2012. március 25-től 27-ig hazánkba látogatott az Európai Parlament "Egyesült Északi-Zöld-Baloldal" frakció és az Európai Baloldal, továbbá szakszervezetek és civil szervezetek  közös delegációja. A delegáció egyik vezetője Marie-Christine VERGIAT Európa Parlamenti képviselő volt, aki mellett további képviselők és szakértők érkeztek hazánkba a delegáció tagjaiként.

The activists of the Food Not Bombs movement in the United States initiated a campaign starting from April1, 2012. They are protesting against state legislation which made it impossible for people in need, especially for the homeless to receive food donations on the streets. They claim that food is a right and not a privilege and the Hungarian City is For All shares this opinion. It means that everyone has the right to receive proper and decent food as well as to give it away for those who need it.

2012. március 20-án rendőrségi ébresztésben volt része annak a barcelonai foglalt ház lakóinak, amelyben többek közt én is laktam. Kb. reggel 7 óra magasságában legalább 30 kommandós és két önkormányzati személy jelent meg a házban. A rendőrök jól fel voltak készülve, teljes védőruházatban voltak, mintha attól kellett volna tartaniuk, hogy valaki rájuk támad, vagy esetleg hasonló atrocitás éri őket. Felszólítottak mindenkit a lakásban, hogy 30 perce van elhagyni az épületet, ellenkező esetben kényszerítik az ellenszegülőket.

A Város Mindenkié két tagja, Papp Csaba és Udvarhelyi Tessza is részt vesznek a New York-i Left Forum elnevezésű éves konferencia kerekasztal-beszélgetésén, melynek címe: Housing as a Human Right; Is it Real or Imagined? (A lakhatás mint emberi jog - valóság vagy képzelet?)

A kerekasztal-beszélgetés nemzetközi résztvevői mindannyian lakhatási mozgalmakban vesznek részt Dél-Afrikától Brazíliáig.

A beszélgetés 2012. március 17-én, magyar idő szerint 15 órakor kezdődik.

A beszélgetést online is közvetítik itt: www.livestream.com/takebackthelandchannel

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, tisztelt Országgyűlési Képviselők!

Február 15-én az ENSZ két – a lakhatással és a mélyszegénységgel foglalkozó - különleges megbízottja állásfoglalást adott ki a magyarországi hajléktalan emberek hatósági üldözésével kapcsolatban. A közleményben felszólítják Magyarországot, hogy vizsgálja felül azokat a törvényeket, amelyek a hajléktalanságot kriminalizálják és így börtönbe juttathatják azokat, akik az utcán élnek.

Mármint az AVM hajléktalan érdekvédelmi csoport az EUH és a HOPE hajléktalan és szegény embereket tömörítő európai hálózatába. Mindkét szervezet már 2011-ben megkeresett bennünket, hogy lépjünk be hozzájuk. Nehezen tudtunk dönteni, de végül is az EUH-nak jeleztük idén januárban a belépési szándékunkat, mivel az ő honlapjuk komolyabbnak tűnt és a profiljuk is jobban hasonlított a mienkhez. Pár nappal később a két szervezet együttesen jelezte, hogy toborzás céljából meglátogatna bennünket. Mi egy teljes napi programmal készültünk a fogadásukra, 2012. február 8-án.

Moksony Anna vagyok. 2006-ban végeztem az ELTÉ-n szociális munka BA szakon. Jelenleg kisebbségpolitika mesterszakon tanulok tovább. Alapképzéses gyakorlatomat a BMSZKI egyik intézményében, a Kálvária Téri Átmeneti Szállón töltöttem, ekkor kerültem közelebb a hajléktalanság problémájához.

2011-ben hatalmas lehetőség adódott számomra, hiszen novemberben Berlinben tartottam előadást egy főiskolán szociális munkás hallgatóknak a magyar szociálpolitikai rendszer jellegzetességeiről.

Felkészülésként felvettem a kapcsolatot Ferencz Norberttel, valamint pár AVM-essel is, hogy az ő nézőpontjukról is beszámolhassak. Lakatos András, az AVM hajléktalan aktivistája segített nekem felkészülni, hiszen fontosnak tartottam, hogy egy érintett állásfoglalása is szerepeljen előadásomban. Részt vettem a Dózsa szállón tartott Győri Péter kontra Misetics Bálint vitaesten. Több videót is szinkronizáltam, hogy ily módon bemutathassam a németeknek, mi is történik nálunk. Szeretném segíteni a hajléktalan emberekkel foglalkozó szociális munkások erőfeszítéseit valamint, hogy a hazai események minél nagyobb visszhangot kapjanak.

Dear Friends all over the world,
 
The City is for All is a grassroots group fighting for the right to housing in Hungary. We are now asking for your solidarity with and support for Hungarian homeless people in the face of an increasingly difficult situation. Some of you may have heard about the sequence of increasingly oppressive actions over the past year against homeless citizens by the local and national government in Hungary. Let us first briefly summarize what has happened in Hungary since December 2010 regarding the repression and criminalization of homeless people.

2011 júniusában meglátogattam a Jane Addams Hull-House múzeumot Chicagóban. Jane Addams az észak-amerikai ún. settlement mozgalom egy kiemelkedő alakja, amely a szociális munka egy a 19. században kialakult progresszív ága. A Hull House nemcsak Jane Addams otthona volt, hanem egy közösségi és szociális központ Chicago legszegényebb, főként bevándorlók által lakott Near West Side negyedében.

2011. június 9-én a New York-i Husz János templomban megnéztem a Hellter Shelter című előadást, amely a New York-i Theater of the Oppressed (Elnyomottak színháza) és a templom színházi társulatának közös produkciója. Az előadás az elnyomottak színházának módszertanán alapult, amely a társadalmi színház Brazíliában kifejlesztett változata. Lényege, hogy a társadalom kirekesztett tagjainak problémáira a színház segítségével hívja fel a figyelmet és az elnyomott közösség, valamint a közönség aktív bevonásával segíti a problémák fel és elismerését, majd lehetőleg rendszerszintű megoldását.

A Hellter Shelter című előadást egy kb. tíz főből álló amatőr társulat játszotta, melynek tagjai mindannyian megtapasztalták a hajléktalanságot. A tagok többsége jelenleg is hajléktalanszállón vagy köztéren él, de van közöttük olyan is, akinek sikerült támogatott lakhatásba kerülni. Az előadás témája a New York-i hajléktan-szállókon uralkodó állapotok és bánásmód. A viszonylag kiterjedt szociális ellátás és a „szálláshoz való jog” hivatalos elismerése ellenére a New York-i hajléktalan embereknek sajnos sok esetben a budapestihez hasonló negatív tapasztalataik vannak.

Az előadás első felében egymást követő jelenetekben mutatták be a társulat tagjainak személyes történeteit. Egy jelenetben hosszú sor áll egy éjjeli menedékhely előtt. Miközben a legtöbb sorban állót elutasítják, és a következdő – éjféli – beengedésre rendelik vissza, néhány olyan ügyfelet, akik jóban vannak a biztonsági őrökkel vagy a szociális munkással, soron kívül beengednek. Ez sokakat felháborít. Egy másik jelenetben egy transznemű hajléktalan próbál bejutni egy férfiszállóra, de mindig elutasítják, mert a számítógépes rendszer nőként tartja számon. Egy harmadikban, egy éjjeli menedékhely zsúfolt termében az egyik bentlakó ellopja egy társa sapkáját, aminek verekedés lesz a vége. A teremfelügyelő mindeközben alszik, és miután felriad, éppen azt a férfit teszi felelőssé a helyzetért, akit ártatlanul megvertek. A sérült férfi ezután egy egyházi szállóra próbál bejutni, ahol a felvételi interjú során a következő három kérdést teszik fel neki: 1. Van-e valamilyem függősége (pl. kábítószer, alkohol, gyógyszer)? 2. Van-e valamilyen mentális problémája? 3. Hisz-e Jézus Krisztusban? Miután a férfi mindhárom kérdésre nemmel válaszol, a szociális munkás közli vele, hogy nem tudja felvenni, mert a szervezetnek teljesítenie kell egy bizonyos kvótát a legsebezhetőbb célcsoport ellátása terén, és ő egyik kritériumnak sem felel meg. Az előadás egyik utolsó jelenetében egy ügyfél a szálló szociális munkásánál tesz panaszt a szobájában hemzsegő élősködőkkel kapcsolatban (poloska, rüh), de a szálló alkalmazottja tagadja, hogy ilyen probléma előfordulna az intézményben. Az előadást a társulat tagjainak mindennapi életéről készített videófelvételei színesítették.