Sári vagyok, 45 éves. A 15. kerület külterületén lakom au erdőben most már hatodik éve. 2011 szeptembere óta vagyok az AVM tagja. A jobb élet reményében jöttünk fel a párommal Budapestre. Csalódtunk. Három hétig a nyugati pályaudvaron laktunk az autóban.

Szomorúan tapasztaltam, hogy az aluljáróban milyen sok a hajléktalan ember. Ott laktak. Vidéken ilyent nem láttam. Budapesten a hajléktalan emberek 90%-a vidékről jött fel a mezőgazdaság és egyéb munkahelyek megszűnése miatt, vagy fővárosi munkásszállókból kerültek ki. Mi kialakítottuk a lakhatást, építkeztünk az erdő szélén. Van fürdőszobánk, konyhánk és baromfit is tartunk. Sokan élnek így kunyhóban. Az AVM szervezett egy kunyhólakók találkozóját, ahol sok embert megismertem, akik rosszabb körülmények között élnek mint mi, de bíznak a jobb jövőben. Ha lenne munkahely, sokan visszamennének vidékre, köztük mi is.

Keresztes Jenő a nevem, 50 éves elmúltam, a budai József Attila Gimnáziumban érettségiztem, ezt követően az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végeztem 1982-ben. Szakmai életrajzom érdektelen.

Hajléktalanná válásom okai mind a mai napig megmagyarázhatatlanok számomra. Biztos anyagi háttér, elfogadható házasság hosszú évtizedei után sok rossz apró döntések sorozata. A döntések sorozatából nem egy dundi puttó mozaikképe állt össze, hanem Csontváry cédrusa.

Ennek a folyamatnak részben objektív, külső okai voltak, nagyrészt azonban személyiségemből adódó lélektani háttér van a dolog mögött. A magyarázatokat valóságosan megfogalmazni nem tudom (vagy nem akarom?). Mindenesetre foglalkozni kéne Freuddal. A hajléktalanságnak van egy egyszerű szociológiai magyarázata. Hajléktalan az, akinek nincs lakása, meghatározott súlyosan nehéz életkörülmények között él. Persze ez így primitíven leegyszerűsítő. Sokkal bonyolultabb, egymást erősítő, külső és főleg lelki folyamatok vezetnek az út végéhez, hogy hajléktalan ember vagyok. A vége sajnos irreverzibilis.

A nevem Kolompár Kálmánné, születtem 1974. 03.01. mint Kerékgyártó Magdolna Budapesten. A szüleimmel Szigetszentmiklóson éltem 3 évet, utána anyukám nevelt fel Tápióbicskén. A tanulmányaim 8 általános és megvan szociális gondozó és ápoló, amit felnőtt fejjel végeztem el Csepelen. Családi állapotom férjezett , 5 gyermek édesanyja, akik édesapjukkal vannak.

Miért léptem be A Város Mindenkié HANEM csoportjába?

Hajléktalan apám miatt lettem, mivel megtapasztaltam a nőket érintő problémákat  és nehézségeket, amivel szembe kell nézni minden nap az életben. Azért léptem be a HANEM-be, mert szeretnék én is tenni azokért a nőkért, akik nem kaptak segítséget és szeretnének változtatni az életükön.

Szeretem csinálni az egészet és tevékenykedni a nők érdekében, hogy segíthessenek önmagukon és másokon. Én egy beszélgetés után kezdtem érdeklődni a HANEM után és nagyon megtetszett az egész.    

Az AVM további tagjainak bemutatkozása itt.

Bárász Tamás vagyok, nyár óta az AVM aktivistája, végzettségem szerint német szakos bölcsész, szakmám szerint informatikus. Budapesti értelmiségi családban születtem, egész életemet jó anyagi körülmények között éltem.

Noha korábban is érzékenyen reagáltam ha kirekesztést vettem észre, egy velem kb. egykorú könyv döbbentett rá hogy a mai magyar demokratikus közbeszédben mennyire hangsúlyosan vannak jelen az elit érdekei és mennyire hiányoznak azok a témák amik a szegényeknek fontosak. Az efölötti felháborodás vezetett az AVM-be.

Szeretem az AVM-ben azt hogy minden tagunk lelkesedésére és munkájára nyitottak vagyunk, hogy úgy irányítjuk a csoport munkáját hogy abból senki ne legyen kizárva. Szeretem azt hogy itt mindenki tud fejlődni, én is. Szeretem hogy szinte bárkit képesek vagyunk befogadni, akármilyen háttérrel érkezik. Óriási élmény az AVM-ben látni hogy ez a működési mód nem csak a leghelyesebb, de hosszú távon a leghatékonyabb is. Nagyszerű látni hogy micsoda ereje van a közösen kitűzött céloknak és a demokratikus procedurális szabályoknak abban hogy ez a légkör létrejöjjön és fennmaradjon.

Az AVM további tagjainak bemutatkozása itt.

Lakatos Bertalanné vagyok, 1955-ben születtem Budapesten. Életem nagyobb felét itt is éltem le, hisz a Budapest II. ker. Rózsadombon nőttem fel a Cseppkő u-i intézetben. Szüleim is itt éltek, egymástól külön, a III. és a XII. kerületben, de igazán szülő-gyermek kapcsolat nem volt köztünk. Néha-néha láttuk egymást, beszéltünk rövid mondatokat, ennyit kaptam én belőlük.

17 évesen - házasságkötés útján - kerültem ki az intézetből. Első házasságom Miskolchoz kötött, s talán boldog is lehettem volna, ha a szeretetemet viszonozta volna volt férjem. Rengeteg megalázás, verés jutott osztályrészül, mégis 17 évnek kellett eltelnie, hogy kilépjek ebből a brutális házasságból.

Második férjemmel Miskolchoz közel kerültem össze, de olyan sok gond szakadt a nyakunkba, hogy képtelenek voltunk megbirkózni velük. Így lettünk 1993-tól hajléktalanok. A Város Mindenkié csoportot személyes problémám útján, más közvetítésével ismertem meg. Első perctől szimpatikus volt számomra, hogy ez a csoport - hajléktalan emberek és szimpatizánsaik - végtelen hittel, hatalmas erővel, közösen akarnak tenni és tesznek a megbélyegzés és megaláztatás ellen, valamint együtt harcolnak az igazságosságon alapuló jogokért. Megvédik a mély szegénységben, hajléktalanként élő emberek méltóságát, harcolnak a diszkrimináció ellen!

Jó érzés köztük lenni, együtt dolgozni, ezért lettem AVM-tag.  

Az AVM további tagjainak bemutatkozása itt.

1980. augusztus 7-én születtem Gyergyószentmiklóson. Nehéz családi helyzetem volt. Háromévesen a szüleim kidobtak és nem is törődött egyik sem velem. Félig nagyanyám, félig a gyermekotthon nevelt föl.

Magyar iratokkal rendelkeztem, így elindultam szerencsét próbálni. Voltam külföldön három évet, de miután lenyúlták az irataimat, kénytelen voltam visszafordulni és Pesten szálltam le. Megismertem a Kürt utcai nappali melegedő egyik dolgozóját, aki eligazított egy szállóra, ahol éjszaka menedéket találtam. Egy nap betoppant a Kürtbe az egyik haverom egy lány kíséretében, akivel megismerkedtem és így kerültem az AVM-be és az Utca és jog kutatócsapatba.

Az AVM további tagjainak bemutatkozása itt.

1991. február 2-án születtem Budapesten. Nehéz családi körülmények között éltem, apukám minden pénzét elitta így elég nehéz volt az albérletet fizetnünk. Egy évig ment is, de utána anyukámék szétváltak és így az utolsó albérleti pénzt nem tudtuk befizetni. El kellett költöznünk. Senki sem segített nekünk, magunk kellett valahogy átvészelni

Később megismertem egy fiút, aki megmutatta hol vannak a nappali melegedők. Ő mesélte el azt is, hogy mi az A Város Mindenkié és elvitt a csoportba. Az Utca és jog kutatócsapathoz csatlakoztam. Nagyon szimpatikus volt mindenki, de az elején még minden furcsa volt. Így a vége felé már ragaszkodok mindenkihez.

A Város Mindenkié további tagjaink bemutatkozása itt.