Csizi Zsolt és Czinege Zsolt négy éve élnek a XIV. kerületi Öv utcai kiserdőben egy kunyhóban és egy sátorban, amely a Fővárosi Önkormányzat területén található. Ez alatt az idő alatt nemcsak kunyhóikat tartották tisztán, hanem azok környezetét is. Kutyájuk be van oltva és chippel is el van látva. Panasz nem érkezett rájuk, a kerületi hatóságokkal eddig jó volt a kapcsolatuk. Ez azonban az elmúlt hetekben megváltozott, miután a szomszédos telek kezelője (az In-Management Kft., amelynek anyacége 2012 decembere óta a terület tulajdonosa) minden előzetes értesítés nélkül a közterület-felügyeletet és az ÁNTSZ-t is mozgósította Zsolték ellen. Noha még semmilyen határozat nem született az ügyben, az érintetteket már többször kérte a Fővárosi Közterület-felügyelet, hogy hagyják el a területet.

A Város Mindenkié csoport ismét összehívta a hajléktalan embereket az ún. kunyhós világtalálkozóra, melyet 2013. július 7-én rendeztünk meg a Városligetben. Ahhoz, hogy ez a találkozó megvalósulhasson sok előkészítő munkát kellett elvégeznünk: a találkozó napjának megszervezését, toborzását, vásárlást és felkészülést, hogy olyan találkozó legyen, ahol a meghívott vendégeink, a hajléktalan emberek jól érzik magukat velünk. Előzetesen sokat szórólapoztunk, dolgoztunk és a piknikre is készültünk természetesen! Izgalmas volt a felkészülés, jó kedvvel, szívesen vállalt részt mindenki az előkészítő munkákban.

Díjnyertes dokumentumfilm a dél-afrikai kunyhólakók mozgalmáról magyar felirattal és hangalámondással. A film után beszélgetés a magyar helyzetről.

Mikor? 2013. július 27. (szombat) 15 óra
Hol? BMSZKI Nagyterem (Dózsa György út 152.)

Rágcsálnivalóval várunk!

További információ: avarosmindenkie@gmail.com, 0620-381-8996 (Udvarhelyi Tessza)

A film hivatalos honlapja

Az esemény szórólapja és plakátja innen letölthető.

Mint sokan tudják, 2012. augusztus 20-án költöztünk a X. kerületi Lélek Házba. Azóta eltelt 11 hónap. Eleinte nagyon szokatlan és furcsa volt ott minden: a házirend és az állandó szociális munkás felügyelet. Nagyon irritált a szondázás, mivel én soha nem ittam alkoholt. Dolgoztunk mindannyian.

Amiben segítettek a szociális munkások: az előtakarékosság - ami folyamatosan, az előírásnak megfelelően ment. A kezdetekkor nem sokra értékeltem, de rájöttem, hogy igenis van értelme minden forintnak, amit leraktam. Nem hittem benne, hogy valaha lakáshoz jutunk. Sok volt a rizikó: a munkahely, a házirend betartása, de legjobban az, hogy soha nem kaptunk konkrét válaszokat, és nem volt áttekinthető a program leírása. Sok volt a nyitott kérdés, és maradt is a bentlakók számára, amit most is sajnálok, mert ha a bentlakókat kicsit jobban bevonnák a program "titkaiba", talán nem esnének ki ennyien: bár 4-5 ember a 11 hónap alatt nem sok, de ha az összlétszámot vesszük (27 fő), akkor igen jelentős (19%).

A saját építésű kunyhóban vagy sátorban élő emberek otthona folyamatosan veszélyben van – önkormányzatok, hatóságok és magánemberek zaklatják őket, sokszor erőszakosan akarják elbontani a kunyhóikat. Sok embert érint otthona elbontásának veszélye, mégsem tudunk egymásról!

A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport találkozót szervez, ahova azokat a hajléktalan emberek várjuk, akik sátorban vagy saját építésű kunyhóban élnek. A találkozón beszélni fogunk a kunyhóban élő emberek és a hatóságok jogairól, bemutatjuk az eddigi jó és rossz tapasztalatokat és az érdekvédelem módszereit is, amikkel közösen küzdünk a jogtalan erőszak ellen!

Mikor? 2013. július 7. (vasárnap) 15-17h
Hol? Városliget, 56-osok tere (homokóra)

A találkozót szerény piknik követi, ahol étellel és itallal vendégeljük meg a találkozó résztvevőit.

További információ:
Bende Anna (0630-984-4722)
Email: avarosmindenkie@gmail.com

Az esemény szórólapja és plakátja innen letölthető.

2013. június 25-én ismét tárgyalóasztalhoz ültünk Weeber Tiborral, a X. kerületi önkormányzat szociális ügyekért felelős alpolgármesterével. A találkozón két, a Terebesi erdőben élő pár, és A Város Mindenkié három aktivistája vett részt. A beszélgetésnek három témája volt: 1) a Terebesi erdőben a 2012-es tervezett és 2013 elején megvalósult kunyhóbontás idejéből fennmaradt négy hajléktalan ember ügye 2) a Terebesi erdőben még élő hajléktalan emberek helyzete és 3) az „utcáról lakásba” program.

A Város Mindenkié csoport 2013. június 21-én értesült arról, hogy a zuglói körvasútnál hajléktalan emberek kunyhóit bontják. A MÁV és az érintettek  elmondása szerint a közlekedési vállalat kb. egy héttel korábban értesítette az ott élőket arról, hogy tereprendezésre készül, és így az ott élőknek el kell hagynia azt a területet, ahol több, mint tíz év állnak saját építésű otthonok. A MÁV közlekedésbiztonsági okokra hivatkozott a bontáskor, mert az utóbbi időben megszaporodtak a panaszok és bejelentések (többek között a mozdonyvezetők részéről). Az otthonaikat elvesztő emberek közül többen évek óta éltek a sínek közelében.

Mit jelent számomra magyarnak, magyar állampolgárnak lenni? Én ezt a két fogalmat különválasztanám. Az, hogy magyar vagyok, számomra nem azt a melldöngetős, zászlót bontogatós, utcán való kemény léptű menetelést jelenti, mint ahogy azt egyes honfitársaim demonstrálják, hanem a GYÖKEREIMET. A szüleimet, a nagyszüleimet, a dédszüleimet és minden ősömet, akik itt, ebben az országban éltek és haltak. Azt jelenti, hogy van egy nép (a nagybetűs NÉP-ről beszélek) amelyhez tartozom, amelynek a nyelvét beszélem, amely néppel közös a múltunk, a jelenünk és talán a jövőnk is. Itt születtem, itt nőttem fel, itt „….védtük ezt a drága, szép magyar hazát…” tizennyolc hónapon keresztül, ugyanis akkor még annyi volt a kötelező katonai szolgálat. A hazát, ahol most a hatalom birtokosai megpróbálnak eltaposni, megalázni, az árokba rúgni, mert zavarom a forgalmat. És itt álljunk meg egy pillanatra! Mivel hajléktalan vagyok, saját szemszögemből nézem a dolgokat, és ha írásom hangvétele túlságosan szubjektív lenne, az nem csak az én hibám.