A Törvényen kívüli szegények (1997) című dokumentumfilm azoknak a nehéz döntéseknek a történetét meséli el, amit egy olyan társadalom kényszerít tagjaira, amelyben nem, vagy alig létezik szociális háló. Ilyen volt az Egyesült Államok az 1980-as években és egyre inkább ilyen Magyarország is. A film Philadelphiában játszódik és a Kensington Welfare Rights Union akcióin keresztül mutatja be, hogyan küzdenek szegény családok az alapvető méltóságért és szociális jogokért.

A filmet A Város Mindenkié lefordította és feliratozta (ezúttal is nagyon köszönjük az önkénteseknek) és ezúton az interneten is közzétesszük. A film készítőinek kérésére a videó egy jelszó segítségével érhető el. Ha szeretnéd levetíteni a filmet hajléktalanszállón, civil szervezetben, iskolában vagy bármilyen más nonprofit céllal, írj nekünk egy emailt az avarosmindenkie@gmail.com-ra, tájékoztass minket, hogy hol, mikor és milyen céllal szeretnéd vetíteni a filmet és elküldjük neked a jelszót.

A film a Skylight Pictures Living Broke in Boom Times (2007) című filmjének egy részlete, amely három úttörő dokumentumfilm rövidített változatát foglalja magában. A filmben három aktivista: Cheri Honkala, Willie Baptist és Liz Theoharis osztják meg tapasztalataikat az egyesült államokbeli szegény emberek mozgalmának tapasztalatairól.

2011. április végén meglátogattam a Poverty Initiative elnevezésű civil szervezetet, amely egy progresszív teológiai iskola, a Union Theological Seminary keretein belül működik New Yorkban. A Poverty Initiative célja, hogy egységet kovácsoljon a szegény és kirekesztett embereket képviselő szervezetek és kezdeményezések között, és életre keltse a Martin Luther King, Jr. által az 1960-as években elindított, de King halála után befulladt Szegény Emberek Mozgalmát (Poor People's Campaign). A Szegény Emberek Mozgalmának elindításával King célja az Egyesült Államokban szegénységben élő (az 1960-as években) több, mint 40 millió ember összefogása volt átlépve a faji, etnikai és nemi különbségeket.

2011 áprilisában meglátogattam a Dorothy Day Apartments elnevezésű bérlakás-tömböt, amely közel 200 hajléktalan embernek biztosít támogatott lakhatást. Az épület Harlemben van, a Riverside Drive-on egy gyönyörű századfordulós épületben, amely a Riverside parkra és a Hudson folyóra néz. A belül kortárs művészeti alkotásokkal és amerikai polgár- és munkásjogi aktivisták portréival díszített épület a Broadway Housing Communities elnevezésű nonprofit szervezet tulajdona, amelynek küldetése, hogy jó minőségű lakhatáshoz juttasson hajléktalan egyéneket és családokat.

Az épületet Dorothy Dayről nevezték el, aki az 1930-as években induló észak-amerikai katolikus munkásmozgalom egyik alapítója volt. A Doroth Day Apartments bizonyos szempontból settlement házként is működik, tehát a lakhatás mellett közösségi szolgáltatásokat is nyújt és küldetése nemcsak a lakhatás biztosítása, hanem a közvetlen városi és társadalmi környezet, valamint az állampolgári szerveződés és érdekvédelem fejlesztése is. Az épületben összesen 70 lakás van 190 lakóval. Ezen kívül egy közösségi bölcsődének és óvodának is helyet ad, ahova főleg a környékbeli új (főként Latin-Amerikából és a Karib-szigetekről érkező) bevándorlók hozzák a gyerekeiket. Az épületben egy nagy közösségi terem és közösségi kiállítótér is működik, ahol helyi civil szervezetek tartják találkozóikat és helyi művészek állítják ki a munkáikat.

A Broadway Housing Communities modelljének lényege, hogy a lehető legmagasabb színvonalú és integrált körülmények között nyújtson támogatott lakhatást hajléktalan embereknek. Összesen hat épületben valósították meg eddig ezt a modellt: a lakásokba közvetlenül az utcáról és hajléktalanszállókról kerülnek be a lakók, akik között vannak értelmi fogyatékosok, mozgássérültek, diákok, fiatal párok, családok, különböző függőségi és mentális problémákkal rendelkezők és idősek is. A modell lényege az integráltság, vagyis az az elképzelés, hogy nem szükséges elkülöníteni a különböző nehézségekkel, problémákkal küzdő embereket (ahogy az amerikai szociális ellátásra jellemző – külön szálló időseknek, betegeknek, családoknak, függőségi problémákkal küzdőknek stb).

A FEANTSA, a hajléktalan emberekkel dolgozó szervezetek európai ernyőszervezete tiltakozását fejezi ki a Budapesten 2011. április 27-én elfogadott rendelet ellen, amely szabálysértéssé nyilvánította a köztéri hajléktalanságot.

In April 2011, The City is for All is launching its Zero Evictions Campaign in response to the Hungarian government’s limited renewal of the moratorium on evictions. The new moratorium only protects those who have fallen back on foreign currency mortgage installments but excludes many others in danger of being evicted including squatters, social housing residents and those who are in arrears for rent and/or utilities. Our campaign calls on the Hungarian government to officially recognize the right to housing through legislation and guarantee that nobody is evicted without a proper alternative placement.

April 5, 2011.
Housing, not Walls!
Activists who engaged in non-violent civil disobedience to stop an eviction in May, 2010 were on trial. Arguing that they had followed their convictions and did not cause any harm to society, the judge dismissed the fine imposed by the police and only gave us a warning. The activists were represented by the Hungarian Civil Liberties Union.

Video of our nonviolent civil disobedience on May 13, 2010.

For more information on our anti-eviction campaign in 2010, click here and here.

Images of the solidarity protest and trial on April 5, 2011.

April 9, 2011.
Anti-eviction forum
The one-day forum will be an opportunity for people in danger of eviction to exchange experiences and information and get involved in our Zero Evictions Campaign.

April 15, 2011.
Press conference and performance
A member of the housing mafia, a banker and a real estate developer celebrate the partial end of the moratorium on evictions with champagne, which will allow them to purchase real estate below market rate. The event officially launching our campaign will take place on Gellért Hill overlooking Budapest.

April 29, 2011.
Demonstration against evictions without alternative placement
Demonstration in cooperation with housing rights organizations, homeless people and those threatened with eviction. We invite everyone to participate who believes that nobody in Hungary should be evicted without proper alternative placement.

Who are we? The City is for All (A Város Mindenkié) is a homeless-led housing rights group in Hungary with a mixed membership of homeless and formerly homeless people and their allies.

Further information: avarosmindenkie.blog.hu/tags/english
Email: avarosmindenkie@gmail.com

New York Lower East Side nevű városrészében a 80-es évek közepétől valóságos városi háború dúlt egyfelől az ingatlanfejlesztők és hatóságok, másfelől pedig a negyed központját képező Tompkins Square Parkban élő  hajléktalan emberek, környékbeli művészek és házfoglalók (squatterek) között.

A park szimbolikussá vált a dzsentrifikáció (= egy városrész „felfejlesztése”, mely az ott élő szegényebb emberek kiszorításával, és középosztálybeli lakosok, valamint az őket kiszolgáló szolgáltatások és intézmények megjelenésével jár együtt) ellen és a lakhatási jogokért folytatott küzdelemben. A többéves harc után magát a parkot – mely ma kerítések labirintusa – 1991-ben végül elvesztették, viszont addigra már a házfoglaló mozgalom tagjai sok környékbeli üresen álló, önkormányzati tulajdonú épületet elfoglaltak. Az akkori squatok közül ma 11 létezik – mi a 10. utca 377 szám alatti házba látogattunk el, ahol Frank Morales-szel találkoztunk, aki a kezdetektől fogva részt vesz a mozgalomban.

A Város Mindenkié két tagja meglátogatta a New York-i Street Vendor Project-et, amely az utcai árusok szakszervezeteként határozza meg magát.

New Yorkban rengeteg mozgóárus dolgozik, akik sokszor rendőri zaklatásnak vannak kitéve és kisebb szabálysértésekért is akár 1000 dollár (kb. 200 000 forint) bírsággal sújthatók. A Street Vendor Project jogi képviselet biztosít az árusoknak és tájékoztatja őket a szabályokról és jogaikról, valamint érdekképviseleti szervezetbe tömöríti őket, melynek célja, hogy a döntéshozókra való nyomásgyakorlással megváltoztassák az árusokra vonatkozó törvényeket. Jelenleg az 1000-dolláros bírságok csökkentéséért szerveznek egy nagy kampányt.

Először az irodájukba látogattunk el, ahol a „nyitott ajtó” elve alapján bármikor fogadják az utcai árusokat, akik egyórás ottlétünk alatt is folyamatosan érkeztek: megbüntette őket a rendőr, segítséget kérnek adóbevalláshoz, információt szeretnének arról, hogyan árulhatnak legálisan az utcán. A Street Vendor Project irodájában hárman dolgoznak: két ügyvéd és egy közösségszervező.

The City is for All has joined the declaration signed by many housing rights organizations in February, 2011 in Dakar, Senegal.

In the last ten years, articulations and convergences between activists, social movements, inhabitants´ and neighbourhood organizations as well as technical supports that defend the right to habitat have been consolidated.

Findings: 

We gather around the struggle for the realization of Economic, Social, and Cultural Rights (ESCR) that are fundamental in defending the structural place of the family, rural and urban communities, and coexistence based on the inclusion of all people. We refer to the ESCR that are related

to habitat and which correspond to state obligations related to housing, water and sanitation, education, health and citizen participation. These are the legal basis for demanding collective rights to land, natural resources, livelihoods, energy, transportation and recreation, and especially the right to the city, food sovereignty and climate justice. Due to the close relationship with the family, home, neighbourhood, village and public space, women are principle protagonists in local struggles to defend the right to habitat. Women, as well as children, disabled people, the evicted, homeless, nomads, refugees and migrants are the main people excluded from these rights and therefore must be recognized and their rights defended in all of these struggles.

A Lakók Nemzetközi Szövetségén (International Alliance of Inhabitants, IAI) keresztül kaptunk lehetőséget a Világ Társadalmi Fórumon való részvételre, amely 2011. február 6-11 között került megrendezésre Dakarban (Szenegál). A Város Mindenkié delegáltjaként számos lakhatással foglalkozó, alulról szerveződő szervezettel ismerkedtem meg, és sok-sok új stratégiát, módszert hoztam haza a csoportnak.

Az idén Dakarban megtartott rendezvény hatalmas felvonulással indult. A szenegáli főváros utcáin több tízezer, többségében afrikai aktivista vonult a három órás menetben a fórumnak otthont adó egyetem területére. Az előadások másnap kezdődtek, és sajnos, ahogy azt az előzetes jelek is mutatták, az esemény felettébb szervezetlen volt. Nehéz volt hozzáférni a napi programhoz, nehéz volt tájékozódni az előadások helyszínéről.

A Város Mindenkiével ebből a szempontból könnyebb helyzetben voltam, hiszen a nemzetközi szövetség részeként kifejezetten az IAI szervezésében tartott műhelyfoglalkozásokon, előadásokon vettem részt. A szövetség tagjai és más, lakhatással foglalkozó szervezetek között a létminimum alatt, nyomornegyedekben, utcán élő emberek lakhatási helyzetében megoldást hozó projektekről, módszerekről folyt a tapasztalatcsere.

A fórum hétköznapjait az észak-afrikai forradalmakkal szimpatizáló tüntetések tarkították, de olyan is történt, hogy szenegáli diákok foglalták el sátrunkat, és ragadták magukhoz a mikrofont. Akciójukkal a felsőoktatásban uralkodó áldatlan állapotokra hívták fel a figyelmet: a dakari egyetemről helyhiány miatt rengeteg diákot utasítanak el, olyanokat is, akik egyébként teljesítik a felvételhez szükséges pontszámokat. A diákok igazságos rendszert, és a felsőoktatásban való részvétel biztosítását követelték.

A fórum egyik délutánján az IAI-val a ghánai nagykövetség előtt tartottunk demonstrációt. Ghánában azokban a napokban egy vasúthálózat kiépítése miatt akartak kunyhólakókat kilakoltatni. A mi fellépésünknek és petíciónknak is része volt abban, hogy végül sikerült megállítani az elhelyezés nélküli kilakoltatásokat. A többségében latin-amerikai, de számos ázsiai és afrikai szervezet delegáltjai többször is kifejezték, mennyire fontos érték és lehetőség rejtőzik a nemzetközi összefogásban és szolidaritásban.

2011. március 13.                                                                                                   Sebály Bernadett

New Yorkban (és sok más amerikai városban) az ún. potter's field-en temetik el mindazokat, akiknek nincsen pénze saját temetésre vagy akiket a hatóságok nem tudnak azonosítani. 2011 januárjában a Picture the Homeless (PTH) hajléktalan jogvédő szervezettel lehetőségem nyílt meglátogatni ezt a szomorú helyet.

A potter's field-en az embereket tömegesen temetik, a legtöbb esetben megjelölés és szertartás nélkül, egyszerű fakoporsóban. A temetésért a város fizet. A Picture the Homeless évekig küzdött azért, hogy ökumenikus szertartást tarthasson a temetőben. A kampányt az indította el, hogy a PTH egyik hajléktalan alapítója halála után idekerült: amikor meghalt nem tudták azonosítani (rosszul lett a metrón és kórházba vitték, ahol meghalt, de nem volt nála személyi igazolvány). A PTH és a családtagok ezt sok-sok hónappal a halála után derítették ki, és ekkor döbbentek rá, hogy nagyon sok hajléktalan ember kerül(het) ebbe a temetőbe úgy, hogy nem kapnak semmiféle végtisztességet. Végül, nagyon hosszú és kemény küzdelem után a PTH elsőként elérte, hogy kéthavonta ökumenikus istentiszteletet tarthasson a temetőben.