Már igényelhető az új CSOK, azaz a családok otthonteremtési kedvezménye, a korábbi „szocpol” utódja, amely a gyerekek (vagy most már, 40 éves kor alatti házaspár esetén az előre bevállalt gyerek(ek)) száma után nyújtott, jelentős összegű vissza nem térítendő állami támogatás lakás, illetve ház vásárlására, és újabban már lakóingatlan-bővítésre is. A közelmúltbeli kormányzati intézkedés alapján a három vagy több gyerekes családok már 10 millió forintos támogatást is kaphatnak, mellé pedig 10 millió forintos, kedvezményes kamatozású lakáshitelt is igényelhetnek. Persze a „10+10”-es, legkedvezőbb CSOK-hoz való hozzáférés több szempontból is korlátozott. Egyrészt csak az általában jóval magasabb árú újépítésű ingatlan vásárlása vagy önálló építkezés esetén vehető igénybe; használt lakás vásárlására, vagy a meglevő lakás, ház bővítésére nem (ebben az esetben is igényelhető CSOK, csak jóval kisebb összegben). Másrészt, a 10 milliós állami támogatás mellé a plusz 10 milliós hitel felvételét csak az a család engedheti meg magának (legyen az bármennyire is kedvezményes kamatozású), amely képes havonta több tízezer forintos törlesztőrészletet fizetni. Plusz megkötés, hogy a legmagasabb támogatás igényléséhez minimum 2 éves társadalombiztosítási jogviszonnyal kell rendelkezni.

Nem csak a 10 millióhoz, de úgy általában a CSOK-hoz sem juthatnak azok, akik valamilyen köztartozással rendelkeznek, vagy épp nincs meg 180 nap folyamatos társadalombiztosítási viszonyuk (pl. az időszakos munkákban foglalkoztatottak). Ha pedig valakinek vannak ugyan gyerekei, de nem tudja a 10 milliós állami támogatást igénybe venni (pl. mert nem tud 3 gyereket vállalni), hozzájuthat ugyan CSOK-hoz, de már sokkal kisebb összegben (a maximum ez esetben 2 millió 750 ezer forint).

Miért tartjuk ezt igazságtalan és a lakhatási válságot inkább csak tovább mélyítő állami támogatási formának? Azért, mert a CSOK-ban szinte semmilyen rászorultsági és szociális szempont nem érvényesül. A legszegényebbeknek, a lakhatási szempontból leginkább rászoruló helyzetben lévőknek egyáltalán nem segít, ugyanis nekik nincs elég erőforrásuk arra, vagy a foglalkoztatási helyzetük nem olyan, hogy igénybe vehessék azt. Ezt a támogatást a jogszabályi megkötések és finanszírozási követelmények miatt főleg jobb helyzetben lévő közép- vagy felsőbb osztálybeliek tudják majd kihasználni, akiknek van elég megtakarításuk, jól eladható ingatlanuk, vagy elegendő rendszeres jövedelmük ahhoz, hogy vállalni tudják, hogy az igényelt támogatást kiegészítik saját forrással a lakás- vagy házvásárláshoz. Ráadásul a CSOK sokszor kifejezetten a gazdagabbak támogatására irányul: egyáltalán nincs (pl. a 10 milliós támogatás esetében), vagy csak nagyon magasan van megszabva a támogatás segítségével vehető ingatlan maximális vételára (így az akár luxus építményekre is költhető). Továbbá felvehető a CSOK úgy is, ha valakinek már van korábbi ingatlantulajdona, elég csak átjelenteni a lakcímét a támogatással vett, új ingatlanba.

Mekkora mennyiségű közpénzt költ az állam ezekre a döntően jobbmódúakat segítő támogatásokra? Ezt a módosításokért felelős Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) sem tudta eddig pontosan megmondani. A pénzügyekért felelős államtitkár szerint minimum 100 milliárd forint van elkülönítve erre a célra a 2016-os költségvetésből, de ez még rugalmasan növelhető. A Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (KFIB) nemrég készített egy elemzést a CSOK várható hatásairól, amelyben előrejelzésük szerint, ha minden jelenlegi feltétel marad, a következő 5 évben vélhetőleg összesen minimum kb. 421 milliárd forintot kell a központi költségvetésből a programra áldozni, csak idén és jövőre összesen 119 milliárd forintot. Összehasonlításképp a 2014-es központi költségvetés összes, lakhatással összefüggő állami kiadása (beleszámítva a hajléktalan-ellátásra költött, illetve az önkormányzatoknak ebből a célból juttatott összegeket) sem érte el a 200 milliárd forintot (191 milliárd forint). Ráadásul a központi költségvetés lakhatási kiadásai már eddig is aránytalanul nagymértékben mentek a lakástulajdon-szerzést és a jobb jövedelmi helyzetben lévőket segítő programokra.

A tulajdonszerzés még további támogatása káros (már így is a lakások 90%-a magántulajdonban van), mert növeli a társadalmi és területi egyenlőtlenségeket. Ezzel azoknak nyújt az állam jelentős támogatást, akik már eleve rendelkeznek megtakarítással - ezzel nő a szakadék azokhoz képest, akik megfelelő önerő híján nem tudnak a támogatás feltételeinek megfelelni. A magántulajdonban lévő lakások túlsúlya miatt nagyon kevés a bérlakás, vagyis a szegényebbeknek is megfizethető lakhatási lehetőség. Így akik kicsúsznak a lakástulajdonosok bűvös köréből, egyre nehezebben tudnak maguknak méltó lakhatást biztosítani. Ez sokszor azt is akadályozza, hogy valaki munkavállalás céljából másik településre költözzön.

Ha annak a 100 milliárd forintnak, amit a CSOK-ra 2 év alatt előreláthatóan el fognak költeni, csak a felét célzottan lakhatási szegénységet enyhítő intézkedésekre fordítaná az állam, akkor akár félmillió rászoruló háztartásnak is fontos, sokszor hajléktalanságot megelőző segítséget nyújthatna. Ugyanis ennyi háztartásnak járt az a központi (normatív) lakásfenntartási támogatás, amelyet tavaly márciusban szüntettek meg. Ebből az összegből például lehetőség lenne a rászorulók egy szélesebb körét megcélzó, megemelt összegű havi rendszeres lakásfenntartási támogatás bevezetésére. Egy ilyen típusú támogatás azért is lenne különösen fontos, mert a lakosság közel negyedét érinti valamilyen mértékű lakhatáshoz kapcsolódó eladósodás.^[1] Különösen azok vannak kiszolgáltatott helyzetben, akik piaci árú vagy költségelvű bérlakásban élnek: 40%-uknak jelentenek jövedelmükhöz képest túl magas terhet a lakásfenntartási kiadások.^[2]

A lakásfenntartási támogatás nyújtása mellett ennek az összegnek egy részét elkölthetné az állam a jelenleg rendkívül alacsony, az összes lakásnak mindössze 1,5%-át kitevő szociális bérlakás-állomány kiterjesztésére. Elképzelhető lenne például a szociális bérlakások számának növelése azzal, ha az állam ösztönzőt, valamiféle támogatást adna önkormányzatok részére a bérlakásaik felújítására (sok önkormányzati bérlakás áll üresen leromlott állapota miatt). Országos bérlakás-programra is szükség lenne, amelynek keretében bérlakásokat építenek (olyan településeken, ahol mennyiségi lakáshiány van) és az üresen álló lakások bérbeadását ösztönzik, pl. Szociális Lakásügynökség kialakításával.

A CSOK tehát egy újabb - nagyon költséges - elem a kormány egyre tisztábban kirajzolódó lakáspolitikájában, amelynek célja a középosztály, illetve egy saját vállalkozói klientúra támogatása a tulajdonszerzésen és egyéni eladósodáson keresztül. Ismét látszik, hogy nem arról van szó, hogy ne lenne pénz lakhatási intézkedésekre - itt az a kérdés, hogy ezeket a forrásokat milyen célokra és mely társadalmi csoportok támogatására költi a kormány.

^[1] Habitat for Humanity Magyarország, Éves jelentés 2014, http://www.habitat.hu/files/gyorsjelentes_press_compressed.pdf

^[2] Eurostat SILC, Housing cost burden, http://ec.europa.eu/eurostat/web/income-and-living-conditions/data/database

Fotó: Csoszó Gabriella