ZSOLT: Csizi Zsolt vagyok, 44 éves fizikai munkás, 4 gyermek apja, félig roma, félig fehér. Miskolcon születtem, és serdülőkoromtól 2008-ig a Diósgyőri Acélműben dolgoztam. Amikor a gyárat bezárták, én munkanélküli lettem, és eljöttem Budapestre munkát keresni. Itt hamar rá kellett jönnöm, hogy az albérletek nem megfizethetőek, ezért kénytelen voltam egy kunyhót építeni magamnak.

TESSZA: Udvarhelyi Tessza vagyok, 34 éves kulturális antropológus. A 2. kerületben nőttem fel, jómódúnak számító családban. A doktori fokozatomat tanulmányi ösztöndíjjal New Yorkban szereztem, és 19 éves korom óta a civil szférában dolgozom.

2014 november végén Simon Mihály, a Társaság a Szabadságjogokért roma programjának jogásza és terepmunkása tartott nálunk képzést a gyámügyi rendszer jogi vonatkozásairól és az ezzel kapcsolatos állampolgári jogokról, illetve jogorvoslati lehetőségekről. A Hajléktalan Nők Egymásért (HANEM) hosszú távú kampányt folytat az ellen a törvénytelen gyakorlat ellen, hogy gyerekeket választanak el a családjuktól pusztán a szegénységük, illetve lakhatási problémáik miatt. Ennek a kampánynak a részét képezte ez a képzés is, amin részt vettek az AVM utcajogászai, a HANEM tagjai és az AVM más aktivistái is.

A Város Mindenkié korábban felhívást tett közzé azért, hogy történeteket gyűjtsünk a hajléktalan emberek és a mentőszolgálat közötti találkozásokról. A történetgyűjtéssel a célunk, hogy a Társaság a Szabadságjogokért szervezettel együttműködve egyeztetést kezdeményezhessünk az Országos Mentőszolgálattal, amelynek során közösen vitathatnánk meg a hajléktalan emberek ellátásával kapcsolatos tapasztalatokat. Sokan küldetek nekünk történeteket és tapasztalatokat, de ahhoz, hogy eredményesen tudjunk tárgyalni az OMSZ-szel, még többet szeretnénk begyűjteni ezekből. Arra kérünk Titeket, hogy ha hajléktalan emberként szükségetek volt már a mentők segítségére, akkor írjátok le nekünk a tapasztalataitokat, illetve ha szociális munkásként, járókelőként vagy esetleg barátként voltatok ennek tanúja, az arról szóló beszámolót is juttassátok el hozzánk. Az alábbiakban egy szociális munkás, Jolán történetét közöljük.

A Hajléktalan Nők Egymásért Munkacsoport (HANEM) kampányt folytat az ellen a törvénytelen gyakorlat ellen, hogy gyerekeket választanak el a családjuktól pusztán a szegénységük, illetve lakhatási problémáik miatt. Nagyon sok szülő, elsősorban anyák fordulnak hozzánk azzal, hogy a családsegítő központ, a gyermekjóléti ügyintéző vagy már a gyámügy azzal fenyegeti őket, hogy ha nem rendezik a lakásgondjaikat (leggyakrabban közüzemi vagy lakbér tartozás, a túlzsúfoltság, a lakás leromlott állapota), akkor kiemelik a gyermeket a családból. Ennek szélsőséges, de sajnos egyáltalán nem ritka esete, amikor egy családot kilakoltatnak és emiatt veszik a gyerekeket állami gondozásba, illetve amikor az anya már a kórházból sem viheti haza gyermekét, mert nincsen megfelelő otthona. Az utóbbihoz hasonló esetek nagyon gyakoriak – budapesti adatok szerint a családjuktól elválasztott gyerekek legnagyobb hányada 0-1 éves kor közötti, tehát nagyon gyakran olyan helyzetekről van szó, amikor a szülőnek még csak lehetősége sem volt „szülőként bizonyítani” (Kovács Vera kutatása).