_1.png)
A Város Mindenkié csoport mai sajtótájékoztatóján hozta nyilvánosságra az egy éven keresztül tartó Utca és jog című kutatás eredményeit, amely azt vizsgálta, hogy éri-e hátrányos megkülönböztetés a Budapesten fedél nélkül élő embereket az állam képviselői részéről, és ha igen, milyen gyakran és milyen formában. A projekt a részvételi akciókutatás módszertanára épült, melynek lényege, hogy egy társadalmi probléma kutatását azok végzik, akiket a probléma közvetlenül érint. Kutatásunkban minden kutatói feladatot hajléktalan aktivisták végeztek. Közel 400 hajléktalan ember válaszolt kérdőíves felmérésünkre és kb. 20 olyan emberrel készítettünk interjút, akik munkájuk során kerülnek kapcsolatba hajléktalan emberekkel.
„Ha nincs pénzed, nincs jogod!” kutatási jelentés a fedél nélkül élő embereket érő diszkriminációról
The growing criminalization of homelessness in Hungary
The socio-spatial exclusion of street homeless people is a powerful trend in many cities all over the world. While according to Doherty et al. (2008), these processes are less pervasive in Europe than in the US, a number of post-socialist countries stand out with a revival of anti-homeless policies. Hungary, in particular, has recently experienced a surge in exclusionary practices and policies both locally and nationally. From a broader perspective, since Hungary’s transition from state socialism to neoliberal capitalism in the 1980s, there has been a general tendency towards institutionalizing the exclusion and criminalization of poor and marginalized groups. In the following, we will first look at the history of homelessness in Hungary over the past decades, then we will give an overview of the responses the state has offered as well as the reasons for the growing criminalization of homelessness.
2012.10.31. 15:00 • Szólj hozzá! Címkék: média english életvitelszerű lakhatás közterületen criminalization_1.jpg)
.jpg)
FERENCVÁROSI BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁSSocial link - konferencia a közösségi médiáról
2012. szeptember 18-án A Város Mindenkié média-csapata is részt vesz az Artemisszió Alapítvány által szervezett Social Link című konferencián, amely az ISABEL (Interactive Social Media for Integration, Skills Bartering, Empowerment, Informal Learning) című nemzetközi együttműködésen alapuló projekt záró rendezvényeként valósul meg.
A konferencia célja, hogy előadások és gyakorlati foglalkozások keretében bemutassa a közösségi média kínálta lehetőségeket az informális nevelés, kompetencia fejlesztés valamint közösség- és szemléletformálás terén. A rendezvényre elsősorban az oktatás, képzés, közösségfejlesztés és média területéről várunk szakembereket, akik érdeklődnek a közösségi média által kínált lehetőségek iránt, valamint számítunk web 2.0 felhasználókra is.
A Város Mindenkié tagjai többek között a közösségi rádiózás és videózás lehetőségeiről fognak beszélni és arról, hogyan lehet ezeket az eszközöket felhasználni a hajléktalan emberek aktivizálására.
További információ és regisztráció: Artemisszió Alapítvány
A Város Mindenkié a sajtóban - 2012. augusztus
A Város Mindenkié a sajtóban - 2012. június
.jpg)
ÜRES LAKÁSOK MENETE
RTL Klub - VIDEÓ!
ATV - VIDEÓ!
Stop.hu - KÉPEK!
Kossuth Rádió - 180 perc
Klub Rádió 1. - Ötös
Klub Rádió 2. - Ötös
2012.06.30. 06:00 • Szólj hozzá! Címkék: médiaA Város Mindenkié válasza a HVG.hu „Néhány unatkozó ember” című, Kocsis Mátéval készült interjújára
Kocsis Máté, Józsefváros polgármestere, néhány hete interjút adott a hvg.hu-nak a kerület hajléktalansággal kapcsolatos politikájáról. A „Néhány unatkozó ember” címmel megjelent interjúban a polgármester számos valótlanságot állít, megbélyegző módon beszél a hajléktalan emberekről és alaptalan vádakkal illeti A Város Mindenkié (AVM) csoportot. Az AVM tagjai az alábbiakban cáfolják a polgármester valótlan állításait, illetve egészítik ki az interjúban elhangzottakat, hogy a hvg.hu olvasói a tényeknek jobban megfelelő képet kapjanak a VIII. kerületi hajléktalan-ellátásról és az ott élő hajléktalan emberek helyzetéről.
Először is, az „unatkozó emberek”-ről. Az AVM célja az otthontalan (közterületen, szállókon, rossz lakáskörülmények között vagy a hajléktalanság peremén élő) emberek érdekképviselete oly módon, hogy az érintettek saját maguk állnak ki jogaikért. A csoport mintegy 85 tagjából kb. 20 nem él szegénységben, nem küzd lakhatási gondokkal. Vagyis a csoport tagjaink többsége rendkívül nehéz helyzetben élő ember, akik arra áldozzák a létfenntartásért folytatott küzdelem után fennmaradó szabadidejüket, hogy más szegény embereken segítsenek, példát mutatva a teljes politikai közösségnek szolidaritásból és empátiából.
Kocsis Máté szerint az AVM-nek az üres önkormányzati lakások hasznosításán kívül nincs más érdemi javaslata, az pedig – szerinte – a LÉLEK program keretében megvalósul. Ezzel szemben a valóság az, hogy az AVM átfogó szakmai javaslatokat tesz (legutóbb a csepeli és a zuglói önkormányzatoknak nyújtott be részletes szakmai tervezetet a kerületekben élő kunyhólakók lakhatásának javításáról), értékeléseket fogalmaz meg (mint tette azt a LÉLEK Program kapcsán is) és nemzetközi konferenciákon vesz részt, ahol folyamatosan tájékozódik a vonatkozó sikeres szakpolitikákról. Kiadványokat szerkesztünk, rádióműsort vezetünk, utcajogászaink hétről hétre fogadják a jogi problémákkal küzdő hajléktalan embereket; de ami a legfontosabb, szót adunk a hajléktalan embereknek. Lehetővé tesszük számukra, hogy megjelenítsék problémáikat és véleményüket – ennél fontosabb mondanivalója pedig nehezen lehetne egy hajléktalan érdekvédelmi csoportnak.
A polgármester állításával ellentétben csoportunk semmilyen fórumon nem állította, hogy a célunk az, hogy „az ország hajléktalanjainak jelentős részét a [VIII.] kerületben helyez[zék] el”. Épp ellenkezőleg, az AVM a hajléktalan emberek szegregálása és aktív kirekesztése helyett társadalmi integrációjukért küzd, amelynek legjobb módja szerintünk a szociális bérlakásrendszer fejlesztése. Ennek egyik – noha önmagában távolról sem elégséges – eszközének tekintjük az üres lakások hasznosítását is, melyből csak Józsefvárosban kb. 500 darab található. Ezen túl elengedhetetlen egy tágabb kerületi bérlakás koncepció kidolgozása és megvalósítása is. Miközben a szociális bérlakások aránya a kerületben 13% – ami magyarországi viszonylatban magas, de nemzetközi összehasonlításban kifejezetten alacsony –, az összes budapesti kerület közül a Józsefvárosban az egyik legmagasabb az önkormányzati bérlakások bérleti díja. Ez a lakosság társadalmi összetételét tekintve érthetetlen és elfogadhatatlan.
A hajléktalan emberek ábrázolása a médiában - javaslatok a sajtó munkatársainak
A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport tagjai ezúton szeretnék felhívni a sajtó munkatársainak figyelmét arra, hogy a hajléktalan emberekről a médiában közvetített kép gyakran káros sztereotípiákon alapul, megbélyegzi a hajléktalan embereket és súlyosan rombolja a társadalomban az összetartozás és a szolidaritás érzését. Az alábbiakban bemutatjuk az általunk, hajléktalan és a hajléktalanságot megtapasztalt emberek által azonosított fő problémákat, és javaslatokat fogalmazunk meg arra, hogyan lehet ezeket kiküszöbölni.
A probléma: felszínes, sztereotip, káros ábrázolás
A legelterjedtebb probléma, hogy a média munkatársai – a közbeszédet követve – főnévként használják a hajléktalan szót, tehát egyszerűen „hajléktalan”-ként utalnak az otthontalan emberekre. Ezzel tulajdonképpen azonosítanak bennünket az állapotunkkal, azzal az állapottal, amitől mielőbb szabadulni szeretnénk. Ezáltal hajléktalanságunkat állítják be személyünk központi jellemvonásaként, szemben minden más jellemzőnkkel – azzal, hogy mindemellett, sőt, mindenekelőtt emberek, nők, férfiak, aktivisták, bolti eladók, szakácsok stb. vagyunk.
Ennek egy súlyosabb esete az, amikor mindezt sértő és lekicsinylő jelzők használatával teszik. Tehát már nem is „hajléktalan”-ként, hanem csövesként, csöviként stb. utalnak ránk. Ez többségünk méltóságát mélyen sérti.
Mindennek egy szélsőséges megnyilvánulása, amikor az állatvilágból vett hasonlatokkal
utalnak a hajléktalan emberekre: „a környéken ugyanis megszaporodtak a hajléktalanok” (hetilap, 2011.12.08.). Pedig mi is emberek vagyunk, ugyanolyan méltósággal és öntudattal, mint minden más emberi lényt, súlyosan sértenek minket az ilyen hasonlatok.
Ehhez szorosan kapcsolódó probléma, amikor egy állampolgár hajléktalansága teljesen indokolatlanul jelenik meg a tudósításban; vagyis amikor az érintett személy hajléktalansága a riport témája szempontjából érdektelen, mégis említésre kerül. Például: „Pestszentlőrincen egy hajléktalan a szemét között találta meg F. György végtagjait” (hetilap, 2011.12.17.); „hajléktalanok verekedtek össze Nyíregyházán, mert az egyik férfi megpróbálta elhódítani a másikkal együtt élő nőt” (hetilap, 2011.12.29.). Ez a fentiekhez hasonlóan úgy állítja be a hajléktalanságot, mint az érintett központi jellemzőjét, amelyet feltétlen ki kell emelni.
2012.06.09. 06:00 • Szólj hozzá! Címkék: média