(A sikeres közreműködésünkről a család védelmében csak az eset után néhány héttel, és a konkrétumok mellőzésével számolunk be.)

A Város Mindenkié néhány hete sikerrel működött közre egy díjhátralékos család és az önkormányzat közötti közvetítésben, aminek eredményeként sikerült megelőzni egy kilakoltatást az egyébként igen rossz állapotú (bár a család által szépen felújított és rendben tartott) kicsi önkormányzati bérlakásból.

Egy szociális munkás szimpatizánsunkon keresztül értesültünk az ügyről, az utolsó pillanatban. A csoport két aktivistája a kilakoltatásra kijelölt napot megelőző este érte utol otthonában a családot. Az egyeztetés eredményeképpen sikerült elérni, hogy a család újra megpróbálkozzon az önkormányzat lakásügyi osztályával való párbeszéddel, tekintettel a kilakoltatás elrendelése óta a családnak megítélt adósságcsökkentő támogatásra. A Város Mindenkié csoport egyik aktivistája és önkéntes jogásza kísérte el a család két tagját, és közösen sikerült elérni, hogy az önkormányzat ügyfélfogadási időn kívül is szóba álljon a családdal, és a megváltozott körülményekre tekintettel az utolsó pillanatban leállítsák a kilakoltatást.

2011. szeptember 8.                                                                                          Misetics Bálint

A Szeptember 25. Civil Összefogás 2011. szeptember 13-án sajtótájékoztatót tartott a Baross utca és Nagykörút sarkán. Az Összefogás józsefvárosi népszavazáshoz kapcsolódó kampányának nyitóeseményén Némediné Hajdu Gabriella, A Város Mindenkié csoport hajléktalan tagja mondott beszédet - egy kukából. Ezt követően a jelenlévő civilek Kocsis Máté józsefvárosi polgármester olyan kirekesztő kijelentéseit dobták a kukába, mint például „ha nem szorítjuk ki a hajléktalanokat, akkor ők szorítják ki a józsefvárosiakat”.

2011. szeptember 2-án találkoztunk Pivó Ágnessel, azaz Ági mamával, aki az ország elsőszámú vécés nénije, hogy A Város Mindenkié nyilvánosvécé-kampányáról egyeztessünk. Ági mama mesélt arról, hogy 2008-ban az egyik általa működtetett vécé közönségdíjat kapott és így bekerült az ország legjobbnak ítélt vécéi közé. Bár Ági mama vérbeli üzletasszony, a szívén viseli a nyilvános vécék sorsát. Többször próbálkozott azzal, hogy egy város vagy kerület nyilvános illemhelyeit működtethesse, de sajnos a bürokrácia útvesztőiben nem járt szerencsével. A Fővárosi Csatornázási Műveknek (FCSM) is felajánlotta a segítségét – akár ingyenesen – de egyelőre sajnos nem volt lehetősége arra, hogy tudását és tapasztalatát a város nyilvános vécéinek érdekében kamatoztassa.

Az AVM tagjaival egyetértésben Ági mama elismerte, hogy az FCSM a korábbi gyakorlatnál (amikor a főváros nyilvános illemhelyeit egy magáncég működtette) sokkal nagyobb erőfeszítéseket tesz, hogy a nagyon leromlott fővárosi illemhelyeket felújítsa, és újból üzembe helyezze (jelenleg a 112 vécéből kb. 50 üzemel változó színvonalon). Azonban még mindig nagyon kevés a nyilvános illemhely a városban és az újonnan felújított vécék is általában a turisták számára nyílnak, a város kevésbé frekventált részein sokkal kevesebb vécé van vagy egyáltalán nincsen. Ági mama szerint az FCSM komoly szakmai hibákat is elkövet a vécék felújításakor (pl. a mozgáskorlátozott helyiségek kialakítása problémás). A Hősök terénél nemrégiben megnyílt vécé pedig rengeteg modern technológiával van felszerelve, aminek a költségeit inkább még több vécéfülke kialakítására költhették volna. Ági mama szavaival: „b…juk a plazmatévét, ha közben fél millió ember behugyozik”.

A budapesti Társadalomelméleti Kollégiumból kinőtt Szociális Építőtábor Egyesület idén nyárra is önkéntes házfelújításokat szervezett, ezúttal a Tolna megyei Bonyhád környékére. Az építőtáborban az AVM aktivistái is részt vettek.

Az augusztus 21-től szeptember 4-ig tartó program keretében az Autonómia Alapítvány és a Habitat For Humanity Magyarország megtakarítási programjában részt vevő, rossz lakáskörülmények között élő emberek portáit varázsoltuk szebbé. A fő cél a veszélyes állapotok felszámolása és a rezsiköltségek csökkentése volt. A lakók a támogató szervezetek segítségével az alapanyagokat állták, mi pedig az önkéntes munkánkat adtuk.

Tibi és Karcsi szakmájuknak megfelelően leginkább a konyhában sürögtek-forogtak, finom étkeket varázsolva az építkezők asztalára, akik pedig sokféle feladatban vettek részt: Tessza ablakot cserélt (és tört :) ), Gábor ablakkeretet festett, Zoli a flexszel bánt mesterien, míg én leginkább autót vezettem, de azért egy életveszélyes kémény elbontásában is részt vettem. De csiszoltunk ajtókeretet, vetettünk vályogot… Mindezt szakértő művezetés mellett, persze.

A fárasztó munkanapok után nagyon kedves közösségi hangulat fogadott minket a kisvejkei tanodában, ahol a szállásunk volt. A környékbeli gyerekeknek napközben programokat szervező önkéntesekkel közösen beszélgettünk, filmeket néztünk. Összességében hasznos és cseppent sem pihentető, ám nagyon kellemes kikapcsolódást jelentett számunkra.

2011. augusztus 31.                                                                                              Vojtonovszki Bálint

A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoportot meghívták a szervezők, hogy tartsanak egy rendkívüli osztályfőnöki órát a Bánkon megtartott Tekerj a Tóra! fesztiválon. A szervezés folyamán még három programot kértek tőlünk: bemutatkozást más civil szervezetek és önkéntesek előtt, még egy rendkívüli osztályfőnöki órát egy nemzetközi csapatnak és egy kerekasztal beszélgetést a kormány kriminalizációs rendeleteiről a TASZ képviselőjével.

Az AVM négy hajléktalan és egy szövetséges tagja száguldott le egy Skoda személyautóval a fesztiválra. Szokás szerint az autóban osztottuk fel a szituációs társasjáték szerepeit. A hajléktalan tagok már tapasztalat előadók voltak. Az újonc szövetségesünknek az úton adtunk pár tanácsot, habár már ő is részt vett egy próbán. A kellemes út végén egy csodálatos hegyi faluba érkeztünk. A portán ránk rakták a fesztiválon szokásos karpereceket, majd a szervezők szeretetteljes fogadtatását élveztük.

Az adminisztrációs ügyek elintézése után megkezdődhetett a civil szervezetek bemutatkozása. A többiek már nagyjából ismerték egymást, de rólunk is hallottak pár dolgot. Mégis a többséget a mi tevékenységünk érdekelte. Önkéntes viszont csak egy jött el, így mi átsiettünk a következő helyszínünkre, ahol a rendhagyó osztályfőnöki órát kívántuk megtartani.

2011. július 9-én A Város Mindenkié is részt vett az "A feladat az, hogy megváltoztassuk" című aktivista fórumon. A konferencia nyitóbeszélgetése már videón is megtekinthető.

A beszélgetés résztvevői: David Harvey (társadalomtudós), Bársony Kata (filmkészítő), Scheiring Gábor (szociológus-közgazdász) és Udvarhelyi Éva Tessza (kulturális antropológus).

Activists' Forum in Budapest on 9th July 2011 from Matyas Benyik on Vimeo.

2011. július 22 és 24 között A Város Mindenkié csoport ismét megtartotta a szokásos hathavonta megtartott háromnapos értekezletét, amit mi csak elvonulásnak hívunk. Mivel igazán nincs semmilyen jövedelemforrásunk, így a szimpatizánsainktól kértünk segítséget, vagyis egy helyet három napra, amiért nem kell fizetni. Szerencsére régi ismerőseink, a Dzsaj Bhím Közösség Sajókazán adtak nekünk helyet.

Nagy izgalommal készültünk, főleg én ,mivel én segítettem a témákat összeírni, az elvonulás tematikáját kialakítani, ami nagyon jó volt. Már csak a lejutás volt a kérdés. Végül jó részünk vonattal ment, de szerencsére volt két autó, s volt, aki biciklivel lekerekezte ezt a nagy távolságot. Leérve, mint mindig, most is csúszással kezdtünk. De már rutinunk van ebben, s a 90 percből több, mint egy órát behoztunk. Nagyon örültünk, hogy péntek estére az Utcajogász programban önkéntesen dolgozó jogászaink is leértek (pedig délután még a Blahán voltak, mint minden pénteken 15 órától 17 óráig), így velük együtt 23-an voltunk.

Az első nap kihirdettük, mik lesznek a feladatok a három nap alatt és kerestünk felelősöket például a főzésre, mosogatásra stb. Úgy döntöttünk, hogy mindenki, aki nem végzi el a munkáját "büntetést" is kap. Ezt végül szerencsére nem kellett alkalmazni, bár a kazaiak biztos örültek volna, mert a "büntetés" az lett volna, hogy fát kell gyűjteni télire. A három nap alatt jó sokat stratégiáztunk, de közben jutott idő arra is, hogy a helyi lakók eljöttek s énekeltek nekünk, majd közösen is énekeltünk, hisz van köztünk olyan, aki nagyon jól énekel. Még én is táncra perdültem s nagyon jó hangulat volt. Megint beigazolódott, hogy alkohol nélkül is lehet jót bulizni. Persze ennek az lett a böjtje, hogy hajnal 1-kor feküdtünk le, s én már reggel fél 6 kor fent voltam (mindig olyankor kelek).

A sok munka közben tornáztunk is hogy megmozgassuk az agysejteket, mert volt, hogy el-elpilledt a csoport. Kirándultunk is jó 2 órát s a helyi telepen lakókkal is megismerkedtünk. Sajnos mint mindig, most se tudtuk befejezni a stratégiát de ismét együtt volt a csoport s ez a három nap újra össze kovácsolt minket, hisz mindig vannak új tagok s ilyenkor talán ők is közelebb kerülnek hozzánk, mivel nálunk mindenki egyenlő és egyenértékű.

Köszönjük a sajókazai civil szervezetnek és a helyi lakóknak, hogy ott lehetünk s én köszönöm minden csoporttársamnak, hogy eljött és aktívan közreműködött. Sajnálom, hogy többen családi s egyéb okok miatt nem tudtak eljönni - nagyon hiányoltuk őket. Köszönöm, hogy ismét én is részese lehettem e három napnak

Képek az elvonulásról itt.

2011. augusztus 2.                                                                                       Csurika         

Sokunknak a kilátástalanság jut először eszébe, amikor Borsod megyére gondol. Egészen más arcát mutatja viszont a térség akkor, ha a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Romaprogramja keretében működő TASZ-pontokat látogatjuk meg, mint ahogyan A Város Mindenkié tagjai teszik rendszeresen, hogy tanuljunk a jogvédő szervezet  kezdeményezéséből, különös tekintettel a programban részt vevő helyi aktivistákra. Ekkor ugyanis nagyon szegény, de egyúttal nagyon elkötelezett, a jogaikért és a közösségükért bátran kiálló emberekkel találkozunk, akik mindannyiunk számára nagyon inspirálóak.

Az Utcajogász program fontos célkitűzése, hogy a hajléktalan és hajlékkal rendelkező, a jogász és nemjogász tagjai önképzését, szakmai fejlődését támogassa. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a (lehetséges) partnerekkel, hasonló tevékenységet folytató szervezetekkel, csoportokkal, emberekkel felvegyük és tartsuk a kapcsolatot. Ezért Somogyvári Zoli szervezésének hála Zolival ketten – sok ezer évvel ezelőtt – egy hétfőn reggel elmentünk a Menhely Alapítvány Kürt u. 4. alatt található központjába, ahol a Sasvári Andrea és Gurály Zoltán által vezetett Jogvédő Fórum munkáját néztük meg. A jogsegélyszolgálatnál minden hétfőn reggel 9 órától fogadják a jogi segítséget kérő hajléktalan vagy hajléktalansággal fenyegetett embereket.

Kíváncsian érkeztünk a Kürt utcába, nagyon érdekelt bennünket, hogy vajon hasonló kérdésekkel, nehézségekkel keresik-e meg az emberek a Menhely jogsegélyszolgálatát, mint az Utcajogászt. Kíváncsiak voltunk, hogy Sasvári Andreáék hogy dolgoznak, milyen tapasztalataik vannak. A látogatásunk kezdetekor Gurály Zoltánnal, a Kürt utca vezetőjével beszélgettünk. Ő megmutatta az épületet, amely korábban közfürdő volt, de mára sajnos csak néhány szép ajtó és talán egy ülőmedence őrzi e funkció emlékét. Zoli elmondta, hogy milyen szolgáltatásokat nyújt a Menhely, bemutatta, hogy kik dolgoznak náluk, miket csinálnak. Kiemelte, hogy itt nem a végzettség, hanem az elhivatottság, motiváció, kreativitás számít igazán.

Lakhatási Fórumot szerveztünk immár második alkalommal olyan egyéneknek és családoknak, akik a kilakoltatás szélén állnak. Az első Fórumból tanulva nem vettük olyan szárazra a programot, s nem akartuk az érintettek fejét csak adatokkal tömni. Volt olyan résztvevő is, aki nem érintett, hanem egy civil szervezet képviselője, s kaptunk lesújtó adatokat arról, hány család van bajban mint deviza hiteles (több mint 800 ezer).

Az elején levetítettünk egy filmet, ahol az AVM élőlánccal demonstrált, mert egy családot ki akartak lakoltatni egy szociális bérlakásból. A film nagyon megrázta az embereket. Majd kis csoportra osztottuk a résztvevőket. Az én kiscsoportomban bevezetőnek elmondtam, hogy én is voltam hajléktalan, s éltem az utcán is az akkor hatéves fiammal. Így ők is bátran elmondták miért, s hogy kerültek ilyen helyzetbe.

A Fórumon részt vett a Fórum Színház csapata is, akik eljátszották egy anyuka helyzetét, s kértek mindenkit, hogy gondolják meg, mit tennének az anyuka helyében, hogy megoldja a helyzetét. S akik jelentkeztek, azzal el is játszották. Nagyon tanulságos volt, s a résztvevők is megdöbbentek, de egyúttal ötleteket is kaptak, hogy ők mit tehetnek, ha tényleg odáig fajul a dolog. Összességében nagyon jól sikerült, s mindenki elégedett volt a végére. Köszönöm, hogy én is részese lehettem mind a szervezésnek mind a megvalósításnak.

Képek a fórumról itt.

2011. július 20.                                                                                            Csurika