Sári vagyok, 45 éves. A 15. kerület külterületén lakom au erdőben most már hatodik éve. 2011 szeptembere óta vagyok az AVM tagja. A jobb élet reményében jöttünk fel a párommal Budapestre. Csalódtunk. Három hétig a nyugati pályaudvaron laktunk az autóban.
Szomorúan tapasztaltam, hogy az aluljáróban milyen sok a hajléktalan ember. Ott laktak. Vidéken ilyent nem láttam. Budapesten a hajléktalan emberek 90%-a vidékről jött fel a mezőgazdaság és egyéb munkahelyek megszűnése miatt, vagy fővárosi munkásszállókból kerültek ki. Mi kialakítottuk a lakhatást, építkeztünk az erdő szélén. Van fürdőszobánk, konyhánk és baromfit is tartunk. Sokan élnek így kunyhóban. Az AVM szervezett egy kunyhólakók találkozóját, ahol sok embert megismertem, akik rosszabb körülmények között élnek mint mi, de bíznak a jobb jövőben. Ha lenne munkahely, sokan visszamennének vidékre, köztük mi is.
Ez a fajta hajléktalanság, amivel az AVM foglalkozik, városi jelenség. Vidéken még alkalmi munkára sincs lehetőség, ezért maradnak az emberek Budapesten és vállalják a hajléktalanságot. Kisebb településeken, ahol a lakosság létszáma kevesebb, mint 30 ezer fő, az önkormányzatoknak nincsen ellátási kötelezettségük. Ide jönnek fel az emberek, s itt van szükség az ellátórendszerre. Az AVM is fővárosi szinten dolgozik. Nyomást gyakorlunk az önkormányzatokra, hogy a hajléktalan emberek több segítséget kapjanak tőlük.
A lakhatási szegénység sok más formájával nem tudunk foglalkozni, de szolidárisak vagyunk velük. Most azon dolgozunk, hogy a fővároson kívül, hogyan lehetne segíteni a nagyobb városokban lévő szegény embereken. Szeretnénk ellátórendszereket létesíteni, nyomást gyakorolva az önkormányzatokra. Én, amikor csatlakoztam a csoporthoz, s megismertem a céljaikat, azt mondtam, hogy igen, segíteni kell rajtuk, mert amit láttam ott a pályaudvar aluljárójában, nem felejtem el. De sajnos nem kell odamenni, hogy lássa az ember a szegényeket.
Én is hajléktalan vagyok, munka nélkül, de ha lehetőségem van, az AVM-mel együttműködve próbálok segíteni rajtuk. Beszélgetek velük, s elmondják a problémáikat. Utcai beszélgetéseink során, felvilágosítom őket az AVM létezéséről, s annak tevékenységéről. Mi hajléktalan emberek bízunk a jövőben, hogy valami változik, s újra nyugodt és kiegyensúlyozott életet élhetünk.
Az AVM további tagjainak bemutatkozása itt.
