2013. február 12-én részt vettem a Kelet-Harlemi Justice Committe által szervezett ún. Cop Watch, szó szerinti fordításban „zsaru-figyelő” tréningen. A Cop Watch lényege, hogy az állampolgárok alapvető jogaikkal élve biztosítják, hogy a rendőrök jogszerűen járjanak el azokkal az járókelőkkel, akikkel kapcsolatban kerülnek, pl. igazoltatás vagy más okból. A Cop Watch kialakulásának fő oka, hogy a New York-i rendőrök sokszor igen erőszakosak és visszaélnek a hatalmukkal az állampolgárokkal szemben. A Cop Watch egy alulról szerveződő állampolgári kontroll a rendőrség munkája felett. New York számos negyedében sok szervezet végez ilyen tevékenységet, és a hosszú távú cél, hogy minél több ember tanulja meg ennek a módszertannak az alapjait, hogy mind saját magát, mind másokat meg tudjon védeni a hatalom túlkapásaitól – az utcán és az élet minden területén.

2012. július 17-én a Szentkirályi utcában találkoztunk amerikai közösségszervezőkkel, akik Kelet-Európába jöttek tapasztalatot cserélni, többek között A Város Mindenkié aktivistáival. Az esemény koordinátora Gyula volt, aki először is köszöntötte a megjelenteket. Az asztalon volt limonádé, édességek és kávé. Jöttek a bemutatkozások mindkét részről: az amerikai csapat tagjai az ország minden tájáról érkeztek közösségszervezők (pl. Chicago, Toledo, New York), és nagyon sokféle témában dolgoznak (pl. fogyatékos emberek jogai, munkanélküliség, egészségügy, lakhatás), a magyar részről pedig A Város Mindenkié hajléktalan aktivistái voltak jelen. Voltak tolmácsok is, akik fordítottak mindent magyarra, amit a vendégek angolul mondtak.

2012 áprilisában egy szakmai továbbképző program keretében 3 hetet töltöttem a Chicago Coalition for the Homeless-nél (Chicagói Koalíció a Hajléktalanokért, CCH). A CCH hajléktalan emberek érdekvédelmét és érdekérvényesítését ellátó, Illinois államban működő amerikai civil szervezet.

A koalíció 1980-ban chicagoi hajléktalan ellátóintézmények és jótékonysági szervezetek összefogásából alakult. A szervezet javaslatokkal befolyásolja a lakhatással és a hajléktalansággal kapcsolatos politikai irányelvek kialakítását. A megfelelő nyomásgyakorlás érdekében a CCH a szállókkal együttműködésben mobilizálja a szállókon és a családok átmeneti otthonában élő hajléktalan embereket, és szövetségeseiket. A döntéshozók asztalán landoló törvény- és rendelettervezeteket így tehát a CCH a hajléktalan emberek bevonásával "hitelesíti", vagy ha úgy tetszik, a hajléktalan emberek által megfogalmazott követelések megvalósítására keres jogi megoldásokat.

The activists of the Food Not Bombs movement in the United States initiated a campaign starting from April1, 2012. They are protesting against state legislation which made it impossible for people in need, especially for the homeless to receive food donations on the streets. They claim that food is a right and not a privilege and the Hungarian City is For All shares this opinion. It means that everyone has the right to receive proper and decent food as well as to give it away for those who need it.

A Város Mindenkié két tagja, Papp Csaba és Udvarhelyi Tessza is részt vesznek a New York-i Left Forum elnevezésű éves konferencia kerekasztal-beszélgetésén, melynek címe: Housing as a Human Right; Is it Real or Imagined? (A lakhatás mint emberi jog - valóság vagy képzelet?)

A kerekasztal-beszélgetés nemzetközi résztvevői mindannyian lakhatási mozgalmakban vesznek részt Dél-Afrikától Brazíliáig.

A beszélgetés 2012. március 17-én, magyar idő szerint 15 órakor kezdődik.

A beszélgetést online is közvetítik itt: www.livestream.com/takebackthelandchannel

2011 júniusában meglátogattam a Jane Addams Hull-House múzeumot Chicagóban. Jane Addams az észak-amerikai ún. settlement mozgalom egy kiemelkedő alakja, amely a szociális munka egy a 19. században kialakult progresszív ága. A Hull House nemcsak Jane Addams otthona volt, hanem egy közösségi és szociális központ Chicago legszegényebb, főként bevándorlók által lakott Near West Side negyedében.

2011. június 9-én a New York-i Husz János templomban megnéztem a Hellter Shelter című előadást, amely a New York-i Theater of the Oppressed (Elnyomottak színháza) és a templom színházi társulatának közös produkciója. Az előadás az elnyomottak színházának módszertanán alapult, amely a társadalmi színház Brazíliában kifejlesztett változata. Lényege, hogy a társadalom kirekesztett tagjainak problémáira a színház segítségével hívja fel a figyelmet és az elnyomott közösség, valamint a közönség aktív bevonásával segíti a problémák fel és elismerését, majd lehetőleg rendszerszintű megoldását.

A Hellter Shelter című előadást egy kb. tíz főből álló amatőr társulat játszotta, melynek tagjai mindannyian megtapasztalták a hajléktalanságot. A tagok többsége jelenleg is hajléktalanszállón vagy köztéren él, de van közöttük olyan is, akinek sikerült támogatott lakhatásba kerülni. Az előadás témája a New York-i hajléktan-szállókon uralkodó állapotok és bánásmód. A viszonylag kiterjedt szociális ellátás és a „szálláshoz való jog” hivatalos elismerése ellenére a New York-i hajléktalan embereknek sajnos sok esetben a budapestihez hasonló negatív tapasztalataik vannak.

Az előadás első felében egymást követő jelenetekben mutatták be a társulat tagjainak személyes történeteit. Egy jelenetben hosszú sor áll egy éjjeli menedékhely előtt. Miközben a legtöbb sorban állót elutasítják, és a következdő – éjféli – beengedésre rendelik vissza, néhány olyan ügyfelet, akik jóban vannak a biztonsági őrökkel vagy a szociális munkással, soron kívül beengednek. Ez sokakat felháborít. Egy másik jelenetben egy transznemű hajléktalan próbál bejutni egy férfiszállóra, de mindig elutasítják, mert a számítógépes rendszer nőként tartja számon. Egy harmadikban, egy éjjeli menedékhely zsúfolt termében az egyik bentlakó ellopja egy társa sapkáját, aminek verekedés lesz a vége. A teremfelügyelő mindeközben alszik, és miután felriad, éppen azt a férfit teszi felelőssé a helyzetért, akit ártatlanul megvertek. A sérült férfi ezután egy egyházi szállóra próbál bejutni, ahol a felvételi interjú során a következő három kérdést teszik fel neki: 1. Van-e valamilyem függősége (pl. kábítószer, alkohol, gyógyszer)? 2. Van-e valamilyen mentális problémája? 3. Hisz-e Jézus Krisztusban? Miután a férfi mindhárom kérdésre nemmel válaszol, a szociális munkás közli vele, hogy nem tudja felvenni, mert a szervezetnek teljesítenie kell egy bizonyos kvótát a legsebezhetőbb célcsoport ellátása terén, és ő egyik kritériumnak sem felel meg. Az előadás egyik utolsó jelenetében egy ügyfél a szálló szociális munkásánál tesz panaszt a szobájában hemzsegő élősködőkkel kapcsolatban (poloska, rüh), de a szálló alkalmazottja tagadja, hogy ilyen probléma előfordulna az intézményben. Az előadást a társulat tagjainak mindennapi életéről készített videófelvételei színesítették. 

A Törvényen kívüli szegények (1997) című dokumentumfilm azoknak a nehéz döntéseknek a történetét meséli el, amit egy olyan társadalom kényszerít tagjaira, amelyben nem, vagy alig létezik szociális háló. Ilyen volt az Egyesült Államok az 1980-as években és egyre inkább ilyen Magyarország is. A film Philadelphiában játszódik és a Kensington Welfare Rights Union akcióin keresztül mutatja be, hogyan küzdenek szegény családok az alapvető méltóságért és szociális jogokért.

A filmet A Város Mindenkié lefordította és feliratozta (ezúttal is nagyon köszönjük az önkénteseknek) és ezúton az interneten is közzétesszük. A film készítőinek kérésére a videó egy jelszó segítségével érhető el. Ha szeretnéd levetíteni a filmet hajléktalanszállón, civil szervezetben, iskolában vagy bármilyen más nonprofit céllal, írj nekünk egy emailt az avarosmindenkie@gmail.com-ra, tájékoztass minket, hogy hol, mikor és milyen céllal szeretnéd vetíteni a filmet és elküldjük neked a jelszót.

A film a Skylight Pictures Living Broke in Boom Times (2007) című filmjének egy részlete, amely három úttörő dokumentumfilm rövidített változatát foglalja magában. A filmben három aktivista: Cheri Honkala, Willie Baptist és Liz Theoharis osztják meg tapasztalataikat az egyesült államokbeli szegény emberek mozgalmának tapasztalatairól.

2011. április végén meglátogattam a Poverty Initiative elnevezésű civil szervezetet, amely egy progresszív teológiai iskola, a Union Theological Seminary keretein belül működik New Yorkban. A Poverty Initiative célja, hogy egységet kovácsoljon a szegény és kirekesztett embereket képviselő szervezetek és kezdeményezések között, és életre keltse a Martin Luther King, Jr. által az 1960-as években elindított, de King halála után befulladt Szegény Emberek Mozgalmát (Poor People's Campaign). A Szegény Emberek Mozgalmának elindításával King célja az Egyesült Államokban szegénységben élő (az 1960-as években) több, mint 40 millió ember összefogása volt átlépve a faji, etnikai és nemi különbségeket.

2011 áprilisában meglátogattam a Dorothy Day Apartments elnevezésű bérlakás-tömböt, amely közel 200 hajléktalan embernek biztosít támogatott lakhatást. Az épület Harlemben van, a Riverside Drive-on egy gyönyörű századfordulós épületben, amely a Riverside parkra és a Hudson folyóra néz. A belül kortárs művészeti alkotásokkal és amerikai polgár- és munkásjogi aktivisták portréival díszített épület a Broadway Housing Communities elnevezésű nonprofit szervezet tulajdona, amelynek küldetése, hogy jó minőségű lakhatáshoz juttasson hajléktalan egyéneket és családokat.

Az épületet Dorothy Dayről nevezték el, aki az 1930-as években induló észak-amerikai katolikus munkásmozgalom egyik alapítója volt. A Doroth Day Apartments bizonyos szempontból settlement házként is működik, tehát a lakhatás mellett közösségi szolgáltatásokat is nyújt és küldetése nemcsak a lakhatás biztosítása, hanem a közvetlen városi és társadalmi környezet, valamint az állampolgári szerveződés és érdekvédelem fejlesztése is. Az épületben összesen 70 lakás van 190 lakóval. Ezen kívül egy közösségi bölcsődének és óvodának is helyet ad, ahova főleg a környékbeli új (főként Latin-Amerikából és a Karib-szigetekről érkező) bevándorlók hozzák a gyerekeiket. Az épületben egy nagy közösségi terem és közösségi kiállítótér is működik, ahol helyi civil szervezetek tartják találkozóikat és helyi művészek állítják ki a munkáikat.

A Broadway Housing Communities modelljének lényege, hogy a lehető legmagasabb színvonalú és integrált körülmények között nyújtson támogatott lakhatást hajléktalan embereknek. Összesen hat épületben valósították meg eddig ezt a modellt: a lakásokba közvetlenül az utcáról és hajléktalanszállókról kerülnek be a lakók, akik között vannak értelmi fogyatékosok, mozgássérültek, diákok, fiatal párok, családok, különböző függőségi és mentális problémákkal rendelkezők és idősek is. A modell lényege az integráltság, vagyis az az elképzelés, hogy nem szükséges elkülöníteni a különböző nehézségekkel, problémákkal küzdő embereket (ahogy az amerikai szociális ellátásra jellemző – külön szálló időseknek, betegeknek, családoknak, függőségi problémákkal küzdőknek stb).