A Budapest Pride szervezői számára nem volt kérdés, hogy csatlakozunk-e a Mozgalmas őszhöz és nem volt kérdés, hogy itt leszünk-e ma veletek. Hiszen a lakhatási válság az lmbtq emberek (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer emberek) életét is veszélyezteti. 

Nagyon sok olyan történetet hallottam, hogy középiskolás diákok rettegnek és nem mernek önmagukról nyíltan beszélni otthon, mert attól félnek, hogy kitagadják őket. Sajnos ez nagyon sokszor bekövetkezik és ezeknek a fiataloknak, gyerekeknek nem marad más, mint az utca. A politikusaink pedig minden egyes homofób kijelentésükkel ráerősítenek erre, mert a szülőket megerősítik abban, hogy a gyerekük nem elfogadható, nem szerethető úgy, ahogy van.   

Azoknak az lmbtq embereknek pedig, akik albérletben élnek, sokszor titkolózniuk kell, mert attól félnek, ha kiderül róluk, hogy azonos nemű párjuk van, mondva csinált okokkal kirakják őket a lakásból. Ilyen esetről az elmúlt hetekben is hallottunk, sajnos gyakran megtörténik. A főbérlő gyűlöli a melegeket, ezért hazudott valamit, és azonnali hatállyal kirakta bérlőjét a lakásból. 

Ez a veszélyeztetett helyzet még inkább fennáll, ha valaki nem csak az lmbtq közösség tagja, hanem más elnyomott csoporthoz is tartozik. Ha például leszbikus és roma, mozgáskorlátozott és biszexuális, menekült és transznemű, és sorolhatnám. Azért jöttünk ma ide, hogy világossá tegyük a döntéshozók és a társadalom számára is, nem tűrjük, hogy levegőnek nézzenek minket. 

Ezért azt mondom, fogjunk össze, álljunk ki egymásért és legyünk egyre hangosabbak. De ne csak a tüntetéseken, hanem a hétköznapokban is. Védjük meg egymást, szóljunk, ha igazságtalanság ér valakit. Ne maradjatok csendben, ha valaki buzizik, cigányozik, lekezelő a nőkkel, szidja a hajléktalanokat, vagy bárkit. Ne hagyjuk, hogy akár csak egy embertársunkat is megalázzák, bántalmazzák, vagy levegőnek nézzék. Álljunk ki egymásért, mert csak együtt vagyunk erősek!

Fotó: Vörös Anna