Miután hónapokon keresztül próbáltunk személyes találkozót megbeszélni Bácskai János ferencvárosi polgármesterrel, végül 2015. november 24-én sikerült leülnie több civil szervezet és az önkormányzat képviselőinek. Noha eredetileg konkrét ügyek kapcsán szerettünk volna egyeztetni a polgármesterrel (elsősorban a kerületben egyébként is üresen álló lakásokban lakásfoglalóként élő emberek kilakoltatása miatt), a beszélgetés célja elsősorban az volt, hogy a polgármesterrel a kerületi lakásgazdálkodásról és a hajléktalanság rendszerszintű kezeléséről beszéljünk és bemutassuk konkrét javaslatainkat a helyzet javítására. Az önkormányzat részéről jelen volt többek között Bácskai János polgármesteren kívül a vagyonkezelési iroda vezetője, a jegyző és egy önkormányzati képviselő is. A találkozón a Habitat for Humanity Magyarország részéről Szekér András és Átol Dorottya, az Utcáról Lakásba Egyesület részéről Kovács Vera és A Város Mindenkié részéről Csizi Zsolt és Udvarhelyi Tessza vettek részt.
A kb. egy órás beszélgetést Csizi Zsolt kezdte meg, aki röviden bemutatta A Város Mindenkié csoportot, majd elmondta, hogy ő maga is egy polgármesteri gesztusnak köszönhetően jutott lakásba, miután a Fővárosi Önkormányzat azzal fenyegette meg, hogy elbontják azt a kunyhót, amelyben hosszú évek óta lakott Zuglóban. Zsolt kifejtette, hogy azt szeretné elérni, hogy az ilyen jellegű programok ne csak egy-egy szerencsés embernek álljanak rendelkezésére, hanem minden rászorulónak, aki nem megfelelő lakhatási körülmények között él.
Ezután Kovács Vera mutatta be az egyesület elsőként lakhatást programját, amelynek keretében Kőbányán már a hatodik család költözik kunyhóból szociális bérlakásba, melyet önkéntesek segítségével újítanak fel. Jelenleg ennek a programnak a keretében Kispesten folyik hasonló felújítás. Vera szót ejtett az egyesület új kezdeményezéséről is, amelynek keretében magántulajdonú lakásokat hasznosítanának szociális céllal.
Szekér András és Átol Dorottya a Habitat for Humanity bemutatása után a szervezet elsőként lakhatást programjáról beszélt, melynek részeként többek között Újpesten költöztek hajléktalan emberek lakásba, valamint a Második Esély programról, amelyben családok átmeneti otthonában élő emberek juthatnak tartós lakhatáshoz. Szót ejtettek a szociális lakásügynökség modelljéről is, amely jelenleg több vidéki városban kerül kialakításra és Zuglóban is kidolgozás alatt áll.
Mindhárom szervezet képviselője hangsúlyozat, hogy a szociális lakhatás megteremtése az egyik kulcsa annak, hogy rászoruló emberek méltó körülmények között élhessenek, és rendelkezésre álljanak valódi kivezető utak a hajléktalanságból. Utaltak többek között arra a kutatásra is, amely kimutatta, hogy sok esetben olcsóbb hajléktalan embereket önálló lakhatásban elhelyezni, mint tömegszállókon, ami a ma leginkább jellemző „megoldás”.
Bácskai János válaszában kifejtette, hogy Ferencvárosnak van arányaiban a legtöbb önkormányzati tulajdonú bérlakása a fővárosban (24 ezer lakásból kb. 3500 db), amely az önkormányzat tudatos politikájának köszönhető. A kerület büszke a városrehabilitációs programjára, amely több mint két évtizede folyik és a polgármester szerint erősen érvényesül benne a szociális szempont. Ez utóbbi állítást a civil szervezetek képviselői erősen vitatták, hiszen kutatások és személyes tapasztalatok is azt mutatja, hogy a városrehabilitáció jelentős lakosságcserével járt, ami elsősorban az alacsony jövedelmű emberek kiszorulását eredményezte a kerületből.
A polgármester felhívta a figyelmet a kerületben működő Lélek-programra is, amelynek keretében 6 lakás áll rendelkezésre évente hajléktalan embere számára, illetve azt is hangsúlyozta, hogy a kerület élen jár a hajléktalan emberek (köz) foglalkoztatásában.
Amikor a szervezet képviselői felhívták a figyelmet a kerületben üresen álló lakások számára (több mint 260 ilyen lakásról van tudomásunk hivatalosan), melyek fenntartása évente 13 millió forintba kerül az önkormányzatnak, a polgármester azt mondta, hogy ezek a lakások arra kellenek, hogy a kerület folytatni tudja a városrehabilitációt. A polgármester emellett úgy látta, hogy a pezsgő lakáspiac miatt a magántulajdonú üres lakások bevonása a szociális lakhatás biztosításába ebben a kerületben szinte lehetetlen. Ezen kívül, a polgármester a beszélgetés során folyamatosan hangoztatta a „közteherviselés” elvét, illetve a lokálpatriotizmust, amely azt jelenti, hogy Ferencváros csak azoknak a rászorulóknak szeretne és tud segíteni, akik maguk is ferencvárosiak és hajlandóak lépéseket tenni saját helyzetük javítása érdekében.
A beszélgetés szinte végig nyugodt hangnemben folyt, azonban konkrét együttműködésről nem történt megállapodás. A polgármester egyértelműen jelezte, hogy meg van elégedve a jelenlegi ferencvárosi lakáspolitikával és mintaprojekteket hajlandó elindítani, de rendszerszintű változást nem szeretne végrehajtani. Ezzel kapcsolatban munkatársai fel is fogják venni a kapcsolatot a résztvevő szervezetekkel.
Annyit érdemes megjegyezni, hogy a kerületben valóban jelentős az önkormányzati lakásállomány és a rendelkezésre álló szociális támogatások sem csökkentek jelentősen a szociális törvény tavaszi módosítása óta, ami önmagában üdvözlendő (noha sokkal többre lenne szükség). Összességében azonban a találkozó során egyértelművé vált, hogy ameddig országos hatályú törvény nem kötelezi az önkormányzatokat lakáspolitikájuk radikális megváltoztatására, addig egyetlen települési önkormányzat sem fog jelentősebb szerepet vállalni a szociális lakhatás biztosításában.
Udvarhelyi Tessza
Fotó: Csizi Zsolt
