A Város Mindenkié idén 7. alkalommal szervezi meg a Lakásmenetet, ami egy tömeges felvonulás a lakhatáshoz való jogért. A Lakásmenettel az a célunk, hogy a felhívjuk a figyelmet a magyarországi lakhatási válságra és rámutassunk a kormány és az önkormányzatok felelősségére. A felvonulás a Mozgalmas Ősz része, ami kirekesztett csoportok közös fellépése a jogaikért. Szolidaritást vállalunk egymással! Részletek a Lakásmenetről >>>

A Város Mindenkié 2017. október 14-én szombaton 14 órától szervezi meg a 7. Lakásmenetet, amelynek alcíme: Csak együtt vagyunk erősek! Tavaly nagyon sok szervezet csatlakozott hozzánk, így reméljük, ebben az évben még több csoport, mozgalom és szervezet képviselteti majd magát a meneten. Arra kérünk, hogy ha számotokra is fontos a lakásszegénység megszüntetése, szervezeteddel együtt csatlakozz a menethez! Támogassátok ti is a lakhatás ügyét és segítsetek, hogy minél nagyobbak és hangosabbak lehessünk, hogy a milliókat érintő lakhatási válságot ne lehessen elhallgatni és végre megfelelő állami és önkormányzati válaszok szülessenek. Mindannyiunknak nagy szüksége van most egymásra!

A mai napon írásos bizonyítékot is kaptunk rá, hogy Bosch Erzsébet kislányát törvénysértő módon vették ideiglenes hatályú nevelésbe. Erzsébet ma reggel az Utcajogász Egyesület jogászával elolvasta azt a határozatot, amelyet a XVIII. kerületi gyámhivatal hozott és amely alapján kedden, minden előzetes értesítés nélkül, távollétében a bölcsődéből vitték el nevelőszülőkhöz másfél éves kislányát. A korábbiakhoz hasonlóan ebben az okiratban is elsősorban a család lakhatási problémáival indokolják Gabriella ideiglenes hatályú nevelésbe vételét, miközben a Gyermekvédelmi törvény egyértelműen kimondja, hogy “a gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad a családjától elválasztani.”

Azért vagyunk itt, hogy tiltakozzunk az ellen, hogy Bosch Erzsébettől jogszerűtlen módon elszakították a gyerekét, Gabriellát. Azért vagyunk itt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a magyar állam hatóságai rutinszerűen szakítanak el gyerekeket a családjuktól kizárólag azért, mert szegények és kizárólag azért, mert bizonytalan a lakhatásuk.

A Város Mindenkié csoport aktivistái hétfőn este elmentek a Blaha Lujza téri Burger Kingbe melegedni, ahonnan január 8-án a hideg elől az étterembe húzódó hajléktalan nőt egy szál zokniban az utcára dobtak.

A Város Mindenkié lakhatási érdekvédelmi csoport 2016 őszén kampányt indított a nyilvános illemhelyekért, amivel két dolgot szeretnénk elérni: 1. Budapesten legyen több közvécé és 2. a biztosítandó illemhelyek száma legyen törvénybe foglalva. Az Utcajogásszal közösen „A Szükség törvényt bont” jeligére hamarosan törvénymódosítási javaslatot fogunk benyújtani ebben a témában, de addig is próbáljuk minden lehetséges fórumon felhívni a főváros vezetőségének figyelmét arra, hogy közvécékre szükség van.

 A Város Mindenkié (AVM) és az Utcajogász októberben kezdeményezte azt az aláírásgyűjtést, amiben azt követeljük az Emberi Erőforrások Minisztériumától és Balog Zoltán minisztertől, hogy haladéktalanul találjanak megoldást a lakcím nélküli családok és gyerekek problémájára. Az AVM másfél hónap alatt 2500 aláírást gyűjtött össze, amiket 2016. december 6-án délelőtt egy Mikulás napi ünnepség keretében átadtunk a minisztérium képviselőjének.

Pfalz Aziz vagyok, A Város Mindenkié aktivistája. Ma Magyarországon lakhatási válság van, aminek az egyik következménye, hogy több, mint százezer ember nem tud megfelelő lakcímet létesíteni. Ezen belül több, mint 60 ezer embernek nincs érvényes lakcíme, több mint 20 ezer ember csak ún. települési szintű lakcímmel rendelkezik és több, mint 6000 embernek csak tartózkodási címe van. Ezek az emberek nemcsak attól szenvednek, hogy nincs biztonságos lakhatásuk, de attól is, hogy számtalan alapvető közszolgáltatáshoz (pl. szociális és egészségügyi ellátás, oktatás) nem jutnak hozzá. Ez a probléma különösen súlyosan érinti a gyerekeket.

Kovács Vera vagyok, A Város Mindenkié aktivistája. Mire jó egy lakcím? Adná magát a válasz, hogy egyrészt azt jelenti, hogy van hol lakni, és persze, ha valaki keresi, megtalálja az embert. Jó is lenne, ha ez ilyen egyszerű lenne, de ehelyett az van, hogy ma lakcím alapú a hozzáférés sokféle szolgáltatáshoz az egészségügyi ellátástól kezdve a pénzügyi segélyek és támogatások jelentős részéig.