Gyerekek kilakoltatása? Soha többé! Ez a kampányunk címe... Miért, eddig lehetett gyereket kilakoltatni? A köztudatban erősen él, hogy gyerekes családokat nem lehet utcára tenni, holott ez rendszeresen megesik. És amelyik család elveszti a lakhatását, csak magára számíthat. Lakhatási támogatás, újrakezdési lehetőség híján ezek a családok gyakran szétesnek: a tavaly év végi ombudsmani jelentés szerint a szakellátásban élő gyerekek harmada anyagi okok miatt került kiemelésre a családjából. Az intézményrendszer túlterhelt, az egyéni traumák feldolgozhatatlanok, ráadásul rengeteg gyerek van nagy bajban Magyarországon. Bántalmazás, bűnelkövető családok, árva gyerekek, beteg szülők - ezer olyan ok lehet, ami miatt egy gyerek szakellátásra szorul. A lakásvesztés nem ilyen, ezt meg lehetne, meg kellene tudni oldani egy 21. századi európai társadalomban. Ráadásul a rászorulókról való gondoskodás nem csak erkölcsi norma, össztársadalmi érdek. Lenne.
Szociális szakemberként látjuk, sőt megéljük mindennap, hogy a mai ellátórendszerben micsoda krízis van, sőt, a krízis az alapműködés. Egy lépéssel hátrébb, sőt jóval távolabbi nézőpontból is jól látszanak ezek a rendszerhibák, csak talán éppen a lényeg nem: emberi sorsokról van szó.
Szociális szakemberekként nemcsak azokat a kereszteket cipeljük, amelyeket a hozzánk forduló emberek nehéz sorsaik terhének megosztásával tesznek ránk: hiszen ezzel nem is lenne baj, a szakmánk, hivatásunk erre fel kell, hogy vértezzen minket. De cipeljük annak a terhét is, hogy a hozzánk fordulóknak számtalan és számtalan helyzetben nem tudunk segíteni, mert minden jó szándékunk és felkészültségünk ellenére sincsenek eszközeink arra, hogy megoldjunk olyan ügyeket, amelyekre a jelen ellátórendszer keretei közt nincsen megoldás.
Sorolhatnám ezeket az ügyeket, hiszen az emberi méltóság és a társadalmi részvétel alapját jelentő lakhatás szinte minden sérülékeny csoport számára problémás ma, mivel nincsen átfogó állami lakáspolitika, nem közpolitikai cél az emberek lakhatásának megoldása. Hiába a CSOK, ha azoknak a családoknak, akik például átmeneti otthonból költöznének ki, nem érhető el. Hiába a kitagolás, ha a saját otthonukban rekedő fogyatékos embereket, azaz az érintettek legnagyobb részét ezek az intézkedések nem érik el. De éppígy nincsenek intézményes kivezető utak a hajléktalanságból sem, és, ami talán a legfájóbb, hogy családok, gyerekek sorsa pecsételődik meg azzal, hogy gyerekeket anyagi és lakhatási okokból kénytelenek a hatóságok kiemelni a családjaikból.
Hogy ez miért lehetséges? Mert Magyarországon nincs elismerve a lakhatáshoz való jog, és nincsenek olyan intézkedések, amelyek meggátolhatnák ezt a gyakorlatot - ami egyébként már ma is törvénytelen. Az ENSZ gyermekjogi egyezmény aláírásával kötelező Magyarországra nézve a rendelkezés, amelyet a jogalkotás a gyermekvédelmi törvény 7. Paragrafusában is rögzített: a gyerekeket pusztán anyagi okok miatt a családjuktól elszakítani tilos!
A Város Mindenkié csoport azért kezdeményezte a törvénymódosítás benyújtását, hogy ez a szörnyű gyakorlat megváltozzon. Ha a módosítást elfogadja a parlament, akkor az önkormányzatoknak kötelező lesz elhelyezését biztosítani azoknak a gyermekes családoknak, akiket kilakoltattak, vagy akiket kilakoltatás fenyeget. A kormány azt mondja: 2018 a családok éve lesz. Mi azt mondjuk: legyen is! Ezzel a törvénymódosítási javaslattal lehetőséget adunk a parlamentnek arra, hogy ennek megfelelően cselekedjenek: biztosítsák, hogy egyetlen gyermekes család sem kerülhet utcára, hogy egyetlen gyermekes sem választhatnak el a családjától a lakhatási szegénységük miatt - a kilakoltatási moratórium lejárta után sem!
Fotó: Csoszó Gabriella
