A Kőbányai Önkormányzat képviselőivel 2013. március 7-én találkoztunk a X. kerületi Gyógyszergyári úti kunyhólakók elhelyezésével kapcsolatban, akiket korábban a Fővárosi Önkormányzat otthonuk eldózerolásával fenyegetett. Az érintettekkel a következőket szerették volna kérni az önkormányzattól: vagy maradhassanak ott ahol most állnak a kunyhók (cserébe a szemétszedésért és a terület rendben tartásáért), vagy jelöljenek ki számukra egy önkormányzati zárt telket, ahol nyugodtan tudnak élni, vagy kaphassanak egy önkormányzati szociális bérlakást, amely tartósan megoldaná a helyzetüket.

A megbeszélésen három érintett kunyhólakó, a Vöröskereszt három szociális munkása, A Város Mindenkié részéről három fő, a kerületi alpolgármester, a kerületi jegyző és a kőbányai Lélek-program vezetője vett részt.

A megbeszélés elején A Város Mindenkié képviselője elmondta, hogy milyen jogi problémát találtunk a kunyhók elbontásával kapcsolatban. Jogászaink véleménye szerint, attól függetlenül, hogy a kunyhók legálisan vagy illegálisan állnak a területen, az elbontásuk csak hatósági eljárás során történhet meg, amelyről az érintettek is kapnak megfelelő, írásos értesítést és így lehetőségük van érdekeik érvényesítésére és a jogorvoslatra. A kerületi jegyző szerint ezt tévesen látjuk, mivel a kunyhók elbontásáról szóló határozat (amelyet a Kőbányai Önkormányzat a Fővárosi Önkormányzat felé meghozott) jogilag nem kifogásolható és érvényes. Álláspontunk szerint azonban ez nem így van: a két önkormányzat közötti eljárásnak nincsen köze a kunyhóban lakó emberekhez. A kunyhólakókat is megilletik bizonyos jogok, amelyek minimum az ún. önkényes lakásfoglalók jogainak felelnek meg (az ő esetükben is jegyzői határozat vagy bírósági végzés szükséges a kilakoltatáshoz).

Ezután az érintettek elmondták az ő megoldási javaslataikat, amely megegyezett az előzetesen megbeszéltekkel. Az alpolgármester elmondta, hogy ezek a feltételek nem teljesíthetők (bérlakás és zárt telek hiányában, az erdőben pedig nem maradhatnak), és azt is, hogyha a jegyző által a Fővárosnak megítélt halasztási idő lejár, a kunyhókat el kell bontani.

Az alpolgármester a kerületi Lélek-programot ajánlotta fel, melynek a vezetője elmondta, hogy mivel jár a program, és a részvételnek milyen feltételei vannak. Megígérte, hogy a kunyhóban élő pár külön szobát kaphat. Noha ezt az érintettek először nem fogadták el, később megegyeztünk, hogy minden feltétel nélkül elmennek és megnézik, milyen körülmények közé kellene költözniük az ún. Lélek-házban.

Sajnos semmilyen érvelés nem győzte meg az alpolgármestert, hogy más irányba döntsön, így ennyiben maradtunk. Viszont szóban megerősítette, hogy ha a Vöröskereszt kidolgoz valamilyen megoldást a kunyhólakók és más hajléktalan emberek problémáival kapcsolatban, és azt eljuttatják hozzá, megnézi, és ha részükről is elfogadható, illetve finanszírozható akkor nem zárkózik el tőle. Erre talán van is valamennyi esély, hiszen éppen a napokban fejezzük be a kerületben annak a két szociális bérlakásnak a felújítását a Szociális Építőtábor Egyesülettel, amelybe olyan kunyhólakó emberek fognak költözni, akiknek korábban ugyanez az önkormányzat akarta eldózerólni az otthonát.

A későbbiekben a Gyógyszergyári úti kunyhólakók megnézték a Lélek program szállóját, és úgy döntöttek, hogy nem akarnak oda költözni: a program sajnos nagyon képlékeny, nem lehet tudni, hogy pontosan milyen feltételekkel és mikor juthatnak tartós lakhatásba, így lehet, hogy hosszú ideig szállón kell élniük (miközben most lényegében saját, önálló háztartást vezetnek). Úgy tudjuk, hogy közben a főpolgármesteri hivatalban is egyeztetések folynak ebben az ügyben, melyek eredményeit nagyon várjuk. Nagyon kevés időnk van, hiszen a fővárosra vonatkozó bontási határozat sajnos nemsokára lejárt: a határidő 2013. április 9.