ZSOLT: Csizi Zsolt vagyok, 44 éves fizikai munkás, 4 gyermek apja, félig roma, félig fehér. Miskolcon születtem, és serdülőkoromtól 2008-ig a Diósgyőri Acélműben dolgoztam. Amikor a gyárat bezárták, én munkanélküli lettem, és eljöttem Budapestre munkát keresni. Itt hamar rá kellett jönnöm, hogy az albérletek nem megfizethetőek, ezért kénytelen voltam egy kunyhót építeni magamnak.
TESSZA: Udvarhelyi Tessza vagyok, 34 éves kulturális antropológus. A 2. kerületben nőttem fel, jómódúnak számító családban. A doktori fokozatomat tanulmányi ösztöndíjjal New Yorkban szereztem, és 19 éves korom óta a civil szférában dolgozom.
ZSOLT: A kunyhóm mellett lévő telek tulajdonosa tavaly el akart üldözni arról a helyről, ahol már 5 éve éltem. Mindenhol feljelentett mondván, hogy rontom a telke értékét. Ekkor kezdtem el harcolni azért, hogy lakást kaphassak, és egy év küzdelem után ma már önkormányzati bérlakásban élek. Hatalmas dolog, hogy végre nem az erdőben kell élnem, de a lakás szinte életveszélyes: a falak olyan nedvesek, hogy még a bútor is rohad a salétromtól, ahogy azt ti is láthattátok az Index rólam készült karácsonyi videójában.
TESSZA: Gyerekkorom óta anyagi biztonságban élek, 10 éve pedig sikerült egy saját lakást is vennem a családom és az állam által támogatott hitel segítségével. Az alacsony kamatozású hitelt még az előző Fidesz-kormány vezette be, amely már akkor is minden lehetséges eszközzel a jómódúakat támogatta a szegénységben élő emberekkel szemben. Noha politikailag nem vagyok az államhatalom kegyeltje, osztályhelyzetem megvéd attól, hogy saját bőrömön érezzem azt az elnyomást, amit Zsolt nap mint nap megtapasztal.
ZSOLT: A kettőnk között tátongó hatalmas szakadékot nem a Fidesz teremtette, hanem a kapitalista gazdasági rendszer. Ugyanakkor ez a kormány mindent megtesz azért, hogy ezt a szakadékot ne csökkentse, hanem még inkább elmélyítse. Orbán Viktor kormánya mindent megtesz azért, hogy a szegény ember még szegényebb és jogfosztottabb, a gazdag pedig még gazdagabb és erősebb legyen. A Fidesz által elképzelt társadalomban mi ketten soha nem dolgozhatnánk együtt, és soha nem állhatnánk közösen ezen a színpadon. Mi mégis itt vagyunk!
TESSZA: Azzal, hogy ma mindketten itt állunk előttetek, azt üzenjük minden Magyarországon élő embernek: a különböző hátterű, helyzetű és gondolkodású emberek közötti áthidalhatatlan egyenlőtlenség egyáltalán nem szükségszerű! A Város Mindenkié csoportban – ahol mindketten aktivisták vagyunk – a hajléktalan emberek és szövetségeseik már öt éve dolgoznak együtt a lakhatáshoz való jogért.
ZSOLT: Ebben a csoportban az olyan emberek, mint én, nem kiszolgálásra váró ügyfelek, és nem is alamizsnára váró koldusok, hanem teljes értékű állampolgárok, akik kiállnak saját magukért és társaikért. Azért szeretek ebben a csoportban lenni, mert itt mindannyian egyenlőek vagyunk – és nem csak a szavak szintjén. Itt nem néznek le azért, mert hajléktalan voltam. Itt olyan értéknek tartják a tapasztalataimat, amelyből mindenki erőt meríthet a küzdelemhez.
TESSZA: Ebben a csoportban az olyan emberek felelőssége, mint amilyen én vagyok az, hogy erőforrásaikat és kapcsolataikat ne elsősorban saját céljaikra, hanem a csoport és az általa képviselt, lakásszegénységben élő emberek javára hasznosítsák. Azzal, hogy elismerjük előjogainkat és megosztjuk lehetőségeinket, esélyt teremthetünk mások számára is ahhoz, hogy teljes jogú állampolgárként éljenek. Ebben a csoportban senki sem hozhat más helyett döntést azért, mert iskolázottabb, gazdagabb vagy éppen fehérebb. Mindig mindent közösen döntünk el, közösen tervezünk meg, közösen hajtunk végre és közösen értékelünk. Ez a működés minta lehet mások számára is ahhoz, hogy valódi szolidaritásra épülő mozgalmakat építsünk!
ZSOLT: Magyarországon nincs demokrácia. A kormány kitalál valamit és azt várja, hogy az emberek kussoljanak, és azt csinálják, amit ők mondanak. Az, hogy mi mit gondolunk, már egyáltalán nem számít! A kormány milliárdokat költ felesleges dolgokra, miközben a szegényeket folyamatosan sanyargatja! Pedig az állam feladata éppen az, hogy az embereknek segítsen, és nem az, hogy beléjük rúgjon. A korábbi kormányok is kizsákmányolók voltak, de ez a mostani sokkal rosszabb. Nagyon szívesen bevinnék egy pár kormányzati politikust az üresen álló fabódémba, hogy ott töltsön el egy kis időt mínusz 10 fokban. Járjon onnan munkába!
TESSZA: Sokszor mondtuk már, és még sokszor el fogjuk mondani: ennek a kormánynak mennie kell! Mégsem elég az Orbán-kormányt szidni és elküldeni őket a fenébe. Azon is dolgoznunk kell, hogy mi lesz, amikor már nem lesznek? Hiteles, felelős és valóban baloldali értékeket valló politikusok nélkül soha nem lesz Magyarországon valódi politikai változás. Azt pedig, hogy a minket képviselő döntéshozók hitelesek, felelősek és valóban baloldaliak legyenek, nekünk magunknak kell kikényszeríteni.
ZSOLT: Az, hogy mi ketten együtt dolgozunk, egyáltalán nem természetes vagy könnyű. Rengeteg munkánkba került, hogy eljussunk ide, hogy megbízzunk egymásban és, hogy elhiggyük egymásról: nem kihasználni akarjuk a másikat, hanem valóban egymásért és egy közös célért dolgozunk. Csak úgy lehet erős mozgalmat építeni, ha ezt a rengeteg munkát mindannyian elvégezzük: ki kell lépnünk megszokott köreinkből és együtt kell dolgozzunk a tőlünk nagyon különböző emberekkel is.
TESSZA: Az olyan helyzetben lévő embereknek, mint amilyen én vagyok, felelőssége, hogy az élet minden területén helyet csináljanak azok számára, akik ma elnyomásban, kirekesztésben élnek. Az adományozás és a személyes kedvesség értékes gesztusok, de az érdemi munka csak ezután kezdődik: az elnyomott emberekkel együtt és nem helyettük kell küzdenünk azért, hogy ebben az országban mindenki egyenrangú állampolgárként élhessen. Ahhoz, hogy mások hangja tisztán hallható legyen, néha nekünk saját magunknak kell elcsendesednünk!
ZSOLT: Ebben a munkában az olyan embereknek is részt kell venniük, mint amilyen én vagyok. Meg kell tanulnunk bízni saját magunkban és másokban is. El kell hinnünk, hogy ugyanolyan jogaink vannak, mint mindenki másnak, és meg kell tanulnunk élni a jogainkkal. Ne féljetek tüntetni! Ne féljetek panaszt tenni, ha egy politikus vagy döntéshozó visszaél a hatalmával! Ne féljetek felszólalni bántalmazott rokonotok védelmében, és akkor sem, ha azt látjátok, hogy a fehér és cigány magyarok egymást hibáztatják helyzetükért! És ne féljetek a nálatok gazdagabb emberektől. Ők sem érnek többet, mint mi, csak sokkal több lehetőséget kaptak az élettől. A szegénység nem önhiba, hanem rendszerhiba. A gazdasági egyenlőtlenségek ellen lehet, és kell is küzdeni. Ha ezt elég sokan elhisszük és cselekszünk is, akkor nem lehet minket figyelmen kívül hagyni!
TESSZA: A rendszerváltás jólétet ígért nekünk, azóta viszont egyre több a szegény ember. Hogyan lehetnének magyarok milliói öntudatos állampolgárok, ha a mindennapi túlélésért küzdenek? A szociális jogok és a politikai szabadságjogok egymás nélkül nem sokat érnek. A kenyér, a lakás és az egészségügyi ellátás ugyanannyira szükségesek ahhoz, hogy egyenlő állampolgárként élhessünk, mint a választójog, a gyülekezési jog vagy a sajtószabadság. Ahhoz, hogy mindezt kiharcoljuk, saját magunknak is napi szinten kell gyakorolnunk az egyenlőség, a kölcsönös tisztelet és a szolidaritás eszméit. Csak így érhetjük el azt, hogy az ország vezetői magukra nézve is kötelezőnek tartsák ezeket az értékeket.
ZSOLT: Alamizsna helyett igazságos elosztásra, sajnálat és bizalmatlanság helyett pedig közös politika cselekvésre van szükség. Együtt semmi sem lehetetlen!
Lakhatást, demokráciát, szolidaritást!
Fotó: Börcsök Zsófia
