A Város Mindenkié csoport női munkacsoportja, a HaNEM (Hajléktalan Nők Egymásért Munkacsoport) 2015. június 23-án szakmai napot tartott a Wesley János Főiskolán. A rendezvény célja a csoport által kiadott, a hajléktalan, illetve lakásszegénységben élő nők élethelyzetével kapcsolatos információs Kisokos bemutatása volt. A nap során az információs füzetben megjelenő 4 nagyobb téma mindegyikével kapcsolatban szakmai beszélgetést tartottunk az egyes témák szakértőinek részvételével. Ebben a sorozatban a tematikus beszélgetések összefoglalóit közöljük.

Meghívást kaptunk a Budapest, 8.kerület Közterület Felügyelettől, akik arra kértek minket, A Város Mindenkié hajléktalan emberek érdek- és jogvédő csoportját, hogy kerekasztal beszélgetésben igyekezzünk közös megoldást keresni a kerületi, hajléktalan emberekkel kapcsolatban megfogalmazott gondokra. Reménykedve fogadtuk el a meghívást és beszélgető partnereink Bajusz Ferenc ügyosztályvezető, valamint Bardovits Gábor ügyosztályvezető helyettes voltak. A Város Mindenkié csoportot képviselő tagok Udvarhelyi Tessza, Lakatosné, Jutka, Pfalz Aziz, és Kovács Gábor voltak.

2015. augusztus 14-én és 15-én Miskolcon tartottunk képzést a Miskolcnak Hangja Van! (MHV) nevű civil közéleti és aktivista csoport felkérésére. A képzésről az egyik résztvevő, Csikós Mariann számol be.

A Város Mindenkié női csoportja meghívást kapott a Női Érdekérvényesítő Szövetségtől a 2015. július 31. és augusztus 2. között tartott nyári egyetemére. A szervezők kérése az volt, hogy mutassuk be női csoportunkat, a HANEM-et (Hajléktalan Nők Egymásért munkacsoport), beszéljünk megalakulásának okairól, munkánkról, eredményeinkről és kudarcainkról, valamint céljainkról. Köszönettel vettük a meghívást, amire a női csoport engem jelölt   A Város Mindenkié és egyben a női csoport képviseletére. A nyári egyetemet festői helyen, a felsőörsi Malomvölgy Snétberger Ferenc roma származású, Liszt-díjas gitárművész szakmai irányításával működő Oktatási és Szabadidő Központ területén kiváló  helyszínen rendezték meg.

Meghívást kaptunk a Zöld Nyári Egyetemre, melyen 2015. július 5-én kaptunk szót. Ezen a napon – többek között – a kisebbségi csoportok, kirekesztett emberek képviselői beszélhettek mindazon gondokról, melyek helyzetüket nehezítik. Természetesen ezáltal szóba került a politika is.

A Város Mindenkié csoport és a Közélet Iskolája idén is megrendezte a közösségi nyári egyetemet, amelynek a társadalmi mozgalmak és ezek hatása és fejlődése volt a témája. Nagyon színvonalas programot állítottak össze a szervezők. Udvarhelyi Tessza és Dósa Mariann maximálisan kitettek magukért. A témák közül egypár ízelítőül: kerékpáros mozgalmak, LMBTQ+ mozgalmak, fogyatékos emberek mozgalma, lakhatási mozgalmak, migráns érdekvédelem, nőmozgalom, környezetvédelem és alternatív gazdasági modellek.

2015. július 25-én, szombaton szünetet tartottunk a mostani krízissel való foglalkozás terén, és arra fordítottuk az energiánkat, hogy fejlődjünk csoportként. Mi a MigSzolban (Migráns Szolidaritás Csoport) informális szervezetként az egyenlőségben és a hierarchiától mentes módszerekben hiszünk. Ez azt jelenti, hogy a munkánk konszenzusra épül, például nem szavazunk a döntéshozás érdekében, hanem addig beszélünk a témákról közösen, amíg mindenki el nem tudja fogadni az eredményt. Ahhoz, hogy ezt sikeresen csináljuk, a beszélgetésekhez szükség van egy jól képzett moderátorra, aki vezeti a túlfűtött vitákat is, mindezt most, július 25-én, szombaton A Város Mindenkiével gyakorolhattuk.

Mindenekelőtt szeretném mindenkinek megköszönni azt, hogy a javaslatotok alapján rész vehettünk – Pósfai Zsuzsi és én Beck Magdi – az Európai Lakhatási Hálózat Athénban 2015. június 19-24 között rendezett találkozóján. Az AVM részéről már korábban is Zsuzsi volt a kapcsolattartó ebben a hálózatban, de én első alkalommal vettem részt. Nagy izgalommal mentem ki a repülőtérre. Fábián Karcsi kikísért, ami nagyon jól esett, a Ryanair gépével utaztam, ami önmagában is egy különleges élmény volt, kétórai repülőút után megérkeztem Athénba. Ott már nyárias meleg volt, a reptérről taxival mentünk a belváros központjában lévő nagyon szép, görög stílusú jelképekkel (hatalmas babérkoszorús mettlachi a recepciónál, dór oszlopok) díszített TITANIA Hotelbe. Kétágyas szobában laktunk Zsuzsival. A legtöbb külföldi résztvevő, aki ennek a Lakhatási Hálózatnak a konferenciájára jött, itt lakott. A szállodai elhelyezéshez minden nap svédasztalos reggelit kaptunk.

A Város Mindenkié csoport érintett tagjai közül sokan nem értettünk a mai modern világ technikai vívmányai által ismert számítógép kezeléséhez. Én magam, amíg nem voltam ennek a csoportnak a tagja, elképzelni sem mertem, hogy valaha fogok tudni dolgozni egy számítógépen. Kezdetekben csak irigykedve lestem, milyen könnyedén írnak, szerkesztenek, különböző „trükköket” oldanak meg laptopjaikon. Maga a nyelvezet, mely egy-egy munka kapcsán a szaknyelv szerint felröppent, nekem érthetetlen zagyvaság volt és csodálkoztam, mások miért értik, amikor én nem.