2010 decemberében Brüsszelben tartották az Európai Konszenzus Konferenciát a Hajléktalanságról, melyen A Város Mindenkié három hajléktalan tagja is részt vett.

A konferencia az alábbi hat kérdésben kereste a konszenzust az európai hajléktalan-ellátók és hajléktalan emberek részvételével.

1. Mit jelent a hajléktalanság?
2. Valószerű célkitűzés-e a hajléktalanság megszüntetése?
3. A lakhatásközpontú megközelítések-e a leghatékonyabb módjai a probléma felszámolásának?
4. Hogyan lehetne biztosítani, hogy a hajléktalanoknak is legyen beleszólásuk a szakpolitika alakításába?
5. Milyen mértékben kellene jogi státuszuktól és állampolgárságuktól függetlenül az embereknek hozzáférniük a hajléktalanoknak fenntartott szolgáltatásokhoz?
6. Mi szerepeljen egy átfogó EU-stratégiában?

A szakmai zsűri összefoglalója innen letölthető.

2011. január 6-án találkoztunk Selmeczi Annával, aki a Közép Európai Egyetem doktorandusz hallgatója és a dél-afrikai Kunyhólakók Mozgalmáról írja disszertációját. Anna személyes élményei alapján számolt be az Abahlali BaseMjondolo tevékenységéről, szerveződési módjáról.

Anna először Dél-Afrika apartheid utáni Alkotmányáról mesélt, amit 1996-ban fogadtak el és a világ egyik legprogresszívebb alkotmánya: a lakhatáshoz való jog mellett egyedülálló módon sok szociális és gazdasági jogot tartalmaz. Az Alkotmány egyértelműen tiltja a megfelelő elhelyezés nélküli kilakoltatásokat. Ennek ellenére, az elmúlt években sok dél-afrikai városban hoztak olyan jogszabályt, amely anélkül szüntette volna meg a nyomortelepeket, hogy megfelelő lakhatást biztosítanának a kilakoltatottak számára. Durbanben, ahonnan a kunyhólakók mozgalma indult, kb. 900 ezer ember, egész Dél-Afrikában pedig kb. 2,4 millió háztartás él informális- és nyomortelepeken.

A Város Mindenkié képviseletében Sebály Bernadett vesz részt a World Assembly of Inhabitants (Lakók Világtalálkozója) nemzetközi találkozón, amelyet 2011. február 6. és 11. között Szenegál fővárosában, Dakarban tartanak.

Ezúton szeretnénk megköszönni az International Alliance of Inhabitants (Lakók Nemzetközi Szövetsége) pénzügyi támogatását, amely lehetővé teszi a részvételünket.

További információ a találkozóról.

Van remény a változásra

A Város Mindenkié csoport három tagja Brüsszelben járt múlt héten egy nemzetközi konferencián, melynek a célja hajléktalanság megoldása felé vezető út felvázolása, a komplex megoldási javaslatok szinkronba hozása és összeurópai konszenzus kialakítása volt.

A csoportot Fodorné Orbán Anna, Szigeti Adrienn és én képviseltük.

Hallhattunk sok jó kezdeményezésről Finnországban, Skóciában és Olaszországban: hogyan haladnak előre az úton egy szociálisan érzékenyebb, humánus európai úton. És irigyeltem is őket, hiszen ismerem a magyar viszonyokat, és azt, ami itthon történt történik. De ez csak jobban megerősít abban, hogy A Város Mindenkié civil erejére szükség van, és az én részvételemre is ebben a csapatban.

A Város Mindenki három tagja vesz részt a 2010. december 9-10-én Brüsszelben megrendezendő Európai Konszenzus Konferencián.

Háttér: Az Európai Konszenzus Konferencia a Hajléktalanságról  egy hosszútávú folyamat része, amelynek célja, hogy megegyezést alakítson ki az európai hajléktalan-ellátó intézmények között a hajléktalanságról. A konferenciát a belga EU-elnökség égisze alatt szervezik meg, az Európai Bizottság, a FEANTSA (az európai hajléktalanellátók ernyőszervezete) és a francia kormány közreműködésével. A hajléktalanság a belga elnökség kiemelt szociális témája.

További információ

A konferenciához kapcsolódóan hajléktalan érdekvédő szervezetek 2010. december 9-én sátorvárost építenek a brüsszeli Nemzeti Színház épülete elé. A tüntetést a belga Front Commun de SDF nevű hajléktalan embereket tömörítő szervezet kezdeményezte.

További információ

Számos civil szervezet mellett A Város Mindenkié is közreműködött annak az árnyékjelentésnek az összeállításában, mely Magyarország 2011-ben esedékes ENSZ emberi jogi vizsgálatához (Universal Periodic Review) kapcsolódik.

A Város Mindenkié a hajléktalan emberek helyzetére és a lakhatáshoz kötődő folyamatos jogsértésekre hívta fel a figyelmet a jelentésben.

Tovább információ az emberi jogi vizsgálatról.

Az árnyékjelentés és a civil szervezetek javaslatai letölthetők.

Gondolatok a dániai konferencia kapcsán

A Város Mindenkié csoport két tagja, Misetics Bálint és én részt vettünk egy nemzetközi konferencián Dániában. Angol nyelven hallottunk előadásokat, workshopokon vettünk részt és látogatásokat tettünk különböző intézményekben.

Sok kapcsolatot teremtettünk más országokból érkező emberekkel, a szünetekben bemutatva a Város Mindenkié csoport programját, felvázolva a céljait, eddigi tevékenységét. Szeretettel álltak szándékaink mellé, hiszen ők is hasonló célokért küzdenek saját hazájukban. Hiszen a hajléktalanság, a szegénység minden országban hasonló problémákat vet fel és hasonló megoldási stratégiákat kíván a megoldáshoz vezető hosszú úton.

Tapasztalatainkat megosztottuk egymással, kiemeltem pedig egy dolgot, hogy a hajléktalanság kérdésében nem csak meg kell kérdezni a hajléktalanokat, hanem őket szorosan be kell vonni a munkába.

Sikeresnek ítélem részvételünket, de úgy gondolom, valamit el kell mondjak őszintén egy példával később. Bár én is rendesen odaettem magam, figyeltem, jegyzeteltem, hozzászóltam, kommunikáltam, azért szerintem a munka eredményeinek nagy részét Bálintnak köszönhetem.

Tehát az elefánt és a kisegér együtt mennek át a fahídon. Elkiáltja magát a kisegér: Hallod, elefánt, milyen jól dübörgünk! Hát valóban úgy érzem, hogy dübörögtünk.

És jó volt látni egy másik Európát, jó volt ott lenni, élvezni előnyeit, lazacot és kaviárt enni, látni, hogy a város él, lüktet, az emberek nyugodtak, rengetegen járnak kerékpárral. Koppenhága csodálatos.

Egy mondattal zárnám rövid beszámolómat. Drága lény, köszönök mindent!

2009. október 27.                                                                                     Csepregi László Iván

Neil Smith, a City University of New York professzorának levele Pintér Sándor belügyminiszterhez a hajléktalanokat kirekesztését célzó javaslat kapcsán.

Magyar fordítás itt.

Neil Smith, Professor at the Graduate Center of the City University of New York has sent a letter to the Hungarian Minister of Interior protesting the anti-homeless legislation proposed by the government.

2010. augusztus 5-én találkozót szervezett a budapesti Jogunk a városhoz! hálózat, melynek A Város Mindenkié is tagja.

A városhoz való jog nemzetközi használatáról és azokról a csoportokról és mozgalmakról volt szó, melyek más városokban eköré szerveződnek. Hárman beszéltünk nemzetközi tapasztalatainkról: Justin Hyatt az Autómentes Hálózat éves konferenciájáról (Autómentes Városok Felé) számolt be, Jelinek Csaba és én pedig az isztambuli Európai Társadalmi Fórumon és máshol megismert „Right to the City” (városhoz való jog) csoportokról.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy a külföldön városhoz való jog köré szerveződő csoportok általában a lakhatási kérdéseket helyezik középpontba, és a városból való kirekesztés, illetve a város felett rendelkezés ellentétét gyakran a kilakoltatásokban és a dzsentrifikációs folyamatokban ragadják meg. Általában az volt a benyomásom, hogy egyre több városi mozgalom határozza meg magát a „városhoz való jog” keretein belül.

A Világ Társadalmi Fórum a baloldali társadalmi mozgalmak képviselőinek kétévente megrendezett találkozója. Jelszavuk szerint „Lehet más a világ!” és a globális kapitalizmusra igyekeznek alternatívát felmutatni, illetve az ebből fakadó társadalmi problémákra megoldásokat javasolni.

Ugyanez a mozgalom kétévente megrendezi az Európai Társadalmi Fórumot is, mely ebben az évben Isztambulban volt, ahova egy egész busznyi magyar aktivista utazott ki, köztük én is, a Város Mindenkié csoport képviseletében.

 Sajnos a többség számára csalódás volt a Fórum – úgy éreztük, egyáltalán nincs kihasználva a potenciál, mely egy ilyen találkozóban rejlik. A szervezés meglehetősen szétesett (mint utólag megtudtuk, a török szervezői gárdából néhány hónappal a Fórum előtt nézeteltérések miatt távozott több nagyobb szervezet), a mozgósítás nem volt megfelelő (talán a nagyobb távolság miatt is, de a résztvevőknek kb fele török volt, aránylag kevés külföldi volt jelen), összesen kb. kétezren regisztráltak, ami az eddig európai fórumokhoz képest egyértelmű visszaesés. Szerintem nem volt szerencsés egy 15 milliós nagyvárosban tartani a Fórumot – az esemény gyakorlatilag észrevétlen maradt a város hétköznapi dinamikájához és az Európai Kulturális Fővároshoz kapcsolódó eseményekhez képest.