A solidarity message by City is for All to Abahlali baseMjondolo, which is one of the biggest organisation of shack dwellers in South Africa, whose activist was recently murdered.

Dear South-African friends,

Our group, The City is for All, is made up of people who are currently homeless or have experienced homelessness, and their allies. As a group, we work for human rights and dignity for all, and for the right to adequate housing.

We are deeply saddened by the news of the recent assassination of one of your prominent activists, Nkululeko Gwala, on 26 June, in Durban. We send our deepest condolences and wish to express our solidarity with you from Budapest, Hungary. 

A Város Mindenkié szolidaritási üzenete az Abahlali baseMjondolo-nak, a kunyhólakók egyik legnagyobb dél-afrikai szervezetének, akiknek a napokban gyilkolták meg egyik aktivistájukat.

Kedves dél-afrikai barátaink, sorstársaink!

Csoportunk tagjai hajléktalan és hajléktalanságot megtapasztalt emberek, valamint szövetségeseik. Közösen az emberi jogok érvényesítéséért, az emberi méltóságért és a lakhatáshoz való jog elismeréséért, törvénybe iktatásáért dolgozunk. Küzdelmetekben és munkátok céljaiban így osztozunk mi is.   

Megrendüléssel hallottuk a hírt, hogy Nkululeko Gwala nevű aktivistátok ellen gyilkos merényletet követtek el június 26-án Durbanben, Dél-Afrikában. Fogadjátok őszinte részvétünket, és ezúton szeretnénk titeket szolidaritásunkról biztosítani Budapestről, Magyarországról.

2013. június 29-én Lisa Volmer volt a vendégünk, aki Berlinben egyetemista, és a kutatása során a berlini lakhatási mozgalommal ismerkedett meg. Most egy előadás-sorozatot szervez Berlinben a lakhatási válságról, és ennek kapcsán jutott el hozzánk Tesszán keresztül, akivel New Yorkban ismerkedett meg. Ezen a napon a berlini szociális bérlakások lakóinak küzdelmeiről számolt be nekünk egy nagyon érdekes előadás és beszélgetés keretében.

Azért írok a hajléktalanságról, mert nem mindenki lehet tisztában azzal, hogy hogyan, miért és milyen élethelyzetekből alakulhat úgy emberek sorsa, hogy fedél nélkülivé válnak. Tény, hogy a rendszerváltás előtt is volt „rejtett hajléktalanság”, csak akkor még voltak munkásszállók, munkahelyek és ezáltal fizetőképesség, tehát albérleti lehetőség is. Ezzel szemben, a rendszerváltás óta eltelt 23 alatt a kormányok kénytelenek voltak elismerni a hajléktalanságot. Ennek ellenére mégsem alakított ki egyetlen kormány sem egyetlen érdemi programot sem, hogy ezt az élethelyzetet megelőzzék.

Az ERSTE Bank 2012-ben pályázatot hirdetett hátrányos helyzetű emberekkel foglalkozó szervezetek, csoportok számára, akik a munkájukkal kapcsolatos, innovatív, már elkészült programokkal nevezhettek be. Számunkra a lényeg éppen ez volt, hiszen nagyon kevés van a meghirdetett pályázatok közül, amelyik visszamenőlegesen versenyeztetik, bírálják el a programokat, és nem a még csak tervezett munkákat bírálják el... Na, az ERSTE ezen kevesek közé tartozik.

A minap olvastam írást A Város Mindenkié blogján: "Magyarnak lenni..." és ez ihletett arra, hogy én is írjak egy bejegyzést tanulságnak. Én Magyarországon születtem, ott is éltem közel 40 évet, másfél éve jöttem ki Szerbiába, amikor munkát és lakást kaptam, s hozhattam a fiamat is.

A Népszabadság beszámolója szerint a sok vitát kiváltó balatonszárszói rendezvényen „képviseltette magát a Város Mindenkié Csoport is”, a szárszói találkozóról írott egyik publicisztika szerint pedig a találkozón „A Város Mindenkié csoport aktivistája” is részt vett. Ezzel szemben, A Város Mindenkié csoport Facebook oldalán a következő rövid közleményt tettük közzé:

A sajtóban megjelent néhány félreérthető megfogalmazású cikk, ezért szeretnénk tájékoztatni a nyilvánosságot, hogy A Város Mindenkié csoport nem vett részt a hétvégi szárszói összejövetelen. Erre meghívást sem kaptunk – és egyébként is az a tapasztalatunk, hogy az ilyen rendezvényekre nem szoktak szegénységben élő embereket meghívni. Az AVM egyik aktivistája valóban részt vett az összejövetelen, de nem a csoport képviseletében, hiszen az szembe ment volna azzal az alapelvünkkel, hogy a csoportot a nyilvánosság előtt hajléktalan emberek képviselik. Ezzel együtt, mi nem korlátozzuk tagjaink politikai szabadságát: mindenki olyan szervezetben vesz rész és olyan eseményekre megy el, amilyenre szeretne, feltéve, hogy az nem képvisel vagy terjeszt kirekesztő nézeteket.

Hogy is van ez akkor? Az AVM egyik aktivistája jelen van egy rendezvénye, de az AVM mégsem? A fent idézett sajtóhírek és a közleményünk közötti látszólagos ellentmondás jó alkalmat ad nekünk arra, hogy röviden írjunk arról, hogy miként is működünk mint csoport.

Mint sokan tudják, 2012. augusztus 20-án költöztünk a X. kerületi Lélek Házba. Azóta eltelt 11 hónap. Eleinte nagyon szokatlan és furcsa volt ott minden: a házirend és az állandó szociális munkás felügyelet. Nagyon irritált a szondázás, mivel én soha nem ittam alkoholt. Dolgoztunk mindannyian.

Amiben segítettek a szociális munkások: az előtakarékosság - ami folyamatosan, az előírásnak megfelelően ment. A kezdetekkor nem sokra értékeltem, de rájöttem, hogy igenis van értelme minden forintnak, amit leraktam. Nem hittem benne, hogy valaha lakáshoz jutunk. Sok volt a rizikó: a munkahely, a házirend betartása, de legjobban az, hogy soha nem kaptunk konkrét válaszokat, és nem volt áttekinthető a program leírása. Sok volt a nyitott kérdés, és maradt is a bentlakók számára, amit most is sajnálok, mert ha a bentlakókat kicsit jobban bevonnák a program "titkaiba", talán nem esnének ki ennyien: bár 4-5 ember a 11 hónap alatt nem sok, de ha az összlétszámot vesszük (27 fő), akkor igen jelentős (19%).

A Város Mindenkié 2013. június 30-i "AVM Kultúra" című műsora a Muzsikus Rádión innen letölthető.

Téma: Vendégünk volt Rejtő Gábor, aki beszélt a Vándorló utcaegyetemről és a Szabad Utcazenélésről is. Természetesen ma sem hagyta otthon a gitárját!