Sajtótájékoztatót tartott A Város Mindenkié csoport, hogy felhívja a figyelmet a kilakoltatási moratórium lejártára, mellyel ismét tömegesen indulhatnak el az elhelyezés nélküli kilakoltatások országszerte. Az egyébként november 15-től áprilisig tartó moratóriumot idén a koronavírus-járványra való tekintettel meghosszabbították, most azonban a vészhelyzet megszűnését követően ismét számos háztartást fenyeget a kilakoltatás veszélye. A Parlament előtt tartott sajtótájékoztatón beszédet mondtak az AVM aktivistái, valamint molinókkal és ajtókra szerelt képekkel illusztrálták korábbi kilakoltatások történeteit.
A Város Mindenkié csoport aktivistája, Jakabos Juli beszédében kiemelte, hogy a kilakoltatási moratórium, amely pusztán a téli hónapokban akadályozza meg az utcára kerülést, nem megoldás, és olyan átfogó lakáspolitikai intézkedéseket követelt, melyek által hosszútávon megelőzhető az eladósodás, a hátralék felhalmozás, és az ebből következő kilakoltatás. Az AVM helyes lépésnek, ugyanakkor az elvárható minimumnak tekinti a Fővárosi Közgyűlés által elfogadott új lakásrendeletet, melyben csak minimálisan elfogadható elhelyezés biztosításával foganatosítható a kilakoltatás, ez azonban a budapesti önkormányzati lakások elenyésző részét érinti, ezért ösztönözte a kormányt, valamint a kerületi önkormányzatokat is a szabályozás átvételére. Továbbá azt is kiemelte, hogy a jelenleg érvényben lévő eljárásban nem biztosítanak lehetőséget a nehéz anyagi helyzetbe kerülők támogatására, lakásban tartására. Ez különösen nagy gondot jelent most, hiszen a koronavírus-járvány kialakult tömeges munkanélküliség és gazdasági válság következtében több tízezer háztartás megélhetése vált bizonytalanná. A moratórium mai lejártával őket is hajléktalanná válás fenyegetheti.
A sajtótájékoztatón felszólaltak hajléktalanságban élő és kilakoltatás előtt álló érintett aktivisták is, akik személyes történetükkel hívták fel a figyelmet a lakásszegénységben élők nehézségeire. Orbán Niki hangsúlyozta, a kilakoltatással az embert nemcsak otthonától, személyes tárgyaitól, értékeitől fosztják meg, hanem méltóságtól és sok esetben családjától is. “Sajnos az a gyakorlat, hogy miután elveszítik az otthonaikat ezek az emberek nem tudnak azonnal családok átmeneti otthonába kerülni és hajléktalanokká válnak. Az utcán nem lehet gyermeket nevelni, nem lehet életvitelszerűen az utcán tartózkodni. Ilyenkor automatikusan a törvény ellenére elveszik a gyerekeket. Elvesztenek mindent, az eddig megszerzett javaikat, a bútoraikat a ruháikat, a gyerekek játékát és ami a legfontosabb: a méltóságukat. Egy sporttáskával útnak indítva kezdhet új életet úgy, hogy közben nem találkozhat a gyermekeivel, egy tömegszálláson kell élnie, ahol még ez is el fog veszni.“
Kőszeginé Molnár Rita elmesélte, hogy korábbi munkahelye elvesztésével hogyan vált lakhatása is bizonytalanná, valamint, hogy közalkalmazottként mennyire kilátástalan fizetéséből fenntartania egy budapesti albérletet. “De az állam annyira nem válogatós, összegyűjti a korban és képesítésben hozzám hasonló munkanélkülieket és elhelyezi őket közalkalmazottként fontos munkákra bruttó 50, vagy akár majdnem 80 ezer forintért. Természetesen ebből megélni nem lehet. Pedig nem iszom, nem dohányzom, nem járok szórakozni. Az utolsó közfoglalkoztatásom egy múzeumnál volt, ahol megtartottak és átvettek közalkalmazottnak. Halkan meg is kérdezték, hogy áruljam már el, hogy tudtam 50 ezer forintból megélni. “ Jelenleg, bár számos fórumon próbált segítséghez jutni, megoldást senki nem talált, hiszen a szűkös önkormányzati bérlakás állományból neki már nem jut, így továbbra is kilakoltatása előtt áll, melyet mától akár foganatosíthat is a végrehajtó.
Bár első lépésként üdvözlendő a főváros kezdeményezése a lakásszegénységben élők megsegítésére, A Város Mindenkié csoport elengedhetetlennek tartja a rendelet kiterjesztését a többi budapesti kerületre, valamint olyan országos lakáspolitika kialakítását, mely hatékonyan és átfogóan biztosítaná a bérlők biztonságos és hosszútávú lakhatását. Ehhez kulcsfontosságú egyrészt az önkormányzati bérlakásállomány bővítése, az albérleti piac szabályozása (például lakbérplafon bevezetésével), az országos lakásfenntartási támogatás, valamint a kiterjedt adósságkezelési intézkedések bevezetése. Végső soron pedig, ha minden eszköz ellenére mégis kilakoltatásra kerül sor, követeljük a megfelelő elhelyezés biztosítását.
A Sajtótájékoztatóról képek itt érhetőek el.
