Budapesten, szerintem akár kétszer annyi is, mint tavaly.

Ezt érezheti minden ember, aki a szociális ellátórendszer szolgáltatásait, nappali melegedőket vagy nem fizetős (fapados) szállókat kénytelen igénybe venni. Mindennapos tapasztalat, hogy a szállók mér este hétkor megtelnek, kivétel talán csak az Előd utcai BMSzKI szálló, melyet magunk között csak gladiátorképzőnek hívunk. Az ételosztó helyeken óriási a tömeg. Éjszakánként rengeteg ember sétál az utcákon szatyorral a kézben, hátizsákkal. Szinte minden kiadó üzlet bejáratában alszik valaki még a Nagykörúton is. 

2012. január 13.                                                                                                                Sándor Ferenc

Tisztelt Tóth József!

Komoly aggodalommal olvassuk azokat a híradásokat, amelyek szerint Ön ellenzi a Szabolcs utcai hajléktalan-ellátó intézmény megnyitását, és hogy ez vélhetően szerepet játszott abban, hogy az építésügyi szakhatóság nem járult hozzá az intézmény működési engedélyének megadásához.

Tisztelt Balog Zoltán!

Köszönjük válaszát a 2012. november 6-án Önhöz eljuttatott nyílt levelünkre. Sajnálattal tapasztaltuk azonban, hogy az abban foglaltak nem felelnek meg a valóságnak.

Az Ön által vezetett minisztérium súlyos hibát követett el, amikor nem írta ki időben a téli krízisellátást finanszírozó pályázatokat. Ennek következtében a hajléktalan-ellátó szervezetek csak hónapokkal a krízisidőszak november 1-i kezdete után juthatnak majd hozzá azokhoz a forrásokhoz, amelyekből a tél során gyakran életmentő szolgáltatásaikat kellene finanszírozniuk.