A Város Mindenkié idén 7. alkalommal szervezte meg a Lakásmenetet, ahol kétezren vonultak fel a lakhatáshoz való jogért. A rendezvény az egyre szélesebb tömegeket elérő lakhatási válságra hívta fel a figyelmet, rámutatott a kormány és az önkormányzatok felelősségére, és bemutatta a válság megoldását jelentő szakpolitikai válaszokat.

A Budapest Pride szervezői számára nem volt kérdés, hogy csatlakozunk-e a Mozgalmas őszhöz és nem volt kérdés, hogy itt leszünk-e ma veletek. Hiszen a lakhatási válság az lmbtq emberek (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer emberek) életét is veszélyezteti. 

Udvarias Zita vagyok a Magyar Szegénységellenes Hálózat Méltó Megélhetés Munkacsoportjának az aktivistája, szociális munkás és három gyermek édesanyja. A munkacsoportban a családi pótlék megduplázásáért dolgozunk. Miért van erre szükség?

Németh Éva vagyok a Rehab Critical Mass aktivistája, azért hogy legyen akadálymentesség és igazságos társadalom. Jó lenne, ha minden 18 évet betöltött embert el tudnának engedni a szülei azzal, hogy képesek az önálló életvitelre, ismerik és tudják, hogyan kell megbirkózni a különböző élethelyzetekkel. Ha lenne lehetőségünk elköltözni és fenntartani magunkat saját keresetből vagy jövedelemből, melyhez méltó munkabér is szükséges.

Szeretettel köszöntök mindenkit, aki ma megjelent A Város Mindenkié csoport immár hetedik Lakásmenetén. És hogy idén miért más nevet kapott a menetünk, annak egyszerű oka van. Akik régebben is voltak velünk a meneten, azok tudják, hogy Üres Lakások Menete volt a neve, mert célzatosan arra törekedtünk, hogy bemutassuk a lakásmutyit és a pocsékolást, ami arról szól, hogy szándékosan hagyják tönkre menni a házakat, hogy értékesíthessék őket, miközben több százezer ember él komfort nélküli, fűtetlen lakásban, vagy az utcán. Magyarországon a lakhatási válság egyre jobban felszínre tör, ezért gondoltunk arra, hogy a Lakásmenettel tudassuk a többségi társadalom minden tagjával, a döntéshozókkal, a hatalommal, mi mindenkire odafigyelünk, nekünk mindenki számít!

Nagy Antal vagyok, A Város Mindenkié tagja, hajléktalan pécsi “LAKOS”... mert “LAKNI” KELL valahol! Mondjuk egy romos ipari épületben víz , villany és fűtés nélkül. Ahogy ÉN IS a párommal és a kiskutyánkkal két évvel az otthonunk elvesztése után. 33 évet ledolgoztam, ahhoz már nem vagyok elég egészséges, hogy RENDES munkám legyen, ahhoz pedig nem vagyok elég beteg, hogy ellátást kapjak. Közmunkás vagyok. A párom munkaképtelen, tolószékben. Kitalálták?! NEKI IS csak csak a 22 ezres segély jár… Összesen HETVENHATEZER forint kettőnknek! Éhen halni sok, lakbért, rezsit fizetni KEVÉS. 2015-ben a kormány TÖMEGÉVEL szüntette meg a szociális ellátásokat és juttatta a tönk szélére és tette földönfutóvá a LEGszerencsétlenebb embereket!

A Város Mindenkié tagját, aki nehéz lakáskörülmények között él, múlt héten kizavarták a Fővám téri Vásárcsarnokból, mert a biztonsági őr szerint a cipője szakad és piszkos volt. Pedig csak gyümölcsöt akart magának vásárolni. Az AVM 2017. október 10-én szolidaritási akciót szervezett, hogy felhívjuk a figyelmet: ez a város mindenkié, nemcsak a szépeké és a gazdagoké, nem csak a turistáké, nemcsak a szép cipősöké. Mindenkinek joga van a tisztelethez és ahhoz , hogy a nagycsarnokban vásároljon.

A Város Mindenkié (The City is for All) is organizing the 7th March for Housing, a mass protest for the right to housing. Our aim is to draw attention to the housing crisis in Hungary and hold the national and local governments accountable for not addressing it properly. The march is a part of Fall in Motion, a series of events organized by groups who experience different forms of exclusion and who stand up together for our rights. We stand in solidarity with each other!

A médiából tudtuk meg, hogy az állam átcsoportosította a Tour de biciklire a szociális munkások 90 millió forintját, ami az ő munkabérük lett volna. Az állam viselkedése, hozzáállása felháborító! A Város Mindenkié kiáll a szociális szakma mellett azért, hogy pl. a hajléktalanellátásban dolgozók jobban tudjanak segíteni a hajléktalanságban szenvedő ügyfeleiknek. Jómagam 3 évig laktam fizetős átmeneti hajléktalanszállóban amelyiknek egy alapítvány a fenntartója és tapasztaltam, hogy nehéz munkát végeznek alacsony fizetéssel. Vannak önfeláldozó szakemberek is köztük. Éjt nappallá téve dolgoznak, hogy a munkájuk rendben legyen, ezért még sokkal többet érdemelnének, mint az átcsoportosított pénz.