2012. március 9-én A Város Mindenkié csoportot meghívták a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ Csontketrec című előadására, amit a társulat megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendeztek meg. A darab egy interaktív előadás volt, amely rendkívüli élményt nyújtott.

Az előadás egy rövid jelenettel kezdődött, ezt pedig egy beszélgetés és ötletelés követte. A történet főszereplője egy lány, aki egy kocsira szerelt ketrecben él kötéllel megkötve, mint egy kutya. Gazdájának egy férfit tekinthetünk, aki egy telepre "utaztatja" a lány. Bár nem ennyire sarkítva, de a való életben is találunk példát ilyen brutális viselkedésre. A tetőpontot az éjjeli pihenő alatt egy váratlan jótevő szolgáltatja, aki lehetőséget kínál a menekvésre. Hogy a lány él-e a felkínált lehetőséggel, a nézőknek kell eldönteni.

Érdekességképpen elmondom, hogy sokan választották azt, hogy maradnak a ketrecben. Átvetítve a való éltre, sokan élnek ketrecben egy viszonylagos biztonság kedvéért, lemondva a személyes szabadság minden kiváltságáról - még akkor is, ha testileg és lelkileg különböző megaláztatásokat kell elszenvedniük.

Végezetül egy kis statisztika. Magyarországon sokkal kevesebb nő él hajléktalanságban mint férfi (az arány kb. 80-20 százalék). Pedig egy nő nem kap nagyobb eséllyel munkát. Sőt nehezebben, és rosszabb feltételekkel. Ha nincs eltartott gyermeke, akkor szociális segélyben sem részesül könnyebben és lakáshoz jutási esélyei sem kedvezőbbek. De ha nincs a nőknek nagyobb esélye a rendezett lakhatásra és mégsem jelennek meg akkora számban a hajléktalan emberek között, az számomra egyetlen dolgot jelenthet: hogy a nők lakhatásért cserébe gyakrabban "döntenek úgy", hogy benne maradnak egy kiszolgáltatott helyzetben mint a férfiak. És ez nem feltétlenül párkapcsolatot jelent.
 
2012. március 11.                                                                                           Papp Csaba