Az ún. albérleti támogatás egyike kevés azon lehetőségeknek, amik a hajléktalanságból való kijutást segítik. Erre a támogatásra minden hajléktalan ember pályázhat, aki rendelkezik szociális munkás ajánlásával. Az alábbi anonim beszámolóból azonban kiderül, hogy nem is olyan könnyű a hozzájutás ehhez a támogatáshoz. Pedig mind az államnak, mind az ellátórendszernek, mind a hajléktalan embernek az az érdeke, hogy az érintett minél hamarabb és minél kevesebb traumával jusson ki a hajléktalanságból.

Először a személyes tapasztalatok. Soha senki NE akarjon kikerülni a hajléktalanságból! Z.-né két évig dolgozott azon, hogy sikerüljön, de olyan akadályokat támaszt a rendszer, hogy elképesztő! Májusban járt le a jogviszonya az egyik átmeneti szállón. Két évvel ezelőtt az "esetkezelő" szociális munkásával egyeztetett, hogy az ún. Szobabérlők Házába szeretne majd menni. Akkor a szociális munkás azt mondta: csak akkor adható be pályázat, ha fel tudja mutatni az "előtakarékosság" összegét. Amikor meglett az összeg, az esetkezelő valahogy soha nem ért rá. Végül eljött a napja, amikor sikerült összejönniük és akkor derült ki - Z.-né számára -, hogy "befagyasztották" a Szobabérlők házába szóló pályázatokat, olyan sok a jelentkező (és ezt már áprilisban tudták).

A Város Mindenkié csoport delegált egy éve a tapasztalati szakértő képzésre, hogy fejlesszem a képességeimet. A terepgyakorlatra az AVM-es ismeretségem révén jutottam be a minisztériumba, ahol azt mondták, hogy egy komoly középtávú stratégia kidolgozásában számítanak a tapasztalataimra. Tereptanárommal hetente kétszer konzultáltunk és javaslatokat adtam le az AVM tagok segítségével.
 
A média szinte azonnal felkapta a szenzációnak számító hírt, miszerint egy hajléktalan segíti a kormány munkáját. A média jelenlétében – de csak akkor – még államtitkárral vagy helyettessel is találkoztam.
 
A média hírnévnek köszönhetően február elsejei dátummal a hó második felében fel is vettek az NCSSZI-be. Furcsa mód a felvételemet az államtitkár sajtófőnöke intézte.

A Város Mindenkié pártoktól független hajléktalan érdekvédelmi csoport. Legfontosabb feladatunk, hogy a hajléktalan emberek érdekeit és szükségleteit közvetítsük a döntéshozók felé, hogy a politikusok és szakértők ne a fejünk felett döntsenek a sorsunkról.

Örültünk, amikor Balog Gyula tavaly bekerült a tapasztalati szakértő képzésbe és annak is, hogy utána a Nemzeti Erőforrás Minisztériumba került terepgyakorlatra. Örültünk akkor is, amikor hivatalos munkatársként felvették a minisztériumba, mert úgy éreztük, végre lehetőségünk nyílik megfogalmazni nehézségeinket és igényeinket, melyekre a minisztérium így megfelelő és emberséges választ tud találni. Akkor is örültünk, amikor elmondhattuk véleményünket a hajléktalanság csökkentését célzó rövid távú stratégiáról.

A kormánynak azonban a mai napig nem létezik érdemi hajléktalanügyi vagy lakhatási stratégiája. Sőt, a hajléktalanságot az ország vezetői egyre inkább rendészeti és nem lakhatási problémának tekintik. Úgy tűnik, a kormány a hajléktalanság „megoldását” a fedél nélkül, mélyszegénységben élő emberek elzárásában és hatósági zaklatásában, és nem otthonhoz juttatásában látja. Úgy tűnik, a kormány szerint a hajléktalan emberek helye a börtönökben van és nem lakásokban.

Balog Gyula tapasztalati szakértőként feladatának tekintette, hogy minden esetben a hajléktalan emberek érdekeit képviselje. Ezért emelt szót a minisztérium azon terve ellen, hogy ún. túlélőpontokat alakítsanak ki. A tervek szerint a túlélőpontokra a hajléktalan embereket kényszerrel is be lehetne kísérni. Amikor A Város Mindenkié csoport kifejezte tiltakozását, Balog Gyulát elhallgattatták és elszigetelték. Sőt, arra is emlékeztették, hogy feladata a kormány szolgálata. Amikor e hónap elején kitálalt a sajtónak, abban a pillanatban eltávolították a minisztériumból

Balog Gyula eltávolítása csak egy újabb példa arra, ahogyan ez a kormány ellehetetlenít bárkit, aki ellenvéleményt fogalmaz meg – legyen szó alkotmánybírákról vagy egy hajléktalan tapasztalati szakértőről. És egyúttal azt is jól mutatja, hogy mennyire komolyan vehető a kormány szociális konzultációról szóló propagandája. Ahelyett, hogy a minisztérium használta volna Balog Gyula szakértelmét és tapasztalatait, csak kihasználta őt. A hajléktalanügyi tapasztalati szakértő csak arra kellett, hogy jó sajtót hozzon a minisztériumnak. Úgy tűnik, csak bábnak kellünk...

2011. június 24.                                                                                           Szigeti Adrienn

2011. június 9-én a New York-i Husz János templomban megnéztem a Hellter Shelter című előadást, amely a New York-i Theater of the Oppressed (Elnyomottak színháza) és a templom színházi társulatának közös produkciója. Az előadás az elnyomottak színházának módszertanán alapult, amely a társadalmi színház Brazíliában kifejlesztett változata. Lényege, hogy a társadalom kirekesztett tagjainak problémáira a színház segítségével hívja fel a figyelmet és az elnyomott közösség, valamint a közönség aktív bevonásával segíti a problémák fel és elismerését, majd lehetőleg rendszerszintű megoldását.

A Hellter Shelter című előadást egy kb. tíz főből álló amatőr társulat játszotta, melynek tagjai mindannyian megtapasztalták a hajléktalanságot. A tagok többsége jelenleg is hajléktalanszállón vagy köztéren él, de van közöttük olyan is, akinek sikerült támogatott lakhatásba kerülni. Az előadás témája a New York-i hajléktan-szállókon uralkodó állapotok és bánásmód. A viszonylag kiterjedt szociális ellátás és a „szálláshoz való jog” hivatalos elismerése ellenére a New York-i hajléktalan embereknek sajnos sok esetben a budapestihez hasonló negatív tapasztalataik vannak.

Az előadás első felében egymást követő jelenetekben mutatták be a társulat tagjainak személyes történeteit. Egy jelenetben hosszú sor áll egy éjjeli menedékhely előtt. Miközben a legtöbb sorban állót elutasítják, és a következdő – éjféli – beengedésre rendelik vissza, néhány olyan ügyfelet, akik jóban vannak a biztonsági őrökkel vagy a szociális munkással, soron kívül beengednek. Ez sokakat felháborít. Egy másik jelenetben egy transznemű hajléktalan próbál bejutni egy férfiszállóra, de mindig elutasítják, mert a számítógépes rendszer nőként tartja számon. Egy harmadikban, egy éjjeli menedékhely zsúfolt termében az egyik bentlakó ellopja egy társa sapkáját, aminek verekedés lesz a vége. A teremfelügyelő mindeközben alszik, és miután felriad, éppen azt a férfit teszi felelőssé a helyzetért, akit ártatlanul megvertek. A sérült férfi ezután egy egyházi szállóra próbál bejutni, ahol a felvételi interjú során a következő három kérdést teszik fel neki: 1. Van-e valamilyem függősége (pl. kábítószer, alkohol, gyógyszer)? 2. Van-e valamilyen mentális problémája? 3. Hisz-e Jézus Krisztusban? Miután a férfi mindhárom kérdésre nemmel válaszol, a szociális munkás közli vele, hogy nem tudja felvenni, mert a szervezetnek teljesítenie kell egy bizonyos kvótát a legsebezhetőbb célcsoport ellátása terén, és ő egyik kritériumnak sem felel meg. Az előadás egyik utolsó jelenetében egy ügyfél a szálló szociális munkásánál tesz panaszt a szobájában hemzsegő élősködőkkel kapcsolatban (poloska, rüh), de a szálló alkalmazottja tagadja, hogy ilyen probléma előfordulna az intézményben. Az előadást a társulat tagjainak mindennapi életéről készített videófelvételei színesítették. 

A Város Mindenkié is részt vett az ún. Toleranciapontokról szóló szakmai beszélgetésen, amire 2011. május 3-án került sor a BMSZKI Dózsa György úti szállójának nagytermében.

Résztvevők: Maróthy Márta (Hajléktalanokért Közalapítvány), Ghiczy Gellért (NEFMI), Buzás Endre (Diszpécserportál), Kártyás Irén (Menhely Alapítvány), Breitner Péter (BMSZKI), Győri Péter (BMSZKI), Veres Barbara (Új Szemlélet csoport), Vecsei Miklós (Máltai Szeretetszolgálat), Nagy Zoltán (Menedékház), Bene Géza (A Város Mindenkié)

Vác – Polgármesteri Hivatal
2600 Vác, Március 15. tér 11.
polgarmester@varoshaza.vac.hu
 
Tisztelt Fördős Attila Polgármester úr!
 
A Város Mindenkié hajléktalan érdek- és jogvédelmi csoportban hajléktalan és hajléktalanságot megtapasztalt emberek és szövetségeseik dolgoznak együtt önkéntesként. Többek között együttműködünk a fővárosi hajléktalanellátó-rendszer képviselőivel tárgyalásokat folytatunk a Fővárosi Önkormányzattal és részt vettünk a NEFMI rövidtávú hajléktalan-stratégiájának kidolgozásában is.
 
Azért keressük meg Önöket, mert csoportunkat a váci hajléktalan emberek egy őket érintő problémával keresték meg. A Város Mindenkié csoport tagjai jártak az Önök által üzemeltetett hajléktalanszállón, ahol örömmel tapasztaltuk, hogy a szociális munkások és a hajléktalan emberek között kialakult kapcsolat példaértékű. Azonban az általunk szervezett érdekvédelmi tapasztalatcserén résztvevő hajléktalan emberek és szociális munkások elmondták, hogy az átmeneti szálló nem 24 órában működik. Tudjuk, hogy a törvény szerint nem kötelező a 24 órás nyitva tartás, de mint talán Önök is tudják, Budapesten például minden átmeneti szálló folyamatos nyitva tartással üzemel. A folyamatos nyitva tartás többek között a hajléktalan emberek munkavállalását segíti és biztosítja autonómiájukat, hogy megkötés nélkül tudjanak ügyeket intézni és társas életet élni.

A FogLak Projekt (TÁMOP-532) keretében szakmai napot tartanak az úgynevezett tolerancia pontokról. A beszélgetés célja, hogy megismertesse és ütköztesse a szociális szakmán belül is eltérő véleményeket.

Határozott véleményed van, vagy csak érdekel, hogy a többiek mit gondolnak? Gyere el!

Mikor? 2011. május 3. (kedd) 15.00-18.00h

Hol? BMSZKI nagytermem (Bp. XIII. Dózsa György út 152.)

A beszélgetés résztvevői:

Vecsei Miklós (MMSZ), Győri Péter (BMSZKI), Kártyás Irén (Menhely Alapítvány), Breitner Péter (Tízek Tanácsa), Nagy Zoltán (Menedékház Alapítvány), Buzás Endre (Diszpécserportál), Bene Géza (A Város Mindenkié), Új Szemlélet Csoport, Maróthy Márta (HKA).

A beszélgetést Ghyczy Gellért moderálja.

Barátunk, a Menedékház Alapítvány idén ismét megrendezi Sportnapját. A tavalyi rendezvényhez hasonlóan idén is lesz kaja, szórakozás, jó hangulat.  Lesz pénzjutalom is az első három helyezettnek kategóriánként.

Mikor? 2011. április 29. (péntek) Regisztráció 8.00, kezdés 9.00.

Hol? 1112 Muskétás utca 1.

Nevezési feltétel nincs, várnak szociális munkást, ügyfeleket és civileket.

Jelentkezési határidő: 2011. április 15

A Város Mindenkié csapata mindenképpen ott lesz!

Plakát itt

Sportnap 2010 videó:

A Város Mindenkié rövidfilmet készít arról, hogy a hajléktalan embereknek milyen nehézségeik vannak a szociális ellátórendszerben. Ehhez keresünk önkénteseket, akik március végén-április elején tudnának nekünk segíteni a következő dolgokban:

- videó-kamera kölcsönzése egy-két napra vagy
- néhány óra videózás egy hajnali órában
- rövidfilm megvágása

A jelentkezéseket az avarosmindenkie@gmail.com címre várjuk.

Novemberben találkoztunk K-val először, a Szent István körúton üldögélt a kerekesszékében (nagyon modern, viszonylag új kocsija van, amit nagyon félt), a Nyugati tér közelében. Elég hideg volt már és késő este, ezért beszédbe elegyedtünk vele és megpróbáltuk rábeszélni, hogy menjen be valamilyen szállásra vagy egy kórházba – nem volt túl jó állapotban, ő maga is panaszkodott, hogy fájdalmai vannak, a katéterével sem volt minden rendben.