A Város Mindenkié tagjaival dunakeszi gyerekeknek mutattuk meg, milyen az, amikor valaki egyik napról a másikra elveszti a lakhatását és az utcán találja magát. A négyes fogatban Adrienn, András, és Gyula mellett én mint szociális munkás vettem részt.
Hetedikes és nyolcadikos gyerekekkel beszélgettünk a hajléktalanságról, amit egy társasjáték segítségével megtapasztalhattak a saját bőrükön is. Mindkét csoportban az volt az első feladat, hogy találják ki, négyünk közül ki a szociális munkás. Ez egyik osztálynak sem sikerült, mindkét alkalommal Adriennre tippeltek elsőnek a gyerekek, ami nagyon jó kiindulópont volt a további beszélgetésekhez.
A másfél órás programban a diákok megismerkedtek tagjaink élettörténetével, hajléktalanná válásuk történetével, és feltehették kérdéseiket is. Én szociális munkásként, és aktivistaként elsősorban arról beszéltem, hogy miért választottam ezt a hivatást, és miért dolgozom aktivistaként A Város Mindenkié csoportban.
Érdekesek voltak a kérdések, a gyerekeket nagyon foglalkoztatták a családi viszonyok. Mindkét csoportban a hajléktalan tagjaink felé irányuló kérdések nagy része arról szólt, hogy miért váltak el, tartják-e a kapcsolatot gyerekeikkel, szüleikkel, miért nem kértek segítséget a családjuktól, amikor rosszra fordult az életük. Adrienn, András és Gyula derekasan állták a sarat, és a legkényesebb kérdéseket sem hagyták megválaszolatlanul.
2011.12.08. 06:00 • Szólj hozzá! Címkék: beszámoló rendhagyó osztályfőnöki óra