A saját építésű kunyhóban vagy sátorban élő emberek otthona folyamatosan veszélyben van – önkormányzatok, hatóságok és magánemberek zaklatják őket, sokszor erőszakosan akarják elbontani a kunyhóikat. Sok embert érint otthona elbontásának veszélye, mégsem tudunk egymásról!

A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport találkozót szervez, ahova azokat a hajléktalan emberek várjuk, akik sátorban vagy saját építésű kunyhóban élnek. A találkozón beszélni fogunk a kunyhóban élő emberek és a hatóságok jogairól, bemutatjuk az eddigi jó és rossz tapasztalatokat és az érdekvédelem módszereit is, amikkel közösen küzdünk a jogtalan erőszak ellen!

Mikor? 2013. július 7. (vasárnap) 15-17h
Hol? Városliget, 56-osok tere (homokóra)

A találkozót szerény piknik követi, ahol étellel és itallal vendégeljük meg a találkozó résztvevőit.

További információ:
Bende Anna (0630-984-4722)
Email: avarosmindenkie@gmail.com

Az esemény szórólapja és plakátja innen letölthető.

http://www.atv.hu/videok/video-20130702-hajlektalansors-magyarorszagon

2013. június 25-én ismét tárgyalóasztalhoz ültünk Weeber Tiborral, a X. kerületi önkormányzat szociális ügyekért felelős alpolgármesterével. A találkozón két, a Terebesi erdőben élő pár, és A Város Mindenkié három aktivistája vett részt. A beszélgetésnek három témája volt: 1) a Terebesi erdőben a 2012-es tervezett és 2013 elején megvalósult kunyhóbontás idejéből fennmaradt négy hajléktalan ember ügye 2) a Terebesi erdőben még élő hajléktalan emberek helyzete és 3) az „utcáról lakásba” program.

A beszélgetésre azon szakmá képviselőit hívtuk meg, amelyekről az AVM Utca és jog kutatása során kiderült, hogy a hajléktalan emberek gyakran tapasztalnak diszkriminációt, amikor képviselőikkel kapcsolatba kerülnek. A beszélgetés célja, hogy közösen feltárjuk a hátrányos megkülönböztetés formáit és okait, valamint megoldásokat keressünk a diszkrimináció csökkentésére.

Mikor? 2013. június 28. (péntek) 16-18h
Hol? BMSZKI Nagyterem, Dózsa György út 152.

Résztvevők:
•    Bényei Zoltán (lakásügyi tanácsadó)
•    Kiss Róbert (rendőr százados, Budapesti Rendőr-főkapitányság)
•    Sipos Zoltán (telephelyvezető, Magyar Vöröskereszt)
•    Spányik András (orvos)
•    Keresztes Jenő és Bende Anna (aktivisták, A Város Mindenkié)

Moderátor: Ónody-Molnár Dóra (újságíró)

Facebook-esemény

Az esemény szórólapja és plakátja innen letölthető.

További információ:
avarosmindenkie@gmail.com, 0620-381-8996 (Udvarhelyi Tessza)

A Város Mindenkié csoport 2013. június 21-én értesült arról, hogy a zuglói körvasútnál hajléktalan emberek kunyhóit bontják. A MÁV és az érintettek  elmondása szerint a közlekedési vállalat kb. egy héttel korábban értesítette az ott élőket arról, hogy tereprendezésre készül, és így az ott élőknek el kell hagynia azt a területet, ahol több, mint tíz év állnak saját építésű otthonok. A MÁV közlekedésbiztonsági okokra hivatkozott a bontáskor, mert az utóbbi időben megszaporodtak a panaszok és bejelentések (többek között a mozdonyvezetők részéről). Az otthonaikat elvesztő emberek közül többen évek óta éltek a sínek közelében.

2013. június 14-én fórumot tartott a Demokratikus Koalíció III. kerületi szervezete a III. kerület Kerék utca 80. alatti helyiségben, melyre vendégként meghívták Dr. Kozma Judit egyetemi docenst, valamint A Város Mindenkié csoport aktivistáit: Vojtonovszki Bálintot, Balog Gyulát és Lakatosné Jutkát. A fórum tárgya a hajléktalanság kérdése volt. A DK arra kért minket, hogy törekedjünk a hajléktalan emberekkel kapcsolatos előítéletek csökkentésére valamint, hogy elemezzük a hajléktalan embereket érintő lakhatási problémákat.

A Város Mindenkié egy informális csoport, amely teljesen önkéntes alapon működik. Az eseményeinket, akcióinkat a különböző munkacsoportjaink szervezik, melyek egy részét hajléktalan aktivisták vezetik.

Sajnos a csoport összes erre használt számítógépe tönkrement, ezért jelenlegi csoportkoordinátorainknak összesen 3 laptopra és egy asztali számítógépre lenne szükségük ahhoz hogy feladatukat hatékonyan tudják végezni.

Kérjük, aki fel tud ajánlani használaton kívüli laptopotokat/számítógépeteket a A Város Mindenkié hajléktalan aktivistái használatára, jelentkezzen e-mailen vagy telefonon!

Email: avarosmindenkie@gmail.com

Mit jelent számomra magyarnak, magyar állampolgárnak lenni? Én ezt a két fogalmat különválasztanám. Az, hogy magyar vagyok, számomra nem azt a melldöngetős, zászlót bontogatós, utcán való kemény léptű menetelést jelenti, mint ahogy azt egyes honfitársaim demonstrálják, hanem a GYÖKEREIMET. A szüleimet, a nagyszüleimet, a dédszüleimet és minden ősömet, akik itt, ebben az országban éltek és haltak. Azt jelenti, hogy van egy nép (a nagybetűs NÉP-ről beszélek) amelyhez tartozom, amelynek a nyelvét beszélem, amely néppel közös a múltunk, a jelenünk és talán a jövőnk is. Itt születtem, itt nőttem fel, itt „….védtük ezt a drága, szép magyar hazát…” tizennyolc hónapon keresztül, ugyanis akkor még annyi volt a kötelező katonai szolgálat. A hazát, ahol most a hatalom birtokosai megpróbálnak eltaposni, megalázni, az árokba rúgni, mert zavarom a forgalmat. És itt álljunk meg egy pillanatra! Mivel hajléktalan vagyok, saját szemszögemből nézem a dolgokat, és ha írásom hangvétele túlságosan szubjektív lenne, az nem csak az én hibám.

A Város Mindenkié képzést szervezett az Utcajogász programba jelentkező új jogászoknak 2013. június 8-án. A képzést az AVM Utcajogász munkacsoportja azoknak a jogászoknak szervezte, akik szeretnének idén nyártól bekapcsolódni a program munkájába.

Rövid ismerkedést követően Dósa Mariann, az AVM egyik régi tagja vázolta fel az AVM történetét (Picture the Homeless, első képzések) és a szervezet felépítését. Beszélt az AVM-ben irányadó elvekről és a szervezet működése során felmerülő, minket, mint jövőbeni tagokat is érintő kérdésekről.

Sajnos nem számít újdonságnak, hogy a hajléktalan embereket zaklatják az egyenruhás hatóságok (rendőrök, közterület-felügyelők). A fedél nélkül élő embereket nagyon gyakran küldik el például alvóhelyükről, vagy ha hosszabb ideig üldögélnek egy köztéri padon. Ezen kívül, ma már a nyilvánosság számára is egyre nyilvánvalóbb az, amit a hajléktalan emberek már régóta tudnak: az utcán élőket sokkal többször igazoltatják, mint azokat, akiknek van biztos lakhatásuk. Azonban az elmúlt néhány évben Magyarországon is felerősödött a hajléktalanság kriminalizációja: az informális gyakorlatokon túl ma már törvényi szinten is üldözik a hajléktalan embereket és a túlélésükhöz szükséges tevékenységeket (pl. koldusrendeletek, guberálást tiltó rendeletek, az „életvitelszerű közterületen lakhatás” büntetése). A mai magyarországi folyamatok nagyon hasonlóak ahhoz, ami az 1980-as években az Egyesült Államokban zajlott: a látható hajléktalanság robbanásszerű megjelenésére ott is nagyon sok helyi önkormányzat és állam válaszolt az intenzív zaklatáson túl különböző hajléktalanellenes törvények meghozatalával.