2015. augusztus 14-én és 15-én Miskolcon tartottunk képzést a Miskolcnak Hangja Van! (MHV) nevű civil közéleti és aktivista csoport felkérésére. A képzésről az egyik résztvevő, Csikós Mariann számol be.
Napok teltek el, míg feldolgoztam és utána kipihentem magam a rettenetesen sok információ birtokában, amit az eredetileg 3 naposra tervezett képzés alatt 2 nap alatt sikerült átadni nekünk és mi csak szívtuk magunkba a tudást, mint a szivacs... Felemelő és fergeteges volt. Ha egy mondattal akarnám jellemezni a képzést: olyan közvetlen, barátságos egyedi és egyéni stílusú érthető kommunikáció, amely szokatlan fegyelemmel párosult. A tudatosság meg a szakmai hozzáértés mindvégig jellemezte. Ehhez kapcsolódott a következő meglepetés, ami az irántunk érzett bizalmat fejezte ki: meghívást kaptunk a pár nap múlva megrendezésre kerülő „elvonulásra”. Nem csoda hogy mindez időbe telt, míg feldolgoztam, de a csoportunk többi tagja is így látta, mert azonnal munkához láttunk.
2015. augusztus 17-én – már hétfőn – megtartottuk első csoportgyűlésünket, s azóta a másodikat is. Megegyeztünk, hogy a személyes kapcsolattartás elengedhetetlen. Úgy döntöttünk, hogy ezek a heti gyűlések rendszeresen megtartásra kerülnek és egyelőre nyilvánosak. Ezen túlmenően döntöttünk arról is, hogy havi egyszeri alkalommal egy nagyobb volumenű tájékoztatást tartunk a tagságnak, akik még jelenleg a szimpatizánsaink táborát erősítik. Létrehoztuk az e-mailes levelezőrendszert és egyéb személyi kérdésekben is döntés született, valamint megalakítottuk az első két belső csoportunkat: „Közéleti” és „Karitatív” elnevezésekkel.
A legfontosabb és legelső döntést is meghoztuk, ami a csoport működésének további szempontjából igen meghatározó: MINDENKIVEL együttműködni és senkit nem elutasítani. Azóta is ennek szellemében dolgozunk és keressük a szövetségeseket, mert ugye itt egy speciális helyzet adódott Miskolcon: az érintettek segítik az érintetteket, úgyhogy jogászok és szakemberek után kell néznünk, hogy munkánkat maradéktalanul el tudjuk látni és a támadási felületeket csökkentsük, valamint a hatásfok növelése érdekében sem elhanyagolható szempont.
A jegyzeteinkből és az AVM-től kapott agyagokból igyekszünk a többiekkel is megértetni és elfogadtatni a tudatosság és elhivatottság fontosságát, mindemellett folytatjuk a karitatív tevékenységünket is. Megpróbáljuk a feladatokat leosztani és az egyenlőséget és egyensúlyt megtartani. A demokráciát még gyakorolni kell és van még sok minden, amit tanulnunk és pótolnunk kell.
Magyarázatra szorulhat a 3 nap 2 napra csökkenése, de ez a helyi sajátosságokból adódott. Mindkettőnk – AVM és MHV – részéről egyetértettünk abban, hogy a „mégérintettebbek”, azaz a szó szerint hajléktalanságban élő emberek jelenléte nélkül is meg kell tartanunk a képzést és majd a mi feladatunk lesz a megtanultak továbbadása, tanítása.
Továbbá döntés született azzal kapcsolatosan is, hogy nem alakulunk szervezetté, de szervezetten/tudatosan kell cselekednünk és közösséget építenünk. Így is megtaláljuk a módját a támogatások fogadására, ami még egyelőre várat magára, de ez az irány is megmozdult. Felkeressük a mégérintettebeket, akiket eddig nem kerestünk (például az utcán és kunyhóban élő embereket). Ez egy újabb helyi sajátosság, hiszen ezek az emberek „láthatatlanok” itt Észak-Magyarországon (Borsodban, Miskolcon).
A helyi viszonyoknak megfelelően igyekszünk követni az AVM stratégiáját, strukturális felépítését és iránymutatásait. Számítunk továbbra is Rátok és lehetőségeinkhez mérten részt veszünk a budapesti képzéseken is. Természetesen várunk vissza Benneteket, hogy közösen folytathassuk azt, amit együtt elkezdtünk.
Miskolc, 2015. szeptember 1. Csikós Mariann
