Azt mondtad: Majd ha fagy
Fagyott, s két ujjad odalett.
Azt mondtad: Ha jön a kikelet
S jött, kipattanó rügyek felett.

Találtunk egy házikót,
Vályog, romos, de fej fölé valót.
Bepucoltuk, ajtót véstünk,
Miénk a világ!! Minek félnünk?
Köröttünk erdő, no városi nesz
Nincs rossz, aki minket észrevesz.

Nappal éltünk, este háltunk,
Csillagot már ablakon át láttunk.
Jó lett! Még gyermeket is vártunk.

Aztán jöttek a fogdmegek,
Tulaj-papirral, ingatlanossal,
S a szoc. háló (hittük, életünk re-startja)

Örökre kivetett a partra.

P.S: Ne félj, neked kettővel kevesebb,
De gyermekünknek már hat ujja lesz.

A Fedél Nélkül utcalap éves díjátadó ünnepsége 2012. március 6-án 16 óra körül kezdődött. Három kategóriában osztottak ki díjakat: vers, grafika és elbeszélés. A zsűri - mint minden évben - most is öttagú volt. A Fedél Nélkül egyik munkatársa  nyitotta meg az átadó ünnepséget, majd átadta az egyik szociális munkásnak a szót, aki felkérte a zsűri elnökét, hogy nyissa meg, és mondja el, kik lettek a díjazottak. A zsűrinek ebben az évben is nehéz dolga volt, mert nagyon sok jó és szép munka született.
 
Egyébként 2004 óta rengeteg mű érkezett a hajléktalan emberektől, és igen színvonalas pályázati anyagok kerültek a zsűri asztalára: mintegy 155 vers, 600-650 grafika és mintegy 350 novella is megjelent a Fedél Nélkül újságban.
 
A díjak átadása után szünet következett. A szünetben büfé asztal is volt, ahol kávét, teát zsíroskenyeret és nagyon finom pogácsát is lehetett fogyasztani. Közben a folyosón, aki akarta, megnézhette a hajléktalan emberek által készített gyönyörű kiállítást.
 
Ezután folytatódott az AHA Színpad, ami tízéves múlttal rendelkezik és egy nagyon érdekes és humoros előadással emelte az átadó ünnepség egészét.
 
Köszönjük a lehetőséget és jövőre ugyanitt találkozunk.

2012. március 17.                                                                                             Lakatos András

2012. március 9-én A Város Mindenkié csoportot meghívták a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ Csontketrec című előadására, amit a társulat megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendeztek meg. A darab egy interaktív előadás volt, amely rendkívüli élményt nyújtott.

Az előadás egy rövid jelenettel kezdődött, ezt pedig egy beszélgetés és ötletelés követte. A történet főszereplője egy lány, aki egy kocsira szerelt ketrecben él kötéllel megkötve, mint egy kutya. Gazdájának egy férfit tekinthetünk, aki egy telepre "utaztatja" a lány. Bár nem ennyire sarkítva, de a való életben is találunk példát ilyen brutális viselkedésre. A tetőpontot az éjjeli pihenő alatt egy váratlan jótevő szolgáltatja, aki lehetőséget kínál a menekvésre. Hogy a lány él-e a felkínált lehetőséggel, a nézőknek kell eldönteni.

Érdekességképpen elmondom, hogy sokan választották azt, hogy maradnak a ketrecben. Átvetítve a való éltre, sokan élnek ketrecben egy viszonylagos biztonság kedvéért, lemondva a személyes szabadság minden kiváltságáról - még akkor is, ha testileg és lelkileg különböző megaláztatásokat kell elszenvedniük.

Végezetül egy kis statisztika. Magyarországon sokkal kevesebb nő él hajléktalanságban mint férfi (az arány kb. 80-20 százalék). Pedig egy nő nem kap nagyobb eséllyel munkát. Sőt nehezebben, és rosszabb feltételekkel. Ha nincs eltartott gyermeke, akkor szociális segélyben sem részesül könnyebben és lakáshoz jutási esélyei sem kedvezőbbek. De ha nincs a nőknek nagyobb esélye a rendezett lakhatásra és mégsem jelennek meg akkora számban a hajléktalan emberek között, az számomra egyetlen dolgot jelenthet: hogy a nők lakhatásért cserébe gyakrabban "döntenek úgy", hogy benne maradnak egy kiszolgáltatott helyzetben mint a férfiak. És ez nem feltétlenül párkapcsolatot jelent.
 
2012. március 11.                                                                                           Papp Csaba

Ezzel a címmel adja elő Csalog Zsolt monológját Fullajtár Andrea színésznő a Katona József Színházban újra. Az 1996-os premiert követően ugyanis két évre rá levették a műsorról és csak idén került vissza. Talán van valami aktualitása? A darabban a színésznő egy hajléktalan nő életét meséli el.

A 2011. december 27-i előadásra a színház sajtósa – kérésünkre – meghívta A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport tagjait.  A meghívással az érintett (azaz hajléktalan) tagoknak – 12 fő – tiszteletjegy járt. Végül is tíz hajléktalan és öt szövetséges tagunk ment el az előadásra. A színház sajtósa kellő médiakampánnyal jelezte a nagyközönségnek, hogy e különleges előadásra egy tucat érintettet is meghívtak, így mint kiderült, olyanok is eljöttek, akik már látták az előadást. Teltház lett a kamarateremben. A művésznő sminkje olyan jól sikerült, hogy amíg meg nem szólalt, addig páran azt hitték, hogy egy eredeti hajléktalan nő ül velük szemben. Persze a hangja és – számomra, ahogy ezt meg is jegyeztem az előadást követő közönségtalálkozón – az ép fogazata mindenkinél tisztázta a félreértést. A történet és az előadó dinamikája nagyon hűen ábrázolta a 90-es évek eleji helyzetet. Ez annak volt köszönhető, hogy a szerző több órás interjút készített egy hajléktalan nővel, akivel a művésznő is találkozott, sőt meg is hívta a premierre, de oda sajnos nem ment el.

Az egyórás élvezetes monológ után egy negyedórás szünetet – és a színésznő sminkjének eltávolítását – követően közönségtalálkozó következett a kamarateremben. A hatvanfős közönség több mint fele ottmaradt. Persze az AVM tagjai teljes létszámban, és aktivitásuk is hasonló volt, mint egy Parlament előtti tüntetésen. A beszélgetésen az AVM tagok nagyon dicsérték a hajléktalan nő ábrázolását és a korképet, de őszintén kimondták, hogy érdekvédő aktivista szemmel a történet korleírása az utóbbi egy év eseményei miatt már valamennyire elavult. Persze nem minden darabot lehet a korhűség miatt átírni. Számomra az előadás legfontosabb tanulsága, hogy megmutatja a "hajléktalan" mögött az embert.

Idén ismét megrendezésre kerül a Hajléktalan Művészek Fesztiválja, LÁTSZOMka címmel, mely utal arra, hogy az idei fesztivál csökkentett üzemmódban valósul meg, a rendelkezésre álló források szűkösségének megfelelően. A kezdeményezés alapértékéhez hűen a szervezők fontos tartják, hogy látszódhasson, ami tud!

A fesztiválon a művészeten keresztül megmutatkozhatnak az egyének, egyedi arcok, sorsok, tehetségek - kilépve a sztereotípiák mindezt elfedő fala mögül. Programok: kiállítások, vers és novella felolvasás, színház, koncert.

A belépés ingyenes.

Mikor? 2011. december 8. csütörtök, 16:00-20:00

Hol? Bálint Ház (Budapest 1065 Révay utca 16.)

Facebook

Nagyon hideg telünk lesz. Már hajnalban kárognak a varjak a lakótelep felett, s nemcsak a vetési, hanem az "elegánsabb" dolmányos varjak is.  Bejöttek a városba melegedni. A parkban, ahol fémfonatos "lengő" szeméttárolók vannak, adott időközönként megjelenik egy-egy varjúcsapat. Egy kiválik közülük és  leszáll - pontosabban beleszáll a kiválasztott szemeteskosárba. Ha úgy ítéli meg, hogy van benne használható kaja, akkor károgva visszarepül és "közli" a többivel.  Ekkor 4-5 erősebb varjú  kiválik a bandából és egymás mellé, "csatarendbe" állnak. Egy adott pillanatban egyszerre, egyvonalban, kamikaze módra elszántan elkezdenek zuhanni lefelé, s egy időben a fémkosár egyik oldalán landolnak iszonyú sebességgel, amivel felborítják a kosarat. Ekkor lehúz az egész csapat és szétverik a szemetet, felfalva minden számukra ehetőt.

Egy alkalommal az "előőrsként" érkező varjú  ügyesen kiszedett egy nagyobb kenyérdarabot a kukából és elrejtette a közeli bokor alá. Ezt követően visszarepült a kosárba és kiszedett egy darab újságpapírt és "letakarta" a zsákmányát. S csak ezek után repült vissza a többihez  a hírrel. S  - fondorlatos módon – úgyanúgy részt vett a "közösségi" lakmározásban is, mintha nem lenne bespájzolva  már  neki egy jó nagy adag ennivaló.

Rajtam kívül  a közelben-távolban nem volt hajléktalan, s ha minden jól megy, már nem szorulok majd  rá mások kidobott dolgaira. 8 évig az voltam.

Történt mindez a VIII. kerület egyik parkjában, 2011. október idusán.

Orbán Anna

2011. október 4-én A Mathias Corvinus Collegium Magyarország tehetségkutató versenyt hirdet hajléktalan embereknek.

Országszerte hatalmas népszerűségnek örvendenek a tehetségkutató műsorok, amelyeket több százezren   kísérnek   figyelemmel.   A   3H   Tehetségkutató   Verseny   keretén   belül,   a hajléktalanok mutathatnák be tehetségüket a zene, versmondás, tánc és egyéb területeken. Ezzel bizonyíthatnának egyrészt maguknak és a közönségnek is.  

További információ

Hajléktalan emberek országos fesztiválja a Bálint Házban

2010. november 20-án egész napos programmal várta az érdeklődőket a Bálint Ház.  Délelőtt 10 órától képzőművészeti alkotásokat lehetett megtekinteni, például Kovács János Csiki, Tintér Attila, Hódi László, Veszelei József, Haziel, Dvorcsák Gábor, HO. CSI grafikáit, festményeit, szobrait. A képzőművészeti alkotások 2010. november 25-ig láthatják az érdeklődők.

Déltől egy érdekes programon lehetett részt venni, amit kerekasztal beszélgetésnek hirdettek meg, de valójában a Józan Babák playbeck színház társulata tanította a résztvevőket a feszültségek feloldására, a kellemetlen érzések feldolgozására. Délutántól a színházteremben még egyszer fölléptek a Józan Babák, majd a Fáradt Angyalok következtek.

Mikor? November 20. 10.00-22.00 óráig

Hol? Bálint Ház 1065 Budapest, Révay utca 16.

A művészet – kommunikáció. A közönséggel, a többi művésszel, más művekkel. A hajléktalan lét pedig a nem-kommunikáció, a nem-láthatóság.

Legalábbis a többség – a nem-hajléktalanok - perspektívájából. És az is ebből a perspektívából fogalmazódik meg, hogy milyennek látják a nem-hajléktalanok azt, akinek „nincsen ajtaja”.

Rendszerint, és persze nagyon is okkal, az látszik, ami nincs – lakás, állás, pénz, finom illat, rendesen vágott haj, méltóság…
Ami van, ami ugyanolyan, mint bárki másban, pláne, ami több, a tehetség, az alkotás iránti vágy, a létrehozás és megosztás öröme – ez az, ami nem látható. Ezek azok a dolgok, amik mentén NEM szoktunk a hajléktalanokra gondolni.

Most itt a lehetőség!

Nem csak gondolni – részt venni.
Megnézni, meghallgatni – kommunikálni.
Ajándékot készíteni, vagy csak lenni, együtt velük.

A LÁTSZOM! - Hajléktalan Művészek Első Országos Fesztiválja éppen azért jött létre, hogy legyen egy hely, egy alkalom, ahol róluk szól a történet. Az ő történetük.

További információ: www.latszom.com

Most kaptuk a hírt, hogy A Város Mindenkié óriásplakátja kint lesz az augusztusi ARC plakátkiállításon.

A plakát innen letölthető.

További információ az ARC-ról itt.